Dunajcsik Mátyás

Az utolsó nyár

a négyből már csak hárman robogtunk át a felvidéken
a bátyám korábban ellépett máshová egy partiba
az apámhoz úgy hozzánőtt az autó nem is értem
az anyám már nem kirándul gyalog fáj nem is csoda

hopp megállunk Jancsó-filmek égtek be itt a tájba
asszem ezen a réten forgatták a Szerelmem Elektrát
ha jól tudom az volt az egyetlen amit én is láttam
embercsoportok szelték a dombokat át meg át

kiszállunk bóklászunk akárha valami ásatáson
ha megtaláljuk talán még megvan valahol az a sánc
a híres hosszú-snittek úsztak át pusztaságon
és a Törőcsik arcán még nem volt annyi ránc

én megállok de ők előre mennek mintha vissza
többet már nem jövök mondom de nem hallják
a szó elszáll mint a hosszú-snittek csönd beissza
az autóantennánk karcolja az ég alját

Nagyon jó ízlésed van Ulrike.
Jobbnál jobb verseket ismertetsz meg velünk.

Köszönöm, kedves vagy!

A. A. Milne: Szél a dombon

Nem tudja senki,
Se lány, se fiú,
Hogy a szél honnan
És hova fú.

Jön valamerről
Mily gyorsan csak tud.
Utol nem érik,
Az se ki fut.

De hogyha megállnék
Sárkányt eresztve,
Szállna a széllel
Egy nap és egy este.

S ha mennék utána
Akárhova,
Tudnám a szél ment
Éppen oda.

Akkor megtudnám
A szél hova fú.
De honnan, nem tudja
Se lány, se fiú.

Falcsik Mari

Nyári rondó

próbáld ki: a halál árnyékából ha nézed
minden perced mint az ünnep: a búcsú ünnepe
nem kell ehhez a múlt gyönyöreit idézned
csak megülni nyugton a napon és nagyon együtt lenni
a csönddel s így kivárni míg színültig telsz vele

valami gyomnak a leveses szárát lesni
ahogy telik erősödik vagy már fonnyadni kezd
míg meg nem szólít majd a tökéletes semmi
ha már annyi béke összegyűlt ott benn a néma fényben –
miképp a lassan aranyosodó szőlőgerezd

begyűjti a fényt és édesül: észrevétlen
ahogyan a fű nő (tudod ami majd leszárad)
így készülni arra hogy könnytelen elérjen
– vagy boldogan! – hogy körbenézel s bezárod az egészet
mint régi augusztusokban a nyaralóházat

Én egy saját versemet szeretném megosztani veletek:

Marokra fognám, erektől duzzadó hímtagodat,
Számba venném, vértől duzzadó makkodat,
Húzgálnám a bőrt, hevesebben föl és le,
Számba járna makkod, gyengédebben ki és be,
Munkám gyümölcse, számba landol, nyelvemre kerül,
Ondód összes cseppjét, le is nyelem végül.

Remélem tetszett fiúk

Ne hagyd abba!

Végre egy tökös gyerek!

Gordon Agáta

(...)

A bástya íves termében élek.
Ablaka öles falú szerelmes-szürke
foglalatja az éknyi kéknek
mint szemeimnek egy arc.
Velem vagy.
Elhajtott s bezárt időm neked hozom
ott libeg hajad növésében
léptem fekete-fehér kövek mérik
s a messzeséged őszülés.
Egy-egy hűlt hajnal jön
néha kerek alkony madárraj
jó volna kibújni a gyorsan hevülő levegőre
gyúlva és kihunyva
minden szárnycsapással
újra új szoros kötelékben.

Heltai Jenő : Ballada a három patkányról

"Ott, ahol a Ferencváros
Hinti báját szerteszét,
Egy pazar, nagy pince mélyén
Három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér,
Pajkos, fürge és bohó,
S mint az ifjúsághoz illik
Folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett,
Egy csemege bolt,
Ahol csupa elsőrangu,
Finom holmi volt.

Egyszer, éjjel a legelső,
Fürge patkány útrakelt,
Hogy a boltból átcsempésszen
Egy kis finom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon,
elkerülve minden zajt,
megevett egy adag sajtot
Rá volt írva "Gróji sajt"
Föl is fordult nyomban tőle,
s lett belőle holt-
Mert a finom gróji sajt, az
Hamisítva volt!

A második ifjú patkány,
Bánatosan útra kelt,
Hogy a boltból átcsempésszen
Ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon,
Mert a bölcs mindig vigyáz,
Nekiesett egy gyümölcsnek,
Rá volt írva"Ananász"
Föl is fordult nyomba tőle,
S lett belőle holt-
Mert a finom ananász is
Hamisítva volt.

A harmadik ifjú patkányt,
Lesújtotta a dolog.
Sírni kezdett: "Nem élem túl,
Én is inkább meghalok.
Társak nélkül egymagamban,,
Így az élet mit sem ér..."
S hősiesen patkánymérget
Vett a boltba háromér.
Ez a patkány ma is él még,
Hogyha meg nem holt,
Mert a patkányméreg is csak
Hamisítva volt!"

Gerevich András

Állatok

Németh Zoltánnak

Ádámnak és Évának is van szamara.
Azon ülnek, amikor Éva
nem Ádámot lovagolja meg.
Ádámnak van kakasa is,
Évának cicája és cinkéi. Kettő.
Ádám a cinkékkel szokott játszani,
meg a szamárral is,
a cicát meg nyalja-falja, imádja.
Éva cicája mindig felfalja Ádám kakasát,
mert szerelmesek.

Csengery Kristóf

Invitation au voyage

A kristályégben egy repülőgép
villogtatja fényből szabott kabátját.
Szőlőillatú reggel. Ilyen csak kora ősszel
adódik: az ember szétnéz, és átlát

esélyeken, éveken. Olyan világos minden,
mintha a lét nem volna más, csak
fémszerkezet, mit a szél takarít. Te
halkan dúdolsz, nekidőlsz a rácsnak,

érzed, ahogy lágy zsibbadásban olvad
nyelved hűsítve az édes előjel.
Még látod a gépet távolodni. Lassan
felemelkedsz, elszállsz a repülővel.

ADY ENDRE

FÉLIG CSÓKOLT CSÓK


Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

Babiczky Tibor

Levegővétel

Ez már így marad. Elbotlik dolgában a férfi,
a nő, elhull állat és faág.
És félek, mint a bolond, aki féli
ép gondolatát.

Széken felejtett nadrágba, ingbe
rágta be magát az éjszaka.
Most előbújik s megfog szelíden
dohány-, verejték- s borszaga.

Vontató állatnak a lélegzetet
testünk elé ki fogta be?
A nap már csak egy ujjnyi tán. Minden el-
vonszolódik a semmibe.

Szemünk a magasba tekint, de nem lát
semmit. Az ősz ez itt. Nehéz.
Ez már így marad. Sötét lesz. S amit látni
akartunk, mindvégig az volt, ami néz.

Dobai Bálint
Karafiáth Orsolya: Gondok a könyvtárban

Míg én szövöm a vad szerelmi szálat,
ne érdekeljen, hány éves vagyok,
míg trendipink zsinóron ráncigállak,
másik kezem meg rím után motoz.

Most rajzolok köréd egy éjszakát,
egy pestit persze, én csak azt tudok.
Tinifilmekből elcsent hangeffekt,
hogy kémények között dorombolok.

Legyél munkás, zuglói Batman-em,
bugyit húzok rád, kívül hordhatót.
Nemes Nagy Ágnest ne citálj nekem,
ha hallok róla, szinte meghalok.

De jaj! Az álom szertefoszlik épp,
poros könyvtárban rozzant nő zokog:
a Nagyok között nincsen lelkitárs,
csak férfiak, s hibátlan jambusok.

John Keats: Amikor először pillantottam Chapman Homérosába

Sok Aranypartot bejártam, csupa
büszke nép és királyság földjeit,
sorravettem nyugat szigeteit,
melyeknek egy-egy költő az ura.

Hirlett, van egy roppant tér, ahol a
törtszemű Homéros uralkodik,
de tiszta legét nem szívtam, amig
rám nem harsant Chapman friss, hős szava:

s akkor ugy voltam, mint a csillagász,
kinek új bolygót nyújt az éjszaka;
vagy mint sas Cortez, mikor a csodás

Új Oceánt bámulta, míg hada
összenézett - iszonyú ámulás -
szótlanul egy szirtedről, Dária.

Szabó Lőrinc fordítása


Az eredeti:

John Keats: On First Looking Into Chapman’s Homer

MUCH have I travell’d in the realms of gold,
And many goodly states and kingdoms seen;
Round many western islands have I been
Which bards in fealty to Apollo hold.
Oft of one wide expanse had I been told
That deep-brow’d Homer ruled as his demesne;
Yet did I never breathe its pure serene
Till I heard Chapman speak out loud and bold:
Then felt I like some watcher of the skies
When a new planet swims into his ken; 1
Or like stout Cortez when with eagle eyes
He star’d at the Pacific—and all his men
Look’d at each other with a wild surmise—
Silent, upon a peak in Darien.

Gerevich András

Családi vakáció

Ezért hoztalak Firenzébe -
mutatott apu Boticelli Vénuszára.
Ilyen volt apád, mikor elvett -
állt meg anyu a Dávid-szobor előtt.

Tízévesen csak mászni szerettem,
tornyokra, romokra, sziklákra,
loholtam a csigalépcsőkön felfelé,
és körbe-körbe a dómkupolában.

Hisz apu teljesen más, gondoltam,
öregebb, kövérebb, szőrösebb,
de én ilyen leszek, ha nagy leszek.

Apu máig idézi döbbent arcomat: Ezért?
Viszont ha a Dávid-szobrot látom,
kamaszosan zavarba jövök.

Sík Sándor

A bölcs hernyó


Egy koraérett ringló
Az ágról leesett.
Szívében egy pirinkó
Hernyócska hempereg.

Tekergőzik vidáman,
De jó puhácska ház!
Zöld-aranyos húsában
Kedvére lakomáz.

A ringló teste gazdag
És édes, mint a méz.
Amit megenne, azt ad,
És ennyi az egész.

Nincs semmi gondja, bölcs ő,
Ameddig enni bír.
A ringló neki bölcső,
A ringló lesz a sír.

Nem sejti, árva féreg,
Hogy eljön az idő,
És meghasad a kéreg,
A sárga szemfedő,

S a jó húson keresztül
Valami másba rág,
S rászakad mindenestül
A végtelen világ.

Szépség

Láttam hajnalt és alkonyatot láp s szellős domb felett,
szép volt s ünnepi, mint halk ó-spanyol éneke,

láttam tavirózsáival a tündéri tavaszt,
amint meghozza a meleg esőt és friss füvet fakaszt.

Hallottam tengerek énekét s zengő virágokat,
néztem vitorlám íve alól messze világokat,
de a leggyönyörűbb, amit az Úr mutatott valaha,
az a kedvesem szava, haja, szeme és ajka piros vonala.


John Mansfield
Szabó Lőrinc fordítása