A történet arról szól, hogy milyen az, amikor valaki bezáródik abba a világba, amit egy séma jelent. Hogy alkalmatlan vagyok, béna vagyok, az hogyan korlátozza az életünket. Ismeritek a 99 pontos szabályt?

A történet egy királyról szól, aki keresi a birodalmában a legboldogabb embert. Van egy udvari bolondja. Az udvari bolond azt mondja „Aj, uram, királyom! Egyet se töprengj ezen. Majd én előhozom neked, én mindenkit ismerek, nem véletlen vagyok én itt az udvar kivételezettje.” És tényleg, néhány héten belül azt mondja „Ó, uram, királyom! Képzeld, nem is kellett messze menni, itt a palotában van egy szolga. Igaz elég alacsony sorú,te sosem találkoztál vele, de ő kétség kívül egy igazán boldog ember. Nála boldogabbat nem találtunk se én, se a barátaim. Na, behívatja ezt a szolgát a király, nézi, nézi, beszélget vele. Hát szakasztott úgy van, ahogyan az udvari bolond mondta. Ez az ember tényleg boldog. Na, elbocsájtja ezt a boldog embert, örül a király, hogy ő olyan király lehet, hogy a birodalmában boldog emberek élnek. Nagyon büszke magára. Igen ám, de az udvari bolond csavaros, csalafinta, furmányos ember. Azt mondja „Na, uram, királyom! Én bizony nem sokat kell, hogy tegyek azért, hogy ez az ember boldogtalan legyen.” Hát a király elhűl „Hogyhogy, hogyhogy? Hát a legboldogabb ember a birodalomban. Hogy tudnál te valamit is tenni, hogy…? – Nem hogy boldogtalan lesz, egy életen keresztül boldogtalan lesz. – Na, most már udvari bolond, fejezd be! – Azért van ez, királyom – mondja az udvari bolond – mert ő se ismeri a 99 pontos szabályt.

Hát a király megalkuszik a bolonddal. Azt mondja a bolond „Ide figyelj, tedd meg légy szíves azt, amit mondok neked, és akkor bizonyságot kapsz róla. Király, mást sem kell tenned, vegyél egy kis bugyellárist, rakjál bele 99 aranypénzt, jól kösd össze. Tedd oda a szolga házának az ajtajához, jó hangosan kopogja be, hogy hallja, és utána tűnj el! Köd előttem, köd utánam, mint a kámfor.” A király azt mondja, ennyit megér. Úgy is tesz, ahogy az udvari bolond kéri, bekopogtat, elinal. Kijön a szolga. Néz… (most nem térek át egy viccre, hogy nézett jobbra, nézett balra, senki) körbe néz, jobbra-balra, előre is tekint, ott sincs senki. Egyszer csak észreveszi ott a földön. „Hóóó!” Lenyúl érte, kinyitja. „Hííí! Aranypénz van benne, a teringettét! Hííí, aranypénz.” Gyorsan leül, nézi észrevette-e valaki, hogy mi történt itt az éjnek éjjelén. Elkezdi számolni. Okos ember azért, nem véletlen. Rak egy kupacot, tíz arany. Még egy kupac, húsz arany. „Itt a 30, a 40, az 50, 60, 70, megvan a 80, 90, 91, 92…. Áááá! 99! 99. 99. Kilencvenkilenc. 99? 99. Hol az aranyam? Hol az aranyam? Hol az aranyam? Át kell számolnom. Várjatok egy picit! 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, 1-2-3-4… 99. Ellopta valaki az aranyamat. Hol az aranyam? Hol az aranyam? Nem loptátok el az aranyam? Nincs meg az aranyam. Nincs meg az aranyam! Az aranyam! 99.” Nem tud aludni. Arca sápadt lesz, hamuszürke. Nem tud aludni, elgondolkodik, vesz egy papírt. Most ne zavarjatok, most nagyon komoly dolog van. Vesz egy papírt, azt mondja, hogy „Összeírom, hogy mennyit kell dolgozni, hogy az egy arany meglegyen. Hát nem, nem találom sehol. Dolgozok 15 évig. 15 év munka. Most 15 év munkából fél arany van. Plusz munka. 15 év plusz munka, az akkor fél, az 15 év. Hát a feleségemnek is többet kell dolgoznia.”

A szolga néhány hétig hamuszürke arccal jár-kel, gond emészti. Nehézségek nyomják a vállát, szomorú lesz a szíve. Később megbetegszik. Nyilvánvaló, az immunrendszer legyöngüléséről van szó, egy pszichoszomatikus kapcsolat. A bolond meg odamegy a királyhoz, azt mondja „Na, uram, királyom! Ugye mondtam, hogy az emberek nem ismerik a 99 pontos szabályt. Most már ő is a körön belül van.