Ma lenne 79 éves Galgóczi Erzsébet

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail

Hírek - Bulvár

image Ezen a napon

A harcos írónő aki leszbikusságát az 1970-es évektől nyíltan vállalta 1930. augusztus 27-én egy nyolcgyermekes középparasztcsalád hetedik gyermekeként született Ménfőcsanakon.

 

 

Mire felcseperedett elkezdődött a második világháború, a Győr város szomszédságában levő faluból már az értelmes, okos lányok is tovább tanulhattak, a számukra létesített polgári iskolákban. Ő is kiharcolta magának a továbbtanulást, amiről a Küszöbön c. novellájában is olvashatunk. Győrött a Kálvária utcai polgári iskolában tanult. 1945-ben a Tanítóképzőbe iratkozott, amelyet 1949-ben végzett el. Egy évig átképzős esztergályos volt a Győri Vagongyárban. Az itt szerzett élményekből novellát írt és első díjat nyert vele egy tehetségkutató pályázaton. Ezzel megnyílt előtte az út az irodalom félé. Galgóczi ErzsébetBudapestre költözött, ott élt a további életében. A Szabad Ifjúság c. újságnál lett gyakornok. Beiratkozott a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amelynek dramaturg szakát 1955-ben végezte el. Ezután a Művelt Nép című kulturális folyóirat munkatársa, a lap megszűnéséig. 1957-ben a folyóirat megszűnt és más szerkesztőségeknél sem kapott állást.

Pár hónapig dolgozott a Budapest Filmgyárban, a Hunnia Filmgyárnak készített riportokat. 1959 után szabadfoglalkozású író, egészen a haláláig. A hagyatékban maradt életrajzát ezután úgy fejezi be," ezután már nem történt velem más, mint ami nemzetemmel történt." Életében a mérföldkövek : a megjelent kötetetek: 31, filmek (5 mozi film, 10 tévéjáték), 2 színmű (A főügyész felesége, Szolnokon mutatták be 1970-ben, a Kinek a törvénye Győrött 1977-ben és a Vidravas adaptáció a budapesti Nemzeti Színházban 1989-ben.), rádiójátékok és az utazások.
Írói műfaja: novella, regény, irodalmi riport, tv,- és filmforgatókönyvek, rádiójátékok.

Kitüntették: Kossuth-díjjal (1978), József Attila díjjal (1961, 1969, 1976)

Meghalt: Győr-Ménfőcsanakon, a szülői házban, egy haza látogatásakor, 1989. május 20-án.

Törvényen belül

Galgóczy kétszeresen is tabukat feszegető kisregénye az 50-es évek legvégén, az 56-os forradalmat követő években játszódik. A zöldhatáron, tiltott határátlépés közben agyonlőnek egy fiatal nőt, Szalánczky Évát, akiben a járőr parancsnoka, Marosi főhadnagy régi, hiába áhított szerelmét ismeri fel. Marosi szabadságot vesz ki, hogy felkutassa a nő életét, kollégákkal, barátokkal beszél, Szalánczky főbérlőjétől megkapja a nő jegyzeteit, és lassan fény derül az öngyilkos szándékú határátlépés indítékaira.

Az elsőgenerációs értelmiségi nő kérlelhetetlen igazságkeresése és vállalt leszbikus identitása révén kétszeresen is a társadalom peremére került. Noha a forradalomban nem vett részt, szinte minden barátja börtönbe jutott vagy külföldre menekült. Szalánczky elsőrangú, tényfeltáró cikkeit a lap nem meri közölni, a kollégák többsége megalkuszik a helyzettel, szinte kivétel nélkül az alkoholizmusba menekülnek, egyedül ő igényli a szembenézést, amit tépelődő jegyzetfüzetei is bizonyítanak. Szalánczky magánéletében szintén drámai helyzet alakul ki: beleszeret egy kolléganőjébe, aki férjes asszony, és maga sem tudja, kitől mit akar. Noha kapcsolatukat is ő provokálta, szeretne megmaradni a társadalom normáin belül, de a férjét már nem tudja szeretni. Viszonya van a főnökével, és ezzel a férjét és Szalánczkyt egyaránt féltékennyé teszi. Lívia végleg szakít Évával, aki ekkor utazik a határsávba. A féltékeny férj pedig rálő a feleségére. Számos jelből látszik, hogy 1956 után még nemigen változott a politikai légkör Magyarországon. A két nő viszonyát nemcsak a kávéház pincérei figyelik, hanem az erkölcsrendészet is. Éváról jelentéseket ír egy ügynöknő, aki eredetileg tőle tudakolta, hogyan bújhatna ki a megfigyelői szerep alól (Galgóczy alteregója már 1980-ban receptet kínál erre: audienciát kell kérni az igazságügy-minisztertől). Ám a nő később mégis folytatja a tevékenységet, mert nemcsak a börtönben töltött évével és homoszexualitásával zsarolható, hanem valószínűleg morfinista is. Még a magánnyomozást folytató Marosi felügyelőt is megfenyegeti az állambiztonság. Egyedül Szalánczky Éva nem volna zsarolható: „Én a legtitkosabb gondolataimat az újságoknak írom meg – s nekem fáj a legjobban, hogy nem közlik” – idézi ügynökké lett ismerőse, őt azonban erkölcsi és biológiai adottságai miatt a társadalom öngyilkosságra kényszeríti.

 

A könyv valódi témájáról a korabeli irodalomtörténet nem beszélt. 1982-ben Galgóczy kisregényéből Makk Károly Egymásra nézve címmel filmet készített, és a cannes-i filmfesztiválon elnyerte vele a filmkritikusok különdíját. (A filmben a két nő – egyértelműbben viszonzott – szerelme részletesebb kidolgozást kap, mint Marosi nyomozása a könyvben.) A könyv bátor témafelvetése a rendszerváltás után is figyelemre méltó.

pinkvanilla.hu

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Támogasd az oldalt

PayPal-on keresztül (bankkártyával is):

Egyéb módok

Facebook