Gay Pride forradalom Hong Kong-ban
2008. december 17. szerda, 00:00
Nem voltak vastag sminkben, szexi szerelésben és magas sarkú csizmában flangáló drag queen-ek, vagy hajókon vonagló félmeztelen matrózfiúk. Ennek ellenére Hong Kong első hivatalos gay pride parádéja szombaton színpompás esemény volt: igazából, egy olyan országban, ahol ritkán ismerik el már a homoszexualitás puszta létezését is, a nyilvános ünnepléséről nem is beszélve, ez a parádé forradalmi jelentőségűnek számít.
Hong Kong, mely általában nem túl fogékony a meglepetésekre, néhány órán át szájtátva szemlélte azt a körülbelül 1000 felvonulót, akik az utcákat betöltve, s a közlekedést megállásra kényszerítve ünnepelték a "szerelmet". Szívárványszínű sárkány tekergőzött a különleges ruhákba öltözött jólfésült emberek feje felett, akik a város központjában önfeledten táncoltak a hangszórókból áradó "Ünnepeld a Szerelmet" taktusaira. A vörös tollakból álló tiarát viselő, "sokszínű büszkeség zászlót" lengető felfonulók kórusban énekelték kantoni nyelvjárásban és angolul "Pride parádé! Pride parádé! Pride parádé!", miközben a forgalmat megbénítva végigvonultak Hong Kong Hennessy Road sugárútján.
Bár Hong Kong-ban volt már több kisebb homofóbia elleni tiltakozó megmozdulás, mégis ez az első felvonulás, melynek egyedüli célja a homoszexualitás ünneplése. "Azért jötünk el ma, hogy megmutassuk a világnak, hogy a homoszexuális közösség tagjai ugyanolyan normális emberek, mint bárki más,"-mondta Ariel Wong, a 21 éves egyetemista, aki a Hong Kong-i Politechnikai Egyetemen tanul, s aki szívárvány-színű afro parókában rózsaszín szívecskéket ábrázoló matricákat osztogatott. A parádé szervezésében részt vett a "Rainbow of Hong Kong" a "Midnight Blue", a "Szociális Erőforrások", a "Nők Koaliciója" társadalmi szervezet, melyek ezerféle tevékenységgel foglalkoznak, többek között a politikai jogokkal, HIV/AIDS felvilágosítással és a transzneműek problémáival. Ez a felvonulás előrelépést jelent Kína homoszexuális közösségének, hiszen ez az első nagyméretű ilyen jellegű esemény kínai nagyvárosban (csak Taipei adott eddig otthont hasonló jellegű megmozdulásoknak). Antonio Licon, a Hong Kong Magazine webesigner-je, aki Hawaii-n nőtt fel, így nyilatkozott:"Úgy érzem, hogy nagyon sok társadalmi nyomás nehezedik a meleg közösség tagjaira Hong Kong-ban, az elvárásoknak való megfelelés és hogy ne hozzanak szégyent a szülőkre."
Az emberek kijöttek az üzletekből, éttermekből az utcára, hogy szemtanúi lehessenek a történelmi eseménynek. Míg a nézők közül sokan támogatólag buzdították a felvonulókat, a többség arcán mégis döbbenet és zavarodottság tükröződött. "Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet látok Hong Kong-ban"-mondta Kevin Li, kereskedő, aki ennek ellenére meg van győződve arról, hogy a fiatalabb korosztály kevésbé homofóbb, mint az idősebbek. "Társadalmunk más értékekben hisz a szexuális életet illetően, mint a nyugati társadalmak, mert mi sokkal hagyománytisztelőbbek és sokkal kínaiabbak vagyunk."
Bár ez a felvonulás sokkal kisebb volt, mint a berlini, new york-i és san francisco-i, mégis előfutára lehet egy, a későbbiekben évente megismétlődő hagyománynak. "Kis dolgokkal kell kezdenünk,"-mondta Bill Boyle, egy felváltva Hong Kong-ban és Toronto-ban élő, nyugdíjas a felvonulást szemlélve. "Szeretnénk tájékoztatni a közvélemény nem csak arról, hogy vagyunk, hanem azt is meg szeretnénk mutatni, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint ők. Ugyanolyan jogunk van beleszeretni valakibe, mint bárki másnak és ugyanolyan jogok illetnének meg bennünket is, és ezek a jogok még nem illetik meg a meleg embereket."
pinkvanilla.hu
