Ezen a napon született Walt Whitman és Rainer Werner Fassbinder
2010. május 31. hétfő, 17:53
ezen a naponWalt Whitman amerikai költő 1819. május 31-én született New Yorkban. Munkáscsaládba születetett apja ácsmester volt. Kevés iskolát járt, de sokat olvasott. Fiatal korában apjának segédkezett majd nyomdászként dolgozott. Később iskolákban tanított és az amerikai polgárháborúban északiak mellett állt a déliekkel szemben.Haditudósítóként és betegápolóként tevékenykedett a harcok ideje alatt.Háború után Washingtonban dolgozott minisztériumokban.
Az 1850-es években jelentek meg az első, már általa is verseknek mondott szövegek. Jónéhány újság, amelyeknek szerkesztői örömmel fogadták pedagógiai vagy politikai cikkeit, eleinte elutasították prózának olvasott verseit. Első kötete az 1857-ben megjelent Fűszálak volt. Saját stílusa és témavilága volt amelyért sokan lelkesedtek és talán még többen elleneztek.
Whitman dicsőítette verseiben a gépeket, az emberi egyenlőséget, a szabad gondolatot, a nők egyenlőségét hirdette. Helyesnek és emberhez méltónak vallotta a szabad szerelmet.
Felismerte az egyenlőség és szabadság elválaszthatatlan egységét, vagyis hogy liberalizmus nélkül nincs demokrácia. Természetesen ez is felháborította azokat, akik féltek a gondolat és a szó szabadságától. A legnagyobb szembefordulást azonban az keltette, ahogy a szerelemről beszélt. Szabadságot követelt az egészséges vágyaknak is. A nők számára hirdette a férfiakkal egyenlő rangú szabadság igényét. Helyesnek és emberhez méltónak vallotta a szabad szerelmet. Érdekes módon ez akkoriban még a női jogokat követelő feministákat is felháborította. Ennek ellenére azok is olvasni akarták, akik indulatba jöttek az új költészet eszméinek hallatán. Az irodalmi élet kénytelen volt tudomásul venni, hogy ez a költő az emberi jogok legkövetkezetesebb képviselője.
A háború után időről időre kis füzetekben jelentek meg újabb költeményei. Amikor ezek összegyűltek, valamennyit beolvasztotta a „Fűszálak" újabb, és újabb kiadásaiba. Az európai kritika nemcsak elfogadta, hanem minden modern költői irányzat kezdeményezőjének hirdette. A század vége felé már azok sem merték kifogásolni se formáit, se eszméit, akiknek egyébként nem is tetszett.
Walt Whitman szexualitásáról költészete alapján általában azt feltételezik, hogy homoszexuális vagy biszexuális lehetett, bár ezt vannak akik vitatják. Sok férfival illetve fiúval volt élete során szoros barátságban.
Rainer Werner Fassbinder német filmrendező, producer, színműíró 1945. május 31-én született Bad Wörishofenben.
Édesapja orvos, édesanyja fordító volt. A szülők válása után édesanyjánál nőtt fel, testvérei nem voltak. 16 évesen abbahagyta a gimnáziumot és apjához költözött Kölnbe.
Korán kezdett érdeklődni a filmek iránt. 1965 és 1967 között rendezte első rövidfilmjeit. 1967-ben rendezőként és társulati tagként felvették az action-theaterbe. Emellett több szabad színtársulattal együtt dolgozott, amiből később a híres Antiteater (antiszínház) fejlődött ki. Ennek a társulatnak írta 1968 és 1971 között színdarabjai többségét. A csoport intenzíven foglalkozott a filmezéssel, aminek következtében 1969 és 1971 között a szindarabok mellett számtalan alternatív film is elkészült.
1970 és 1972 között a homoszexuális Fassbinder a színésznő és énekes Ingrid Cavennel élt házasságban, akinek több sanzon-szöveget is írt. Fassbinder homoszexualitását nyíltan vállalta, filmjeiben gyakori szereplők a homoszexuálisok, mint ahogy más, a társadalom peremére szorult emberek is. A házassága mellett folyamatosan voltak kapcsolatai férfiakkal, például a marokkói színésszel, El Hedi ben Salem-mel. Ennek ellenére haláláig szoros kapcsolatban volt Ingrid Cavennel, aki a producer és zeneszerző Peer Raben mellett a szorosabb "Fassbinder-csoportot" alkotta.
1971 és 1974 között filmjei, mint a Die bitteren Tränen der Petra von Kant (Petra von Kant keserű könnyei, 1972), Angst essen Seele auf (A félelem megeszi a lelket, 1973), Faustrecht der Freiheit (A szabadság ököljoga, 1974), valamint színházi rendezései Bochumban és Frankfurtban nemzetközi sikereket értek el, alkotásai ekkor érték el a nyilvános figyelem tetőfokát.
1972-től Fassbinder folyamatosan továbbfejlesztette filmjeinek stílusát. A filmek nagyobbak és professzionálisabbak lettek. 1978-ban forgatta a Despair – Eine Reise ins Licht (Despair – Utazás a fénybe) c. filmet, angol nyelven. Ez volt a legnagyobb költségvetésű filmje. Habár a film nagy színészekkel készült, a moziban nem aratott nagy sikert. A következő években a kritikusok mindig elismerően írtak a filmjeiről, ennek ellenére, habár mindig részt vett a Berlinalén, egyszer sem kapott díjat. Egyedül utolsó előtti filmje, a Die Sehnsucht der Veronika Voss (Veronika Voss vágyakozása, 1981) aratott nyilvános sikert: elnyerte az Arany Medvét a Berlinalén. A filmek mellett Fassbinder a színházban is aktív maradt. 1972 és 1973 között a bochumi színházban (Schauschpielhaus) rendezett, melyet a frankfurti Theater am Turm (TAT) követett. Televíziós sorozata, a Berlin Alexanderplatz, mely Alfred Döblin regénye nyomán készült óriási sikert aratott. A 151-órás sorozatot nemrégen felújították és máig rendszeresen mutatják be marathon filmként filmfesztiválokon vagy Fassbinder retrospektív rendezvényeken. Fassbinder híres volt munkatempójáról (volt olyan év, hogy 7 filmet rendezett). Azt tervezte, hogy életműve több filmmel rendelkezzen, mint ahány évet élt (a célt elérte, 37 évet élt és 43 filmet forgatott).
Fassbinder 1982. június 10-én, utolsó filmjének (Querelle, 1982) vágása közben, 37 évesen halt meg Münchenben kokain és altató szerek túladagolása következtében. Édesanyja, megalapította a Rainer Werner Fassbinder Foundationt (RWFF), mely Fassbinder örökségét kezeli és melynek az igazgatását Fassbinder vágója, Juliane Lorenz végzi. Az alapítvány tulajdonában van Fassbinder minden alkotásának a joga.
