MinnieBoy írta::
Eddig semmi

sushiflower írta::

Fridi

1990-ben Hankiss Elemér lett a Magyar Televízió elnöke. Pályázatokat írt ki különféle műsortípusokra: irodalmi, szórakoztató, politikai-közéleti stb. Én kétféle műsorral pályáztam, egyrészt a Friderikusz show-val- és mivel akkor már hat-hét éve csináltam országjáró talkshow- imat, videón is meg tudtam mutatni, milyen típusú műsort képzelek-, másrészt meg az Én mozimmal, amely lényegében lírai riportműsor volt, szép emberi történetekkel. Tulajdonképpen már a pályázat benyújtásakor volt bennem némi kétség, ugyanis Bányai Gábor volt az egyes csatorna intendánsa, Hankiss nagy kedvence, viszont Bányaival, aki korábban a rádióban dolgozott, nem voltunk túl jó viszonyban. Úgy éreztem, nemigen akar engem a képernyőn látni. Úgyhogy némi cselhez folyamodtam. Bányai zsűriket kért fel a pályázatok elbírálására. A szórakoztató kategória zsűrijében benne volt Almási Éva, Sándor Pál és talán Kerényi Imre. Beadtam az írásbeli pályázatot és mellékeltem egy VHS-t, amin rajta volt az egyik korábbi debreceni Csak ma! Ám a kazettát beállítottam pontosan 7 perc és 20 másodperchez. Úgy okoskodtam, hogy ha megnézik, először is visszatekerik az elejére, hiszen a felvétel nem 7 perc 20 másodpercnél kezdődik, másrészt meg ha tényleg kíváncsiak az anyagra, a kazetta a végén fog állni, hiszen nem foglalkoznak ők azzal, hogy miután megnézték, visszapörgessék a szalagot az elejére. Még egy matematikus haveromat is megkérdeztem, mi a valószínűsége annak, hogy ha tényleg megnézik a felvételt, ismét 7 perc 20 másodperchez állítják vissza. Azt mondta, semmi, nulla, egész nulla, nulla, valamennyi ezrelék. Ráadásul jeligésen pályáztam, nem akartam, hogy Bányai pusztán a nevem alapján kizsűriztessen. Elég, ha majd látják a debreceni felvételt. Ennek ellenére mindkét pályázatomat elutasították. És mit ad Isten? Amikor visszakaptam a pályázati anyagomat a kazetta pontosan 7 perc 20 másodpercnél állt, tehát bele sem néztek. Ebből is tudtam, hogy merő formalitás volt az egész. Jóval később Almási Éva elismerte, hogy nem is került elé a pályázatom.

Mr. Fridi:

Na jó, elölről nem megy, megpróbálom hátulról: te benne vagy a száz leggazdagabb magyar rangsorában?

Ha a száz leggazdagabb magyar mindegyikének vagyoni helyzete tényleg átlátható lenne, akkor talán meg tudnám mondani. Így nem. Hiszen aki nincs tőzsdén, annak csak a becsült adataira spekulálnak a listák készítői.
Ha nagyon tudni akarod, amikor először megjelent nálunk A száz leggazdagabb magyar című kiadvány, én is bekerültem volna. De ugyanezen logika alapján, amit az előbb felvázoltam, határozottan megtiltottam, hogy felvegyenek a listára. Nem azért mert titkolózom, hanem mert humbug lett volna az egész. Az akkori ügyvédem járt el a dologban és meg tudta győzni a kiadvány főszerkesztőjét, hogy nem fogom tétlenül nézni a spekulációjukat. Az biztos, hogy becsületesen élek, mert a nyilvánosságban is évek-évtizedek óta azt szajkózom, hogy muszáj adózni, különben képtelenek vagyunk működtetni az államot. Ezzel együtt azt is mondom, hogy a jogszabályok kínálta lehetőséget persze én is kihasználom. De nem lehet vizet prédikálni, miközben lop, csal, hazudik valaki. Ráadásul én minden egyéb szempontból is másként vagyok bekötve. Televíziós producertársaim többsége azt csinálja, hogy annak a pénznem a felét- harmadát, amelyet egy-egy műsorért kap, nem a cége számlájára utaltatja műsorkészítés céljára, hanem mindjárt a saját zsebébe, hogy véletlenül se költhessen többet, mint amennyit keresni akar az adott műsoron. Nekem ez sohasem jutott az eszembe. Mindig minden pénzt beletettem a műsorok előállításába, mert úgy gondoltam, hogy ha a műsor jó és egyre többen nézik, az minden évben tárgyalási alapot ad az előállítási költségek növelésére, tehát nem kerülhetek ki rosszul a dologból.
De azért azt ne hidd, hogy a vagyonom többségét a televíziózásból szereztem. Nem, a befektetéseim sokkal többet hoztak. Amit ma Magyarországon vagyonnak neveznek, azt a hazai televíziózásból nem lehet megkeresni. Ez a ház, ahol most ülünk, vagy ahogyan én élek és amennyit költök, ahová utazgatok, ezt három életnyi televíziózásból sem lehetne összeszedni, legalább is itthon...folyt köv.

Fridi bácsi

Előző téma folytatása...

A befektetés te esetedben a tőzsdézést jelenti?

Nemcsak azt. A tőzsde az egésznek legfeljebb a harminc-harmincöt százalékát teszi ki. Vannak olyan vagyonkezelő cégek a világban is, itthon is, amelyek nem feltétlenül a tőzsdére viszik a pénzt, hanem különböző iparágakba fektetik. Annak idején beszálltam egy Magyarországon is bejegyzett építőipari vállalkozásba és például az igen jól jövedelmezett. De lehetőséget láttam abban is, hogy részese legyek egy magánpénzintézet- alapításának. Majd egy idő után kivettem onnan a pénzt, szép profit mellett.
Volt olyan befektetésem is, amikor egy óriási gyógyszergyártó cég részvényeiből vásároltam, azoknak a papíroknak az értéke hét éven belül többszöröződött. Vagyonomnak azt a részét, amelyet kifejezetten televíziós munkával hoztam össze, legfeljebb tíz-húsz százalékra becsülöm.

topa911 írta::
Pauline Réage (O története)

Szerb Antal,
Oswald Spengler,
Hamvas Béla,
Szepes Mária

Friderikusz Fábry-ról...

Én elismerem mondjuk Fábry Sándort, meg az ő showderét is.
Unom, de elismerem. Noha legalább már három éve nem nézem, mert ki nem állhatom a politikai felhangjait, amelyek abban az értelemben a show műfajával teljesen összeegyezhetetlenek, amely értelemben ő használja....
Ötlettelen, sablonos, kiszámítható és a kiszámítható műsorok engem nem érdekelnek. De a nézők jelentős részét sem, hiszen míg Fábry tíz évvel ezelőtt két és fél-három millió nézőt mondhatott magáénak, most már az is jó eredménynek számít, ha másfél millióan nézik. A legutóbbi adását, ahogy valamelyik lapban olvastam, egymillió-hatvanezer ember látta, miközben folyamatosan azt hirdetik magukról, hogy a legnézettebbek. Pedig régen utánozhatatlan volt Fábry humora, fergeteges az asszociációs képessége, nagyon speciális a szókincse és ez máig nem múlt volna el, ha nem az indulata és a dühe fűtené. Csak hát ő már nem szórakoztatni akar, hanem a világot megváltani és helyretenni, persze úgy, ahogy ő azt elképzeli....
De Sanyinak későn jött a siker, aztán nagyon beleélte magát ebbe, van egy olyan érzésem, hogy megőrjítette a rengeteg pénz is, amit keresett és ma már csak önmaga legrosszabb paródiája. Nagyon nagy kár érte....
Folyt köv...

Még Fábry-ról...folytatás

Fábryra akkor figyeltem fel, amikor Miskolcról egy büntetőperről tudósított...
...Aztán elindult a Friderikusz show, úgy gondoltam kipróbálom. Nem a legelején, de az első adások után már hívtam hozzánk dolgozni: Nagyszerű ötletei voltak és mondhatom egy idő után érzelmileg is közel kerültünk egymáshoz: a nagy hangja mögött egy esendő és tisztességes ember rejlett.
Az egyik történet ami most eszembe jut, abból az időszakból való, amikor már elkezdett pénzem lenni. Valóra akartam váltani egy régi álmomat: nagyon vágytam egy gesztenybarna, hasított bőr félkabátra. Mindenki azt mondta, hogy Milánóba kell elmenni, mert ott hatalmas a választék az ilyen kabátokból is. Amikor megvolt a pénzem, repülőre ültem. A sors kezét láttam abban, hogy a szálloda utcájában, tehát ahol laktam, attól három sarokra ott állt egy üzlet, amely kizárólag hasított bőrre szakosodott. Minden árujuk hasított bőrből volt, a dzsekiktől a csizmákig. És természetesen ott volt a kirakatban háromféle fazonú gesztenyebarna férfikabát, persze vagyonokért. Arra még nem volt pénzem, amelyik a legjobban tetszett, ezért egy dzsekit vettem meg. Már abban utaztam haza Milánóból. Keddenként volt a gegpartink és én aznap este a gegcsapat ülésére egyenesen a repülőtérről érkeztem, már az új dzsekimben. Fábry sóvárgó szemmel kérdezte: Ezt meg hol vetted? Elmeséltem. Neki is olyan régi vágya egy ilyen kabát! Neked is? Nekem is. Ezt jól megbeszéltük és a gegparti során, amely ugye hat-hét-nyolc órát is eltartott, újra meg újra visszaterelődött a szó a dzsekire. Aztán a következő találkozónkon Fábry megint szóba hozta, hiszen akkoriban állandóan ebben jártam. Neki soha nem lesz ennyi pénze, hajtogatta. Egy pillanatra megláttam a szemében a beteljesületlen vágyat és bármilyen fájdalmas volt, levettem magamról ezt a dzsekit és nekiadtam. Ha nem tévedek még három-négy évvel ezelőtt is abban volt, noha körülbelül egy tizennégy-tizenöt éves kabátról beszélünk. De arra is emlékszem, hogy miközben nekiadtam meghasadt a szívem.

Hány ujjal gépelsz Sushiflower?

reddoor írta::
20!

Már a régi PV-ra s be szerettem volna tenni ezt a nagyon hasznos, életmentő(!) könyvet!

Egy könyv, amit ha elolvasol, soha többé nem gyújtasz rá!
Nem viccelek. A könyv nagyon vékony, néhány óra alatt kiolvasható! Egyetlen dologra van szükség ahhoz, hogy a segítsen: ha megszületett benned az elhatározás, hogy tényleg le szeretnéd tenni, akkor hat. Mire kiolvasod, le is tetted a cigit! Tudom, hogy hihetetlen, de igaz!

Allen Carr - Nikotinstop

Saját tapasztalat?

Jeffrey írta::
Is! Négy éve tettem le!
Életem egyik legjobb döntése volt!
És még néhányan körülöttem, ezzel!

Azt hiszem én beszerzek egyet...

Capote film nem tetszett,a könyvet érdemes elolvasni?

easy írta::
Én azt nem láttam, de arra gondolok, hogy ha a film nem tetszett, akkor talán a könyv sem fogja teljes mértékben elnyerni a tetszésedet...
Csak egy példa: Láttam a gésa emlékiratait és olvastam a könyvet. Mindkettő tetszett, mert végeredményben majdnem ugyanaz, annyi különbséggel, hogy általában a könyv bővebben taglalja a dolgokat, a filmben pedig vizuálisan tudsz "gyönyörködni"...

Van benne valami.

Hallottatok valami jót vagy rosszat Dr.Csernus A férfi c. könyvéről? Úgy tudom van A nő is.

easy írta::
Én is nézegettem már! Szerintem jó lehet,(de ez csak tipp) Csernust bírom. De konkrétan még nem hallottam senkitől, hogy milyen lehet...

A férfit vagy a nőt?