Ezt én mint afroamerikai, erősen alátámaszthatom!

Nem tudhatod, nekem pl a tarkómra nőtt a lényeg!

Susanne beküldte:
Ezzel nem vagy egyedül Anna, de türelem, ki kell bírnunk!

Köszi az infókat.) Nem úgy gondoltam h baj lenne a nemzetiségemmel hanem hogy mivel én Szlovákiából vagyok nincs TB biztosításom Magyarországon, igaz a bisztosítónknak vanna szerzodéseik magyar kórházakkal de azok a határmentén vannak..így megy ki tudja mennyibe jönne..

Afterlifex beküldte:
Hívtalak is rendszeresen. (Annak ellenére hogy recsegős egy kissé a telcsid.) Ugyanis eléggé a szívemen viselem a sorsodat. Remélem már jobban érzed magad
Puszi!
Dóri

Köszönöm neked Dorys!

Még fáj, de már jobban vagyok.
Igazából inkább a katétér ami nagyon kellemetlen.
Sajnos Hétfőig viselnem kell.
Amúgy minden okés, de iszonyú hosszú volt a vonat út haza felé.
A szobatarsaim nagyon kíváncsiak voltak, és olyan jóba lettünk hogy még számot is cseréltünk.

A házi orvos ki írt két hét tappenzre, az üzemorvos meg nem enged 1 hónapig dolgozni.
Így minden időmet a pihenésre, és a rádiózásra fogok forditani.

Puszi mindenkinek

Gyógyulgass Anna! Jó pihenést!

Afterlifex beküldte:
Köszi

Mihamarabbi talpraállást!

Szerk.:
Ekkora hely. hibát is már rég vétettem!!

Lara_Croft beküldte:
Köszi

Sziasztok! Csütörtökön volt az SRS. Másnap felálltam segítséggel. Beszámolók ellenére az expander beültetése fájdalmasabb volt,mint ez. Dokik, ápolòk szerint az eredmény szép. Azt mondták tökéletes az elhelyezkedés. Kívül-belül. Kissé nyùzottan, de tök jòl vagyok, most már tele energiával. Holnap megyek haza.

Ez remek hir! Mielobbi teljes felepulest kivanok!

Jobbulást, és gyors felépülést!!!

Én is jobbulást és gyors felépülést kívánok


Na jól lebuktam , elfelejtettem az előzményekből kitörölni hogy itt szoktam lenni
Anyu meg megnézte , és szólt hogy legközelebb töröljem ki nehogy húgaim meglássák .

Hát nem tudtam mit szólni .... Most mit tegyek anyum felé ? Szeretném elmondani már neki , de nem nagyon merem

Afterlifex beküldte:
Ügyes vagy Alter! Csak így tovább és gyógyulj meg hamar!

szerintem mar erik egy ideje,hogy elmondd anyukadnak. A teljes ledobbenestol se kell tartanod, hiszen tobb celozgatas is volt mar korabban. Hidd el jobb lesz a lelkednek a tul vagy rajta. Szerintem nincs okod felni

Köszönöm szépen mindenkinek!

Hamarosan írok egy beszámolót a fantasztikus 5 napomról...

Sziasztok!

Leírom az SRS-em történetét.

Azzal kezdeném, hogy totál igaz, hogy rengeteg dolog egyénfüggő, és ennél fogva beszámolók, leírások ellenére másképp érzel, másképp alakul minden.
Múlt hét szerdán feküdtem be a Da Vinci-be. A szerdai nap pihenéssel telt, illetve ittam 1 liter borzalmas folyadékot. Halálra izgultam magam, de voltak elegen, akik nyugtattak.
Másnap levittek a kórterembe, Tizedes doki megérkezett, szokás szerint átölelt, majd kaptam beöntést, és jött a műtős ágy is.
Itt kiemelném, hogy műtős segédek, ápolónők, mindenki, akivel találkoztam régebben, megismert, üdvözölt.
A műtőben még viccelődtünk, aztán elaltattak. Kb. 5 óra múlva ébredtem, hidegrázástól majdnem lefordultam az ágyról, de kaptam azonnal megfelelő cuccokat és megnyugodtam.
Ébredés után azonnal kíváncsi voltam, hogy mi van lenn, de be volt kötözve. Itattak egész nap, enni még nem lehetett.
Másnap alig vártam, hogy egyek valamit. Majd összeszedtem magam és felálltam. Segítséggel járkáltam kicsit. A műtét miatt a jobb lábfejem alig éreztem, 2-3 napig zsibbadt volt, de azért így is erőt vettem magamon. Vártam, hogy borzalmasan fáj majd alul, ennek ellenére tulajdonképp csak a hasam fájt. Úgy tudom "felfújták a hasam", és először az ilyen műtéteknél, bekukkantottak a hasamon keresztül kamerácskával , hogy mi hova került, milyen max. méret alakítható ki stb.
Dokik bejöttek, azt mondták minden abszolút jól sikerült, mérete a testfelépítésemhez képest max, Tizi szerint született nőknél sem jobb, innen már csak tágítható.
Ápoló csajszik szerint sem vehető majd észre, hogy nem eredeti, ha az illető mondjuk nem Kovács doki.
Második naptól egyre többet járkáltam, majd harmadik naptól kezdve elmúlt a zsibbadás is. Alul szinte nem is éreztem fájdalmat egyáltalán, mint írtam, csak a hasamnál.
Kasztráció miatt nálam expander is be volt ültetve. Annál a műtétnél 2 hétig szenvedtem rendesen, majd az injekciózásoknál szintén falat kapartam. Ez könnyebnek tűnik, meg is lepett. Fájdalomcsillapítót sem vittem túlzásba, ma például 1 Algopyrin volt csak, lehet az se kellett volna.
Szóval a beszámolók alapján én halálra voltam rémülve, hogy belehalok a fájdalomba...nagyon nem úgy alakult. Örülök is ennek!
Az első tampon szerű cuccot kivette doki tegnap este, az fájt valamennyire, mikor az újat berakta utána, az már nem fájt. A tágítással is halálra voltam rémisztve a leírások alapján, de ezek után lehet mégis a dokinak hiszek, aki szerint egyáltalán nem lesz az olyan vészes hosszú ideig.

Műtéti képeknél engem elrémisztett picit az itt található egyetlen MtF. Elnézést kérek a tulajdonosától, de ahogy láttam, többen megjegyezték ezt, ezért úgy érzem muszáj leírnom... Nos, engem ugyanúgy Tizi műtött, és így pár nap után nem tűnik hasonlónak az eredmény. Ha leszámítom a gyulladást és varratokat, egy egészen korrekt "puncus", ahogyan drága Tizi mondta. Kíváncsi leszek, milyen lesz gyógyultan, de lehet nem cserélnék egy született csajjal sem. A korrekciót még nem tudjuk, bár nem biztos, hogy szükség lesz rá. Ha igen, azt is kibírom.
Ma már otthon vagyok, és ülés, állás, járás, minden megy. Jelenleg még tágító tamponnal, ami majd kicsúszik. Fájdalom 10-es skálán 0 vagy max. 1.

Összességében minden elismerésem Tizi dokié és a remek csapaté, és ebbe mindenki beletartozik, aki a klinikán van. A közvetlen, segítőkész ápolók is, és a többi alkalmazott.
Az én lelkemnek szüksége volt egy ilyen környezetre egy ilyen műtét mellé. Perfekt 10 pont a Da Vinci-nek. Ha a jövőben tervezek bármilyen műtétet, kizárólagosan ott fogom majd, az én kedvenc dokimmal. Persze, ha vállalja.


Zárásul pedig ezentúl szeretném elfelejteni a múltam, és ezt az egészet. Ezért nem fogok fórumot nézni, kérlek, ne is írjatok üziket! Próbáltam mindent leírni, de hiába beszélünk fájdalomról, eredményekről, anyagiakról, az változó, és függ tőlünk is.
Én nem jártam TS találkozókra, amit nem is bántam meg. Próbáltam egyedül végigjárni az utat minimális segítséggel. Ez alatt rengeteget fejlődött személyiségem, ami jó. Úgy érzem erős vagyok. Úgy érzem most már egy baromi nagy lánccal sem vagyok lekötve, hála az SRS-nek. Amit most érzek, az leírhatatlan! És nem értek egyet azzal teljes mértékben, hogy ez a műtét semmin sem változtatta a mindennapokat illetően, mert ettől ugyanúgy élni kell. Igen, kell. De nem mindegy, hogy eddig minden boldog percem be volt árnyékolva, most pedig remélhetőleg nem lesz! Most ezernyi tervem van, és életkedvem. Nem mindegy, hogy szabadnak és erősnek érzem magam, vagy félig torzszülöttnek, és gyengének. Mert én annyira utáltam.

Röviden, és nem túl elegánsan, de annál kifejezőbben, bekaphatja a Sors, vagy bármi, ami elbánt velem, mert megcsináltam!

Sajnálok mindenkit, aki hozzám hasonló sorsra jut, de tisztelem is azokat, akik nem adják fel, és végigjárják az utat! Megértem azokat is, akik gyengébbek ehhez.
Egyáltalán nem könnyű ez az egész, sokat jelent a megrendíthetetlen elhatározás.

Köszönök mindent a fórumozó társaimnak is, és kívánom, hogy legyen mindenki elég erős!
Vigyázzatok magatokra!

Jav.: változtat

Ui.: Kötözve, műtve is enyhe izgalmi állapotba tudtam kerülni, valóban agyban dőlnek ezek el.

Minden jót mindenkinek!

Minden jót neked is! Hiányolni fogunk.