Ann Bannon a leszbikus pulp fiction királynője
2010. február 26. péntek, 16:36
Ann BannonA könyvismertetőben ez áll: "Szex, bujaság, romlottság." A szerző másképp fogalmaz: "Te jó ég!". Ann Bannon-ról van szó, aki az 50-es 60-as években megjelent novelláival vívta ki magának a "leszbikus pulp fiction királynője" címet, s aki egy barátságos, a témák között csapongó beszélgetés során többször is használta a "te jó ég!" kifejezést.
Például: "A múlt század közepén a meleg közösség élete felért egy kalanddal. Te jó ég, már az is félelmetes volt, ha csak távolról volt valaki érintett a meleg közösség történéseiben."
Vagy: "Olyan hihetetlenül szerencsés voltam sok tekintetben, hogy, te jó ég, bárhogy alakuljanak is a dolgok a jövőben, mindenképpen nagyszerű lesz."
Bannon élete és öröksége egyre terebélyesebbé válik ezekkel a "te jó ég!" pillanatokkal, akkor is, amikor végigviharzik a 70-es éveken. A könyv utolsó fejezetét a "Beebo Brinker Chronicle" off-Broadway darab sikere inspirálta, mely az írónő 3 novellájából készült, s melynek ezen a héten van a bemutatója a Brava Theater Center-ben.
Ann kétgyermekes családanyaként 1957 és 1962 között Ann Bannon álnéven írta meg 5 novelláját. Ezek a novellák sokkal mélyenszántóbbak voltak, mint azt provokatív címükből vagy a könyv figyelemfelhívó borítója alapján gondolnánk. Bár a könyv egész jól fogyott, de egy olyan műfajt képviselt, mely mind átvitt értelemben, mind szó szerint eldobható volt.
"Tényleg úgy gondoltam, hogy ez egy lezárt fejezet a múltamban," - mondta Ann Sacramento-i otthonában. "Beletelt egy jó időbe, míg rájöttem milyen nagy hatással voltak ezek a könyvek másokra."
A könyvek már régen a boltok polcain voltak, amikor az Arno Press kiadó 1975-ös "A homoszexualitás: leszbikusok és melegek a társadalomban, a történelemben és az irodalomban" című könyvtári antológiájában hivatkozik az írónő 4 novellájára. Akkoriban Ann Sacramento államban dolgozott angol irodalom professzorként, de bármiféle speciális szakirány nélkül. "És akkor az egyetemen az egyik könyvtáros odajött hozzám: "Képzeld! Éppen most vettük meg a könyvedet." Igazából soha nem próbáltam meg eltitkolni, hogy ezzel foglalkozom, soha nem kerítettem nagy feneket neki."
Megváltozni látszottak a dolgok 1983-ban, amikor a leszbikus művekkel foglalkozó kiadó, a Naiad Press újra kiadta Ann novelláit. "Egy csapásra ismertté váltam a közösségen belül és ez jóleső érzés volt, de az egyetemen igazából senki nem foglalkozott vele, talán egyetlen esetet leszámítva, amikor valaki a testnevelés szakról tett megjegyzést."
Az érdeklődés akkor nőtt meg igazán a könyvei iránt, amikor szerepelt a Before Stonewall és a Forbidden Love című dokumentumfilmekben, és az olvasók könnyebben hozzájuthattak immár a munkáihoz, s időközben a San Francisco-i Cless Press gondozásában megjelent novelláinak újabb kiadása. A novellák színpadi változatának forgatókönyve, melyet Kate Moira Ryan és Linda S. Chapman készített el, felkeltette Lily Tomlin és Jane Wagner érdeklődését, akik később, az off-Broadway 2008-as bemutatójának produceri teendőit is magukra vállalták.
Az off-Broadway színdarabot 2008. márciusában a 37. Művészeti Fesztiválon mutatták be a nagyközönségnek, s 10 hétig volt műsoron. Előzőleg már 2007-ben a Hourglass Group vitte sikerre a novellákat egy off-off-Broadway színdarab keretében. A The New York Times a "Beebo Brinker Chronicle"-t "Szenzációs!"-nak nevezte és a színdarab elnyerte a 2008-as GLAAD Media Award-ot. A Nyugati Parton premiert és Buffalo-ban mag New York-ban is további előadásokat visznek színre 2010 február-márciusában.
Míg az HBO tv társaság érdeklődik a novellák iránt, s sorozatot szeretne belőle csinálni, addig a színdarab csupán három novellát vesz alapul (Nő vagyok, Nők az Árnyékban, és Utazás egy Nőhöz) és a három történetet mindössze 90 percbe sűrítve mondja el. "Kate és Linda nagyon ügyes munkát végeztek," - mondta Bannon. "Annyi év után, ezek a történetek talán már idejétmúltnak, cikinek tűnhetnek a fiatalabb korosztály szemében, de annyi érzelem és kedvesség van bennünk, ez teszi őket egyetemessé."
Amikor elkezdte írni első novelláját, Bannon távolról sem volt szakértőnek mondható a témában, hiszen csupán egy háziasszony volt egy írógéppel és egy csomó szabadidővel. Marijane Meaker segítségére volt, aki (Vin Packet álnév alatt) lerakta a leszbikus pulp fiction alapjait Spring Fire című művével. Meakernek sikerült szerződést aláírnia a Gold Medal Books könyvkiadóval, és a kollégiumban játszódó Odd Girl Out hatalmas siker lett. Meaker elkísérte és bevezette Ann-t a Greenwich Village-i meleg életbe, mely Ann későbbi könyveinek alapjává vált. Ann azonban mindig hazatért férjéhez és gyerekeihez.
"Ez csak a külsőség volt" - mondja - "de azt hiszem az anyám nem élte volna túl, ha ez a külsőség nem lett volna. Ő mindig is próbálta támogatni írói ambícióimat, de szégyellte volna elmondani a barátainak miket is írok valójában."
Ami a férjét illeti, Ann úgy írja le, mint "egy kedves, hétköznapi, középosztálybeli amerikai fickó, aki rájön, hogy a felesége leszbikus pulp fiction novellákat ír. Soha nem olvasta a könyveimet, de néhány évig a novellákból befolyt összeg megközelítette a férjem keresetét, és ez sokat segített abban, hogy megbékéljen az egyébként gusztustalannak tartott karrieremmel.
Aztán később "elővigyázatlan" lett - ahogyan ő nevezi - szabadon találkozgatott a Los Angeles-es fejezetben szereplő Mattachine Society-vel és a The Dauthers of Billitis társaságok tagjaival. "Aztán egyszer csak a The Dauthers of Billitis társaságból néhány nő megjelent a házunknál, mikor éppen egyedül voltam otthon a két kicsi gyerekkel. Mondanom sem kell, hogy a férjem a legcsekélyebb mértékben sem lelkesedett mindezért."
Ann Bannon napjainkban
A Beebo Brinker rész 1962-es kiadása után Ann felhagyott írói karrierjével. "Szerte az országból rengeteg nőtől kaptam heves hangvételű leveleket és bár tudtam, hogy mit éreznek, mégis kiégettnek éreztem magam. Érdekes módon mindez időben egybeesett azzal, hogy szerettem volna magasabb tudományos fokozatot szerezni."
Ezt meg is szerezte Sacramento államban a Stanford-on, s házassága még mindig működött. "Megfogadtam, hogy nem teszek semmi olyasmit, ami ártana a gyerekeimnek, nem kockáztathatom meg, hogy elveszítsem őket. Így megvártam, amíg a legkisebb is befejezi az egyetemet, és 27 év után lezártam a házasságomat."
Bár "Ann Bannon" csupán egy álnév volt, amit 1957-ben vett fel, s visszavonulásáig, 1962-ig használt, mégis inkább ezt a nevet szereti használni, mint igazi nevét - Ann Weldy - Beebo Brinker világában.
"Annak idején az 50-es években, ha nyíltan felvállaltad a melegséged, azzal beszennyezted önmagad. Nem láthatta senki előre, hogy küszöbön áll a meleg egyenjogúság kivívása. tetszik nekem, hogy Ann Bannon-nak lenni ismét lehetőség az életemben és ezt az alkalmat meg kell ragadnom."
pinkvanilla.hu
