Levelek

A Coming Out Day-t/ Előbújás napját világszerte október 11-én tartják, de a pinkvanilla.hu-n már 2010 óta egész hónapban ünnepeljük. Ehhez szükségünk van a Ti segítségetekre is, mert szeretnénk, hogy részesei legyetek az ebből az alkalomból útjára indított projektünknek.

1. Hogyan?

Írj levelet magadnak ,üzenjen a mostani önmagad annak az embernek aki egy évvel az előbújásod előtt voltál. Add meg ifjabb meleg énednek vagy előző identitásodnak azt a tanácsot, támogatást, bátorítást és rálátást amellyel szerettél vona rendelkezni, amit szerettél volna hallani mielőtt megtetted a nagy lépést. Ezek a jegyzetek hordozhatják a történelmet - megmutathatják milyen voltál, milyen volt az életed egy évvel a coming out előtt. Felidézhetik az érzéseid - milyen problémákkal küzdöttél akkoriban és egyúttal megmutathatod milyen is vagy most.

2. Mennyi?

Lehetőleg 100-1000 szó között legyen a leveled terjedelme!

3. Mikor és hova?

A lehető leghamarabb küldd el az  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. e-mail címre! 
Ha felhasználjuk a leveled akkor értesítünk róla!

Az előző években beérkezett levelekből néhányat itt olvashatsz.

Szia!

Én te vagyok abból a jövőből, amikor már kézenfogva sétálsz a barátnőddel a budapesti utcákon. Szeretnék segíteni neked, mert tudom, hogy éppen min mész keresztül. Szeretném, hogy tudd, hogy pár évvel a comingoutod után túl leszel egy nagy csalódáson és több kisebben. Az elkövetkező hetekben nem fogsz enni, helyette rengeteget cigizel majd, mindig fáradt leszel, a barátaid aggódni fognak, mert bezárkózol. Nehéz időszak lesz, de túl leszel rajta. Túl kell lenned rajta, mert fizikailag és lelkileg is elő kell bújnod, először a magad, majd a környezeted számára. Meg kell kezdened az utazást, hogy eljuthass a jövőbe, ahol olyan boldogságot fogsz átélni, amire most még nem is gondolsz.

A jövőben lesz egy ember, aki a szerelmed és a legjobb barátod egyben, tehát a társad. Nem mondom el, hogy mikor fog megérkezni az életedbe, mert az egész történetet át kell élned. Nevetned kell és sírnod, aludnod és éberen feküdnöd, össze kell törnöd, hogy ez a valaki majd újra felépítsen.

Bővebben: S.

Kedves Vexx!

Tudom, hogy mennyire szar volt annak idején "másnak" lenni. Más mint most. Tudom ez így furcsán hangzik, de a múltbéli fájdalmaid tökéletes tükrözése a 20 év alatti társadalomra. Mi az összefüggés? Mielőtt még baromira elkezdenéd magad beleélni VALÓS sebeid nyalogatásába, szeretném jelezni, hogy valójában a nehezén már túl vagy. Igen. Pontosan. Az, hogy egy adott közösségben - legyen pl egy középiskola - tudják nagyon jól, hogy mennyire fiús vagy és hogy komolyan vonzódsz a lányokhoz és ez bennünk agresszivitást, megvetést szül, ez pontosan annak a tükörképe, hogy a fiatal társadalom mennyire agresszív és primitív. Pontosan. Hamarosan ki kerülsz a nagy betűs ÉLETBE, aminek a szabályait TE már jól ismered, neked nincs más dolgod csak önmagadat adni. Ennyi! 

Figy melegnek nem egyenlő kangörcsös minden csajjal kikezdek hülye gyereknek lenni.

Bővebben: Vexx

Miért éppen meleg?- jó kérdés.

Halálom napjáig sem fogom tudni megválaszolni, de ez így van rendjén. Szeretem a kislány, csaj, asszony jelzőt használni magamra, ettől függetlenül áldom az eget, hogy férfinak születtem. Mentesülve minden ügyes bajos problémától, de mégis megegyezünk női társaimmal. Míg valaki a focit, az aranyhalat, a puncit szereti, mi vígan elvagyunk egy kedves szóval, dicsérettel, pillantással csak férfitól származzon és teljes a lelki béke. Vannak bizonyos pontok, mikor elegünk lesz. Ilyenkor segít a bor, csoki, egy jó könyv, a lényeg, hogy férfiakkal teli legyen. Ők a gyógyír nekünk.

Nem mindig volt így. Kicsi gyermekként sosem találtam a helyemet, mindig másra vágytam, de nem tudtam mi az. A többi sráctól eltérően én nem akartam pilóta, autóversenyző lenni, sokkal inkább vonzott az énekesi, színpadi világ.

Bővebben: Kultúrmeleg

Drága Te, Én, Mi!

Emlékképek hada nyüzsög fejemben rólad… Folyton egyedül, a Nagy Harccal, melyet magadnak kellett megvívnod… Pontosan tizenegy évvel ezelőtt. Igen, még csak 17 évesen.. Tudom, akkoriban magányos voltál és zavarodott! Próbáltam mindenben megoldást találni, segíteni neked, de akkoriban nem lehetett! Nem tudtam, mi a megfelelő válasz! Éjjeled és nappalod ezzel telt…. Emlékszem. Folyton sötét köd gomolygott szobádban, még akkor is amikor besütött a nap. Nem szeretted a napot, jobban tudtál velem beszélgetni, ha a hold sütött be ablakunkon… Éjjeleket töltöttünk az ágy szélén ülve, némán beszélgetve. Te nem tudtad, hogy ott vagyok, de ott ültem melletted és bíztam benne, hogy megérted egyszer miért… Gyakran feltetted a kérdést. „Miért?” „Miért pont én?” Nem hallottad válaszom, mert nem tudtam megszólalni, csak megfogtam kezed…. Minden így kezdődött… 

Bővebben: oRSi

3. oldal / 5

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook