topa911 írta::
Ha a szórakoztatót vesszük akkor:
Sidney Sheldon (1917-2007)(a neve megtévesztő, de ő férfi)
Ha a komolyabbat akkor: Dr. Doreen Virtue
A régi magyar meseírókat is nagyon kedvelem+ egy csomó jó könyvet, akinek talán az íróját sem tudom,mert nem annyira jelentős, de a könyve isteni, bármilyen témáról is legyen szó. Talán ezzel mind így vagyunk.

sarah waters

Már a 200. oldalon tartok Fridi könyvében:-)
Mindig azokat tartottam a legjobb filmeknek, könyveknek és történeteknek amin röhögni és sírni is lehet, mert azok igazán megérintenek. Ezt mindenkinél más válthatja ki...

Idézek megint Fridiből azoknak akit érdekel:)

"...Megvettük tehát az autót és egy ideig hol Dömsödi, hol pedig egy alkalmi sofőr hozott-vitt. Ez így tartott már vagy két-három hónapja, amikor az egyik nap, miközben dolgoztam az MTV-ben, megszállt az "ihlet" és azt mondtam magamban, na most aztán birtokba veszem az autómat, önállóan elmegyek vele Szentendrére. Ott állt az MTV előtt a parkolóban, jól beszorítva más autók közé.
Beültem, elindultam és a következőt hallottam: Íííííííííííííííííííííí. Mi a fene, mondtam magamban milyen furcsa hangot adnak ezek az injektoros BMW-k! Szentendrére úgy jutottam el, mint egy ámokfutó. Lerobbantam az útkereszteződésekben, mert nem tudtam hogyan kell kuplungolni. Piros lámpáknál akkora gázzal fékeztem, hogy a fél utca összefutott a kerékcsikorgásra. Sávot pedig úgy váltottam mint egy öngyilkos. Dudáltak rám, szidták az anyámat én meg integettem, hogy bocsánat, először vezetek, most mi van? Szentendrét elhagyva, egy mező szélén találtam egy leállósávot, ott kiszálltam és kitört belőlem a zokogás. Megkönnyebbültem az egész út iszonyatos feszültsége után. Amikor jól kibőgtem magam, visszamentem az autóhoz és mit látok: a rohadt életbe, valaki már meghúzta! Egy húsz centis széles sávot képzelj el az autó oldalán a legelejétől a legvégéig! Csak nagy nehezen esett le a tantusz, hogy valószínűleg én húzhattam meg, mégpedig akkor, amikor kiálltam a parkolóból. így kezdődött az én autós életem..."

Fridi:

"...Végül annyira nem sikerült jobb belátásra bírni az illetőt, hogy azzal fenyegetett botrányt csinál. Mivel ettől sem ijedtem meg különösebben, megfenyegetett: Na jó, akkor majd nézd meg magad a következő hónapokban! Amit te fogsz kapni a sajtótól, azt nem teszed zsebre. Beígérte és lehet, hogy be is váltotta. Mindezt abból gondolom, hogy nemrégiben egy lány, aki az egyik bulvárújságnál dolgozott, elmesélte, akkoriban főszerkesztői utasítás szólt arról, hogy mindennap írjanak rólam valami rosszat. Megkérdezte a főszerkesztőjét vagy a rovatvezetőjét, hogy miért, mire azt a választ kapta, hogy ez a bizonyos .....(nem írom ki, akit érdekel elolvassa a könyvet) politikus a megrendelő, sőt fizet is azért, ha rólam mindent összehordanak. Az illető nem készpénzben fizetett, hanem reklámmegrendelésekben.... Egy biztos, azt a pár hónapot egyetlen ellenségemnek sem kívánom. Minden reggel úgy ébredni, hogy ma mit találnak ki, ma mi vár rád! Miközben tudod, hogy az első szótól az utolsóig minden hazugság, amit írnak... Ha nem lopsz és nem hazudsz, akkor nem veszed jó néven, ha tolvajnak és hazugnak minősítenek. És korábban legalább a tisztességemet nem kérdőjelezték meg....
...tele van a hócipőm azzal a fajta újságírással is, ami egyébből sem áll mint mindig mindenkit leszól, megrágalmaz, hangulatot kelt és cinikusan minősítget. Márpedig ma ez a divat. Hosszan gondolkodtam, hogy miért van ez így, mire egy nagyon tehetséges, fiatal újságíró- barátom, aki huszonkilenc éves, korosztályának első rangú szakembere, a következő megoldást kínálta: mindez azért van így,mert a tudás hiányát pótolni kell valamivel. Azt hiszem igaza lehet. Cinikusnak lenni roppant egyszerű, nem kell hozzá tudni semmit, meg lehet spórolni az olvasást is, nem kell archívumokat bújni, gondolkodni és főként nem kell kontrollálni az indulataidat és a gyűlöleteidet. Bátran hagyatkozhatsz a legrosszabb énedre. Ha ezek az újságírók, akkor én, Nagy Lajossal szólva, valami egészen más vagyok..."

A Friderikusz könyvből szintén:

"...de talán emlékszel, hány Jó estét, Magyarország! ment úgy, hogy Pálffy spiccesen kérdezte a vendégeit....
...És ez az ember mondta rólam azt, hogy kitalicskáztam a pénzt a televízióból!? Miközben szigorúan nézettséghez volt kötve minden műsorom, tehát aszerint csökkent vagy nőtt a költségvetésünk, hogy az adott műsor teljesíti-e vagy sem az előírt nézőszámot. Vagyis én tényleg teljesítményarányosan kaptam a fizetésemet ellentétben vele, aki fix pénzért volt hol józan, hol spicces.
Annyira felhúztam magam azon, hogy minden épp fordítva van, mint ahogy ő beállítja, hogy elhatároztam, megölöm.
És nem titokban terveztem, hanem mindenki szeme láttára akartam revánsot venni. Azokban a napokban épp egy nagy médiafogadásra kaptunk meghívást és én azzal a feltett szándékkal mentem el, hogy legalábbis nagyon beolvasok neki. Erőt gyűjtöttem ehhez, mert Pálffyval még beszélgetni sem nagyon szerettem. Már jó sokan voltunk ott a helyszínen, odaléptem a bárpulthoz és megkérdeztem a mixert, hogy választékukból melyik a legerősebb rum. Mondta, hogy 79 vagy 97 százalékos, már nem emlékszem, lényeg, hogy irdatlanul erős, de azt nem lehet csak úgy magában fogyasztani, szigorúan tilos, koktélokhoz használhatnak belőle egy-két cseppet. Abból adjon egy felest, kértem. Értsem meg nem lehet, szigorúan tilos, mert életveszélyes! Akkor is kérek egy felest! Nagy nehezen adott talán két centet. Az első korty nem tűnt erősnek, de amikor elkezdett hatni éreztem,itt baj lesz. Kértem még egyet. Szerencsétlenségére, akkor érkezett meg Pálffy. Mintha csak így lett volna koreografálva a dolog, én közvetlenül a bejárat mellett töltöttem magamba a 79 vagy 97 százalékos rumokat, neki meg ott kellett elmennie előttem. Sajátos módon szólítottam le: Te gecihuszár, te még ide mersz jönni?! De mi baj van Sándor? Ő még akkor józannak tűnt. Teljesen elveszítettem a fejem, felszakadt belőlem az indulat: Takarodj innen mert megöllek! Még hogy én kitalicskáztam a pénzt?! És folyamatosan soroltam neki, hogy hány műsort, milyen nézettségekkel teljesítettem a fizetségért. Aztán már csak arra emlékszem, hogy Dömsödi meg Stohl megpróbál lefogni, de nem tudom mit akartam, eltörni egy poharat és azzal elvágni a nyakát, vagy csak behúzni neki egyet fogalmam sincs. Utána hosszú ideig nem is találkoztam vele, csak 2004-ben Athénban az európai uniós csatlakozás dokumentumának aláírásakor..."

Sushi, te tehetséges kódexmásoló lehettél volna anno

Armin írta::
Hamar be lehet írni ezeket!
Már a végén tartok, de majd még egy-két jó részt bemásolok...

Nem is érdemes megvenni. Az arra érdemes részeket Sushiflower megosztja velünk.

kronk írta::
Ha az "arra érdemes részeket" másolnám be, akkor mind a 400 oldalt be kéne
Jó az egész, de ezek a sztorik kifejezetten:)

kronk írta::Ja,ja. A meleg káma szutrán átrágtad magad,mert abból is okíthatsz.

MinnieBoy írta::
Hát azon szívesen átrágom magam az tuti:blush: , de ebből a tantárgyból nem én vagyok a tanítómester...
Van itt azonban néhány szakavatott szép fiatalember...

sushiflower írta::Indíthatnál tanfolyamot,sportban is van olyan,hogy az jobban tanítja aki nem is műveli.

sexbarva írta::
Na igen, de a gyakorlati résszel mi van?
Akkor azt önként jelentkező modellekkel kéne szemléltetnem!

Első jelentkező vagyok.

Astyle írta::
Rendben Uram, űrlapot kérem szépen kitöltve eljuttatni, pontos adatokkal, méretekkel, egyéb érdekes információkkal

Jobb ötlet.Írj te könyvet a melegek szexuális életéről,elhallgatod csendesen és jegyzetelsz. írói véna?

Astyle írta::
Hát... szerintem már biztos össze tudnék valami pár laposat hozni... ... elhallgatom és elnézem:side:
Írói véna? Örököltem, de még nem értem meg rá...lehet,hogy sosem fogok.

A lapossal vigyázzál, mert átmászik!

Armin írta::Tapasztalat?

Armin írta::
Pfuj Armin, ez undorító