Húúúú
Nah, én elég új tag vagyok itt, de tetszik az itteni közösség. Azért indítottam ezt az új topikot, mert érdekel a véleményetek ebben a témában. Szerintetek el kell mondani új ismeretségeinknek, és főleg új szerelmünknek, hogy mi a helyzet velünk, milyen más emberek voltunk valaha?
Úgy gondolom, ez meglehetősen sarkalatos pontja a tées létnek, ezért talán megérdemel néhány mondatot.
Úgyhogy hajrá.

Őszinteség, ez a kapcsolat alapja. Ha ez nincs meg -bármilyen okból -, titkolózol esetleg évekig, akkor azt megette a penész.
Én ezt így gondoltam pár évvel ezelőtt és ma is így gondolkozom. Ismerkedéskor én mindig ezt az elvet követem. Ha nem lesz semmi, hát nem lesz. De még mindig jobb az elején közölni, mint később esetleg nagyon fájdalmasan szakítani. És ismerünk ugyebár olyan eseteket, amikor a hosszú titkolózás gyilkossággal végződött. Sosem lehet tudni, mit hozhat ki az emberből egy ilyen fájdalmas beismerés... Hogy is van az a mondás? Jobb félni, mint megijedni!

Megölte barátnőjét, amikor megtudta, hogy az férfi

http://www.egerjobbik.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=6786:megoelte-baratnjet-amikor-megtudta-hogy-az-ferfi&catid=40:kekhirek&Itemid=62&layout=default&change_font=medium

Hmmmm ez egy igen nehéz pont szerintem. Nem mindenki vevő erre,és nem kell feltétlenül megtudnia minden ismeretségnek. Gondolok itt arra aki pl új melóhelyre megy, új törzshelye lesz stb stb stb...
Természetesen párkapcsolatban meg kell mondani,az előttem említett esetek miatt...
Igazából nem is tudom...nem lennék egy ts helyében sem ilyenkor, hiszen lehet tetszik neki valaki és minden jó lenne, ez mégis egy gátat szabhat..persze akkor azt jobb hagyni,de áh ki tudja..
Nagyon szerencsésnek tartom azokat,akiket így elfogad a párjuk illetve családjuk és barátaik.
Ebben nagyon szerencsés vagyok,és kívánom mindenkinek azt a megértést,és szeretet, ami engem övez ezzel kapcsolatban,nem csak párkapcsolat terén. Nagy segítséget nyújt ez mindenben.

Alapból az öszinteség nekem is nagyon fontos, nagyon nem szeretek olyan embereknek hazudni, akiket szeretek/kedvelek.
Mégsem érzem magam hazugnak, amikor új embereknek mutatkozom be, sőt... úgy érzem akkor voltam hazug, amikor úgy tettem mintha fiú lennék, pedig sohasem voltam az.
Ami az új kapcsolatot illeti,szerintem is elég bonyolult a helyzet. Szeretném, ha teljes lenne az őszinteség közöttünk, de nem akarom ezzel kezdeni, néha olyan érzésem van, hogy nem is fontos egyeltalán. De semmiképpen nem akarom az elején elmondani neki. Talán később, amikor már megismertem, és kialakult közöttünk a bizalom, de nem tudom.
Lehet hogy akkor sem. Fogalmam sincsen. Részben ezért is indítottam ezt a topikot, hogy a ti gondolataitokat is megismerjem, és segítsenek egy kicsit, hogy tisztázzam a helyzetet.

Ez attól is függ, hogy hol tartunk, hogy nézünk ki.
Mert valakinek muszáj gyorsan őszintének lenni, más meg átgondolhatja, hogy kinek és mikor mondja el.
Nehéz, mert túl sem embernek sem akarjuk elmondani, de ismerkedni is kell valahogy.

xtrevor írta::
Szerintem ez nagy hiba, ha csak attól tesszük függővé a "beavatást", hogy épp hogy állunk a változásban.
Ha full passable valaki attól az még nem jogosítja fel, hogy ne legyen őszinte. Oké, nem kell az ismerkedést rögtön ezzel kezdeni, de úgy gondolom meg kell adni a tiszteletet a másiknak az őszinteséggel, hacsak nem akar örök életére hazudozni valaki a végén már teljesen belezavarodva. (pl. gyerekkor, család, termékenység, stb...)

Arra értettem, hogy vkinek muszáj rögtön, valaki meg azért várhat 1-2 randit, hogy eldöntse érdemes-e rá a másik. Akivel komolyak a szándékaid úgysem titkolhatod el.

xtrevor írta::
Oké, így már értem

xtrevor írta::
Háát... Van olyan barátnőm, aki eltitkolta, pedig már hosszú évek óta együtt vannak a párjával.

A társa inkább tudat alatt nem akarta észrevenni, millió apróságon lebukott volna.

danken írta::
Ezt pontosan hogyan érted?

danken írta::
Azért nem olyan rettenetesen millió ám az az apróság, és jó részük GG nőknél is előfordulhat. De én is gondoltam már ilyesmire ettől függetlenül.

Nos én végképp kívülállóként szólok ebbe bele, és ki is vethettek emiatt, de valahogy az orvosi filozófiánkban azt gondoljuk a legjobbat az egész életre nézve azok teszik akik hallgatnak.......sőt sokszor mondjuk hogy az abszolút újrakezdés is nagyon jó (tehát új név, új lakhely, új környezet)....persze az az élet legszebb ajándéka ha a családunk és a barátaink úgy fogadnak el ahogyan vagyunk.....de azt is tudjuk hogy körülbelül az anyánkon és az apánkon kívül szinte senkiben nem lehet megbízni.....bármikor gondol egyet és ellened használ fel dolgokat......most nem azt mondom hogy a régi barátoknak, akik tudják mi a helyzet búcsút kell mondani (hiszen azok végig kiálltak mellettetek és talán azokban meglehet bízni...de még ott is ott van a kérdőjel hogy bármikor árthatnak).....és az új ismeretségek pedig?...nagyon vigyázni kell kinek mit mondd az ember.....és hogy teljesen megbízzunk valakiben és elmerjünk mondani neki egy ilyen titkot és biztosan tudjuk hogy sohasem használja ellenünk (pl akár egy veszekedés vagy netalán egy szakítás után)....nos nehéz dolog és ilyen mélységig bízni valaiben nem kevés időt vesz igénybe...talán egy élet is kevés.......sokan 10-15-20 év házasság után is a legvéresebb brutális szemétségek elkövetésére képesek a másikkal szemben.... tehát én nem ítélem el azt aki a teljes újrakezdést választja, csökkentve ezzel a kellemetlen jövőbeni események (állásvesztés, deszocializáció, depresszió stb.) kovckázatát....nem azt mondom hogy soha ne mondja el senki mert ez magánügy...de mindenképpen sérülékennyé teszi az embert......és minél több ember tudja annál sérülékenyebb vagy.......és ugyebár ha ugyszámolom hogy éppen a randizós időszakodban vagy és pár randi után, felületes ismeretségek megkötése után mindenkit beavatsz....annak lehet hogy sok kellemetlen következménye lesz.....elnézést ha sajátosan látom, persze lelkileg lehet nehéz a hallgatás is, de talán több fájdalom a kinyilatkoztatás. Mindenki próbálja nagyon megismerni azt akit beavat. Ne sajnálja akár az éveket sem. Meg ha belegondolok ha már megszerettem valakit attól több mindent elnézek és megbocsátok, mint attól aki szinte még csak egy idegen és hamarabb kidobom azért mert nem tetszett amit éppen mondott vagy nem értek egyet vele. (jujj d hosszú lett, abbahagyom )

Van egy ismerősöm, aki alkalmi szexkapcsolatot létesített egy úrral és az semmit nem vett észre. Igaz, őt Dr. Suporn műtötte...

danken írta::
Egyetértek Danken!
Nem tudom elhinni,hogy van olyan ember,aki nem veszi észre egy párkapcsolatban.Még ha szuper nő is az illető hölgy,és kívülről tényleg teljesen tökéletes,az ágyban akkor is ki fog derülni..vagy nagyanyáink módszerét alkalmazva,örökké sötétben szeretkeznek,nehogy az úr meglássa?
De még akkor is vannak egyértelmű jelek...
Még a legprofibb külföldön "készült" női nemi szerv sem tud megtévesztésig olyan lenni,mint az igazi,sem külalakra,sem működésileg.

persze hogy nem........
a pasik azt sem tudják hogy néz ki egy punci

és a nők ugyanígy nem tudják hogyan néz ki egy pasi (a normál anatómia szerint) odalent.......

egy csomó nőnek nem tűnik fel hogy a pasijának fitymaszűkülete van, vagy makk gyulladása stb.

a pasik meg nem tudják melyik lyuk melyik után jön a nőn, vagy éppen hány lyuknak kell lenni....

szóval simán lehet hogy észre sem veszik

liawwmamflag írta::
Ezzel vitatkoznék, én tőlük kaptam a legnagyobb pofonokat. és sajnos kevesen vannak, akik számíthatnak a szüleikre.

A gondolatmenetedre vonatkozólag a kérdésem a következő:
Hogyan várhatom el a páromtól, milyen erkölcsi alapon azt, hogy őszinte legyen velem igenis nagyon fontos, a közös jövőnket érintő kérdésekben, ha én sem teszem ezt? Nálam ez pl. elvi kérdés. Aki elfogad az elején így, az el fog évek múlva is.
Szerintem mindent meg lehet beszélni a kellő időben, a kellő hangon.

Ezt kivitelezni meglehetősen nehéz, mert a mai világban egy "sima" ember is hamar elvesztheti az állását, újat találni meg nem épp egyszerű. Nálunk ez fokozottan érvényes. Nem véletlen, hogy nagyon sok transznemű egyén az utcán találja magát. Arra meg hogy mindent újrakezdjük egy idegen helyen jelentős anyagi fedezet megléte szükségeltetik. Sokan még a hormonokat sem tudják rendszeresen megvenni... Lehet, hogy ez nálunk szerencsésebb anyagi helyzetben lévő országokban nagyon is jól müxik, de nálunk nagyon nem így van!

liawwmamflag írta::
Ezt gondolatot nézhetjük arról az oldalról is, hogy pont attól az embertől várnám el azt, hogy megosszon velem dolgokat, akit már megszerettem. Érezhetem azt, hogy becsaptak...de nem is kicsit

igazad van teljesen Patty, ezt is teljesen meg lehet érteni...mindenkinek egyéni az élethelyzete..és jó az őszinteség is....én csak azt mondom hogy sokat árthat is .......én csak az egyén védelmében beszéltem. az újrekezdést meg sokan meglépték már (kerestek egy új munkát és egy albérletet valahol, talán épp azért mert a szülők ott is "pofonokat osztogattak".
mindenki magánügye hogy elmondja e vagy nem, de ezért felesleges megszólnunk bárkit is mert mindkét álláspontot meg lehet érteni, érvek és ellenérvek sorakoztathatók.

liawwmamflag írta::
Na azért evvel vitába szállnék... Azért itt nem tizenéves kisfiúkról beszélünk (bár ma már az internetnek köszönhetően ők is elég jól tájékozottak ezügyben), hanem felnőtt emberekről, akiknek valószínűleg volt már korábban is dolga nővel.
Ha máshogy nem is (bár szerintem ez is kizárt) azért a korábban tapasztaltakkal össze tudja vetni a delikvens, és hamar rájön, h itt vmi nem stimmel teljesen. Márpedig ha kérdezősködik, akkor mi legyen? Ha elmondja, azért lesz balhé, h megpróbálta "átvágni", és abból ugye csúnya dolgok lehetnek, lásd fentebb... Ha nem mondja el, az érintett egyre bizalmatlanabb lesz, és szinte lehetetlen igazából nyomtalanul eltűnni, mindig vannak elvarratlan szálak.