Én

Kedves én!

Tudom, még a mai napig nem bújtál elő, csak néhány barátod számára. Az egyikük azt mondta, látszott rajtad, hogy nem vagy heteroszexuális. Tudom, nem érted, miért. Sosem voltál nőies, legalábbis ami az öltözködésedet illeti, de ez betudható annak, hogy rocker vagy, és sokkal jobban elvagy egy zenekaros pólóval, mint egy mély dekoltázsú, testhez simuló felsővel. Igazából sosem látszott rajtad, hogy nem vagy hetero, csak így akarták megmutatni neked, hogy "heh, tudtuk ám".

Tudták, amikor még te sem tudtad. Igazából még most sem tudod. Abban biztos vagy, hogy nem vagy heteroszexuális, de azért használod folyton ezt, mert nem tudod, voltaképpen mi vagy. Biszexuális? Pánszexuális? Néha úgy érzed, szívesebben lennél fiú - és nem, nem akkor, amikor épp mentsruálsz. Tanácstalan vagy önmagaddal kapcsolatban, tudom. Mindig is az voltál. Tudom, hogy azért nem bújtál még elő, mert amíg nem tudod biztosra, hogy mi is van veled, addig nem szeretnél. Így kicsit nehéz, igaz? Hidd el, megértem.

Most nem csak hozzád, a régi énemhez szólok, hanem a mostanihoz is. Erős vagy, képes leszel rá - amint eljön az ideje. Ne sírj! Egy nap majd rájössz, ki is vagy valójában, és akkor boldogabb leszel a Föld bármely másik emberénél. Büszke leszel arra, aki vagy, és sokkal nyugodtabb lesz a lelki világod. Addig pedig kitartást!

Üdvözlettel: a tanácstalan éned.