Sziasztok!
Hihetetlenül "jó" érzés azt tapasztalni, olvasni, hogy nem vagyok egyedül ezen problémákkal.
A minap felvételiztem egy helyre, ahol szakácsot kerestek (ausztrál tartományban, mivel én a nem messze lakom a határtól és beszélem a német nyelvet is).
Szóval a "főúr", a vezető, akinél állásinterjún voltam egy bigott fickó volt, akiről az első benyomásom nem kedvező, főleg nem, hogy hihetetlenül furán nézett rám, körülbelül, mintha valami ufó lennék, vagy ilyesmi.
Jelenlegi helyzetem a következő:
Male to female transzszexuális nő vagyok, aki (főleg a pénz és a munka miatt) még kényszerből pasiként él és keres éppen újra megélhetési lehetőséget, valamint, hogy a műtétjeimet, hormonokat fizetni tudjam.
azért, hogy rajtam ne múljon az, hogy állásom legyen, megteszem azt is, amire sokan nem lennének képesek, mégpedig, hogy összekötöm a hajam és lemosom a sminkemet, és elmegyek az eredeti nevemmel , mindehhez jópofit vágva munkát, megélhetést keresni, figyelve arra, hogy senki, ha lehet, semmit ne vegyen másságomból észre.
Egyre nehezebb ezt megtennem és egyre nehezebben viselem mindezt el, belefáradtam, hogy beilleszkedjek a pasik közé, főleg, hogy mivel a bennem a transznemű jegyek eléggé észrevehetőek, gondolok itt az alapból nőies hangomra, és testalkatomra,a kerek arcomra, amik ts szemmel klassz dolgok, mert sokan ezt a szintet több éves hrt-vel érik el, de ilyenkor nagyon hátrányos, hiszen sokan azt gondolják, hogy meleg vagyok...egy nőies, feminin meleg pasi.
S ezért ha nagy ritkán fel is vesznek, szinte mindenhol kigúnyolnak, összesúgnak a hátam mögött és nem egyszer előfordult az is, hogy a szemembe lebuziztak és köpdöstek, ha elmentek mellettem.
Nem tudom, meddig bírom még mindezt, és, hogy van -e elég erőm még továbbra is elviselni az emberek tudatlanságából eredő megkülönböztetést és elítélést, hogy pénzt gyűjthessek, és elkezdhessem a hormonokat és ki tudjam fizetni a kasztrációmat.
Csóró családból származom, nem tartozom azon szerencsések közé, akiknek anyuci, apuci ki tudja fizetni a szakvéleményektől elkezdve a szőrtelenítésen át a hormonokig szinte mindent.
Sőt!
Anyum meg sem ért engem, előítéletes velem szemben, és hallani sem akar az egészről!
Apukám kedves, és intelligens, Ő átérzi, felfogja a helyzet mélységét!
Az az anyagi erőforrás,amit összegyűjtögettem az elhatározásom óta, az elment a szakvéleményeimre, a megélhetésre.
Legalább elmondhatom, hogy azok már megvannak...
Szóval fel a fejjel mindenkinek! Nem vagyunk, nem vagytok egyedül.
Azért vagyunk itt, hogy erőt meríthessünk egymásból és elmesélhessük a bánatunk és örömünk, ha ilyen is ér néha.
Mindezt azért írtam le, hogy erőt meríthessetek belőle és Ti is írjatok, hogy minél többen lássuk, mi a helyzet ezen a téren, osszuk meg tapasztalatainkat.
Puszi: Szabina.