Hahó, szinténzenész!
Párkapcsolati tapasztalatom (sajnos/nem sajnos) nincs, csak felszínes-ismerkedéses történeteim, szösszeneteim vannak. Főleg apróságok - semmi nagy kaliberű, komoly dolog.
(Ld. adatlapom: B-nek jelzem magam, de tulajdonképpen az agyvelőhöz vonzódom. Kedvelem a "fiús" és "lányos" biolányokat és TS lányokat, a feminin meleg biofiúkat, a finomabb vonású TS fiúkat is stb. (Ha van/volt benne egy csepp női alap/pillanat, ami kellemes, akkor bekattanok. Persze ez nem azt jelenti, hogy a TS fiút és a meleg ciszfiút nőnek nézném, dehogy.)
A "nőként tekintettek rám"... ez rám is érvényes.
Jó ideje részese, egyik szervezője vagyok egy elviekben queer, vegyesfelvágott társaságnak, ami gyakorlatilag csak LM kör, akad egy-két B, mint biszexuális, de mintha egyedül képviselném a T-t.
És akkor itt van ezen belül a meleg fiútársaság, ahol mostanában tálalok... A többség már elkönyvelt fiús lánynak, buccsnak - úgy állunk, hogy ennek a csoportnak merev testi ideáljai lehetnek, nem tudom... Úgy tűnik, mintha pénisz nélkül sosem lehetnék fiú. (A francot!)
Mindeközben a másik rész (ők vannak kevesebben) bátorít, látom rajtuk, ahogy megkönnyebbülnek, amikor megadom, hogyan szólítsanak ezután stb. Egyszer azzal kísérleteztem, hogy a fényképemre ráillesztettem egy kis szakállkát - volt, aki külön üzenetet írt és kérte, hogy majd ilyen legyen, "ez de nagyon jól állna". Ugyanígy, amikor hajat vágatok. Meglepődtem, hogy itt egy-két srác még vonzónak is tart, a megnyilvánulásai legalábbis ezt mutatják.
Az eset pikantériája, hogy névváltoztatáson és HRT-n kívül nem szeretnék mást, hozzászoktam a testemhez, jóban vagyok vele stb. (Persze, ez már más tészta, más téma...) De az nem mindegy, hogyan kezelnek. Márpedig, ahogy észrevettem, fiúk azért kanosak... Ahogy elnézem, a tesztoszteron eléggé szexorientálttá teszi az embert. Így aztán fogalmam sincs, fogok-e valaha fiúkkal ismerkedni. Bár ha eleve a "lágyabbak", femininebbek jönnek be - akkor talán van rá mód, van valami halovány esélyem.
De nyilván nem a meleg szaunákban, bulikban stb. Mellkasplasztika után még csak-csak, na de így... Ugyanígy a bulikat is kihagyom, pedig néha jól esne - mégis, leszbikus nők között hülyén érzem magam, már ha konkrét ismerkedésről van szó; meleg fiúk között meg... töketlen nyunyóka maradok, aki "csak" "fiús kiscssaj".
Ráadásul akadt már olyan idióta, aki úgy ismerkedett, hogy rögtön ülephez nyúlt, alám kanyarította a tenyerét... Hát, bocs - nem. Nem használok packert, mert nem akarok - így meg hülyén jön ki.
Ráadásul itt ez a (szerintem) baromság: a meleg férfiak <> leszbikus nők közötti ellentét. Jó, nem általánosítok, de igen sokan ódzkodnak egymás társaságától. Fogalmam sincs, miért. Se itt, se ott nem vagyok. Galgóczi E. szavaival élve, a "küszöbön" ácsorgok.
(A vicc az, hogy ehhez képest tagja voltam Facebookon egy külföldi FTM csoportnak, ahol tobzódtak a meleg/bi FTM-ek, külön közösségük volt, ismerkedési hálózatuk, helyeik. Leesett az állam.)
"az identitásválságukat nem zargatja"
Hát... ja. Komolyan mondom, ez az egész szivárványos világ... fekete-fehér. Vannak melegek, akik kukis fiúk és a kukira izgulnak - vannak leszbikusok, akik puncis lányok és puncira izgulnak. És akkor ha jön egy FTM (vagy épp MTF), fejre áll a világ..?!
Valahogy eddig lányokkal jobban kijöttem, valahogy ott nem számít, milyen nemű vagyok, amilyennek tűnök, olyannak el is fogadnak. Biofiúknak számít, potenciális falkatag vagyok vagy magányos vadász; és ez már abszolút nem párkapcsolat, de fiús oldalról mindig több találgatást kapok, akár arra vonatkozólag is, hogy van-e farkam vagy nincs, látszik-e a nadrágban, mint lányoktól...