Transz közösségen belüli előítéletek

2012. február 18. szombat, 21:53

előítélet

Liberális tamponreklám okozott vihart Ausztráliában drag queen szereplővel, Ru Paul azt merte nyilatkozni amerikában, hogy neki semmi baja a travi szóval és Magyarországon Szecsődi Karcsi el merte mondani, hogy ő nem tartja magát sem férfinak, sem nőnek csak Karcsinak. Mindhárom esetben transzszexuálisok támadták a magukat transzneműnek valló szereplőket saját önös érdekeiket szem előtt tartva és ezzel megkérdőjelezve a másik nemi identitását. Ők elvárják, hogy a társadalom elismerje őket választott neműnek, vagyis azt kérik, hogy megválaszthassák társadalmi nemüket, de azt a szabadságot pedig korlátoznák ami feljogosíthatna bárkit arra, hogy ne az ő szabályaik szerint határozza meg magát.

A transzneműség elég komplex téma, ahol még nincsenek konszenzussal elért precízen kidolgozott meghatározások. Általában az segíthet ha megkérdezzük  az egyént hogy miként gondolkodik magáról, hogyan érez és ő miként határozzák meg identitását! A transz emberek gyakran nem tudják vagy nem is akarják meghatározni magukat másként mint transzneműként, queerként illetve genderqueerként.

A témában megjelenő cikkek, könyvek gyakran már nem is aktuálisak mire megjelennek, mert olyan kérdéseket, szempontokat feszegetnek amelyek már túlhaladottak esetleg okafogyottak.

Vannak akik születéskori nemük ellenkezőjeként azonosítják magukat nőként illetve férfiként, velük a legegyszerűbb a dolog hiszen ők beleillenek a "társadalomba". De ennél sokkal nagyobb bár Magyarországon ma is sokkal kevésbé látható és hallható csoport azok akik nem tudják nemi identitásukat ilyen egyszerűen meghatározni. Ők azok akikkel szemben még a transzszexuálisok is transzfóbiát éreznek. Érvelésük lényege, hogy ezek az emberek nehezítik az életüket és tévhiteket ültetnek a társadalomban a transzneműséggel kapcsolatban.

Kik ezek az emberek? Transzférfiak, transznők, cross-dresserek, transzvesztiták, drag queen-ek, drag king-ek, androgünök, genderqueer-ek, shemale-ek, harmadik neműek, fetisiszták, bizonyos kultúrákban "két-lelkűek", eunukok, kétneműek, pánneműek, háromneműek, interszexuálisok és még ki tudja miként határozzák meg magukat vagy miként nem.

Aztán mikor ők beszélnek magukról, esetleg meg jelennek a médiában is akkor felhördül a transzszexuális közösség mindezzel megkérdőjelezve a nem transzszexuális ember nemi identitását. Mintha nem tudnánk és nem lenne bizonyított, hogy nem minden transznemű szeretné a nemét megváltoztatni és hogy vannak akik egyik nemhez sem akarnak tartozni illetve nem érzik magukat egyiknek sem jobban mint a másiknak, esetleg mindkettőt magukénak vallják. Emlékszünk régen azt gondolták sokan (talán nem is olyan régen) hogy a biszexuálisok valójában olyan homoszexuálisok akik nem merik ezt felvállalni vagy csak még ők sem tudják magukról és egyébként is el kellene dönteniük melyik nem érdekli őket. Manapság transzszexuálisok szeretnék ha nem lennének transzneműek, mert meglátásuk szerint ez megkönnyítené az életüket. Úgy gondolják a médiában szereplő hozzájuk nem hasonló transzok felfedik őket a társadalom szélesebb rétege számára és szerintük sokkal jobb lenne ha nem szerepelne senki a médiában mert akkor ők örökké titokban tudnák tartani transzszexuális múltjukat.

Közben elfelejtik, hogy minden érmének legalább két oldala van. Ha mindezt megfordítjuk, az hogy a társadalom megismerkedik a transzneműséggel, többet tud arról, legalább annyit hogy létezik a nemi identitás sokfélesége, talán jobban meg is érti majd azt és elfogadóbbá is válik azzal szemben. Ha pedig az bekövetkezik akkor egy nemet változtató transzszexuális tranzíciója is egyszerűbbé válhat hiszen abban az átmeneti időszakban senkit nem zavarna, hogy nem egyértelmű a neme vagy nem illik egyértelműen a társadalmi nemek egyikébe sem. Addigra talán elfogadott lehet az a nézőpont, hogy amennyire a szexualitás sem feltétlenül eldöntendő dolog a nemi identitás sem.

transvanilla.hu/Company