Könyvkritika: Halálszünet - Csak a halál biztos, de a napja még annak sem.
2010. április 21. szerda, 07:54
könyvkritikaJose Saramago 1922-ben született Azinhagaban (Portugália). Géplakatosnak tanult. A szakiskolában kiváló irodalmi oktatás folyt. Írói tevékenységét 1950-es évek közepétől kezdte. 1969-ben tagja lett a portugál kommunista pártnak, társadalmi funkciókat vállalt, majd lapigazgató lett a Diário de Notícias című napilapnál. 1993-ban elhagyta Portugáliát, mert a parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi díjat. A Kanári szigeteken telepedett le. 1998-ban kapta meg az Irodalmi Nobel-díjat. Legismertebb könyve talán A vakság, amelynek film változatát 2008-ban mutatták be azonos címmel.
A Halálszünet című könyv 2005-ben jelent meg portugál nyelven. A könyv már magyarul is kapható. Központi témája a halál. Az író szerint a halált nem szabad tabuként kezelni, felkészülni csak úgy lehet rá, ha beszélünk róla. Saramago egy nagyon egyszerű alaphelyzetből indítja szerteágazó művét. Szilveszter másnapján nem hal meg senki. A regény tulajdonképpen két részből áll. Az első rész taglalja a beálló gazdasági, társadalmi, politikai, alvilági és egészségügyi változásokat, míg a második az antropomorfizált halál megszokott életének felborulásáról szól.
A könyv számos halállal kapcsolatos filozófiai kérdést érint. Egyik központi kérdése az, hogy egy halál van-e vagy esetleg több. Ha több van, akkor hány? Külön létezik-e a növények, állatok és emberek halála? Ha igen, akkor milyen rangsorban helyezkednek el? Ezek a halálok különböznek-e attól a haláltól, ami akkor jön el, amikor minden véget ér? Saramago segítségével elgondolkozunk e kérdéseken, és képesek vagyunk kicsit megbarátkozni a megsemmisülés gondolatával.
Saramagónak eredeti stílusa van. A mágikus realizmus (pl. Marquéz: Száz év magány) elemei keverednek a posztmodern hatásokkal. Az írásjeleket sajátosan alkalmazza. Szinte mindig vesszőket alkalmaz, hogy tagolja regényét. Ez kicsit megnehezíti az olvasást, de pontosan emiatt kénytelenek vagyunk lassítani olvasási tempókon, így több időnk jut koncentrálni magára a mondanivalóra. Másrész a tagolatlanság miatt úgy tűnik, mintha az egész könyv egy összefüggő szófolyam lenne, a tagolt, keretek közé szorított nyelvi valóságtól eltávolodva közelít egy általánosabb, transzcendens világ felé.
Mindezek ellenére a könyv nem válik emészthetetlenné. A fekete humor segítségével a halál egy sokkal emberibb arcot mutat. A szélsőséges kapitalizmusról alkotott képe szórakoztató és valósághű. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert segítségével olyan kérdések merülnek fel az emberben, amelyekről eddig, nem mert vagy nem akart elgondolkodni. Saramago segítségével teljesen új megvilágításba kerül a halál, így kicsit más fénybe kerül saját életünk is.
Szerző: P.V. - pinkvanilla.hu
