Sziasztok!
"elég nagyképű és nem túl értelmes dolog azt állítani, hogy csak az mondja el, aki amúgy sem tehet mást"
erre csak annyit szeretnék reagálni, hogy finomkodhatunk, hogy senkin nem látszik, de ezt tudjuk hogy nem így van! Akin látszik, az megteheti hogy ne mondja el? Meg tudja tenni? Elhiszik neki?
Ez nem bántás, nem személyeskedem, ez tény!
Félre ne értsetek, nem meggyőzni szerettem volna itt senkit! Ez az én véleményem, és én, e szerint cselekszem!
Kedves Patrícia!
Nem a TSO-ról tudom, hanem egy másik oldalról! De ebbe ne menjünk bele!
Számon kérni viszont egyáltalán nem foglak, nem is kellene, hisz neked nagyon jól sikerült az SRS-ed. Ezt 1000%-osan tudom!
A páromnak joga van tudni: mikor születtem, hol, névnapom, a terveim vele, azt, hogy hogyan képzelem el a közös jövőnket, hogy hívják az anyukám, hány tesóm van.
Ahhoz, hogy velem mi történt, milyen emlékekre nem emlékszem vissza szívesen, egyáltalán nincs, és nem hogy a páromnak, de senki másnak.
Otthon a szüleim sem emlegetik, mert tudják, hogy ez számomra fájó pont, érzékeny terület, támadási felület. Épp ezért nagy a titoktartás részemről is, és azoktól is akik tudják (elég kevesen)!
Persze szíve joga mindenkinek elmondani, akárkinek. De ha az a bizonyos kapcsolat megromlik, elég nagy támadási felületet adunk a másiknak (szerintem).