kedd okt. 17

Transzszexuális történetek 1. Lányból fiú

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail
transzszexuális fiúFemale to Male

Fiatalkorú transzszexuálisok egyre gyakrabban kerülnek be ellátórendszerekbe a világon és mindig öröm ilyen történeteket hallani. Sajnos Magyarországon nem találkozunk ilyen pozitív esetekkel, nálunk a fiatalokra általában még több gyötrelem és akadály vár, bár reméljük hamarosan lesz nekünk is hasonló sorsú transzszexuálisunk. Addig is itt egy fiatalember Angliából, akinek története pozitív megerősítést és reményt adhat minden hasonló helyzetben lévő lány és fiú számára.

Az én drága kislányom hamarosan a kisfiam lesz

Jacky Jones megható történetének csupán a kezdetét jelentette, hogy felfedezte tinédzser lánya kétségbeesetten szeretne fiú lenni. Családjuk megindító történetét most megosztják a világgal.

emily jackyJacky 52 éves háztartásbeli asszony az angliai Salisbury-ből. Azt mondja, anyának lenni a világ legnehezebb dolga. Nincs útmutató, hogyan kell gyermeket nevelni, igaz vannak állomások, amelyeken mindenki áthalad - az első fog, az első lépések...

Na de vannak dolgok, amelyekre senki sem számít. Ilyen az amikor a kislányod azt mondja, fiú szeretne lenni. Nem pusztán fiús lány, hanem a szó szoros értelmében vett fiú.
Tavaly 16 éves volt a lányom Emily, amikor ez velünk megtörtént. Elmentünk vacsorázni, odajött hozzám kisírt szemekkel és azt mondta "nemváltoztató műtéttel szeretnék férfivá válni".

Mindig büszkén liberális szülőnek vallottam magam, arra bátorítottam a gyermekeimet, hogy legyenek velem őszinték, elmondhatnak bármit. De ez? Ez valami más volt. Sírni kezdtem miközben erről beszélgettünk. Lehetséges, hogy az én kicsi babám nemet szeretne változtatni? Hirtelen nagyon hülyén éreztem magam amiért nem vettem észre hogyan érez.

Emily soha nem volt olyan, mint a hagyományos értelemben vett lányos lányok. Van egy fiam az előző házasságomból, Christopher. Bár természetesen nagyon szeretem a fiam, mindig nagyon vágytam egy kislányra. Szerettem volna csodaszép ruhákban járatni, vásárolgatni vinni, szerettem volna valakit, aki megosztja velem a titkait. Így aztán amikor 1992. június 9-én megszületett Emily valóra vált az álmom.

De alig múlt két éves, amikor lázadozni kezdett az én elképzelésem ellen, hogy kislányos legyen. Nem érdekelték a babái és a ruhatára csak farmerekből és pólókból állt.

transzszexuálisMindig nyíltan beszéltünk a pubertásról a gyerekekkel. Minden tinédzser számára nehéz időszak ez, de Emily reakciója nagyon szélsőséges volt. 11 éves korában kezdett el menstruálni és nagyon dühös volt. Gyűlölöm ezt az egészet mondta.

A teste elkezdett változni és arra bátorítottam örüljön ezeknek a dolgoknak. Az első melltartó megvásárlása mérföldkő minden anya és lánya életében, de Emily szemeiből könnyek törtek ki, amikor az eladó megmérte a mellbőségét.

Láttam, hogy nagyon nem tetszik neki, úgyhogy felkaptam az első sportmelltartót, ami a kezembe akadt, kifizettem és elrohantunk a boltból. Otthon Emily a szobájába bújt én meg azt mondtam a férjemnek: Nem kellett volna erőltetnem, hogy velem jöjjön. Azt hittem túlságosan óvtam és hát felnőni végtére is elég ijesztő.

Aztán vártam, hogy elkezdik majd érdekelni a fiúk. 14 éves volt, amikor elmondta nekem, hogy tetszenek neki a fiúk is meg a lányok is. Meglepődtem. Nincs az a szülő, aki ezt vágyná hallani a tinédzser lányától. De melegek között nőttem fel és tudtam mindez mit jelent. Még mindig az én kicsi Emilym volt.

Egyszer mesélt egy lányról, aki tetszett neki és fura volt mennyire természetesnek hatott ez az egész az ő szájából. Elégedett voltam, azzal hogy ilyen nyíltan beszélt erről. Amíg beszélt elgondolkodtam milyen fiús a természete, mennyire utált nővé válni meg, hogy biszexuális. Azon tűnődtem van-e összefüggés? Lehet, hogy valami egészen más szeretne lenni?

Egy barátunk férje nemet váltott mivel nem tudott férfiként boldogan élni. Így a transzszexualitás gondolata nem volt új számomra. Mi van, ha Emily is a másik nem tagja szeretne lenni? Mégis, ha ez lenne, a megoldás a számára akkor erre neki kell rájönnie.

Aztán egyszer csak nem létezett többé az az Emily akit ismertünk. Először arra gondoltunk tinédzser kori szorongás az egész, de egyre depressziósabb lett. Folyamatosan csak vitatkoztunk mindenen és gyakran behívtak minket az iskolába, mert lógott az órákról.

Aztán Ron észrevette a sebeket Emily karján. Én vágtam meg magam, ismerte be.

Megrázott a dolog. Azonnal tudtam segítségre van szüksége és időpontot kértem az orvosunktól. Emily egyedül volt csak hajlandó elmenni. Az orvos továbbküldte egy tanácsadóhoz, akihez hetente járt és a dolgok kezdtek jobbra fordulni.

emily 18 hónaposanVégre kommunikálni kezdett és egyre többet beszélt az érzéseiről. Egyik nap elmondta, hogy szeretné lekötni a melleit, mert annyi kényelmetlen számára az egész, hogy inkább lelapítaná kötszerek segítségével a ruhája alatt. Visszagondolva a melltartó vásárlási ügyre ezt el tudtam fogadni tőle. Boldogabbnak tűnt és csak ez számított.

Körülbelül egy évvel később vacsorázni voltunk Christopherrel és amikor hazajöttünk Emily elmondta legnagyobb titkát.

Remegett amikor mindenre elszántan elmondta, hogy férfi szeretne lenni. Hiába futott ez már többször át az agyamon az eltelt évek során, elismerem összezavarodtam. Emily még a fogorvostól is fél és akkor had ne említsem a nagy műtéteket. Szerettem volna mindent megtenni, hogy a legjobban szeressem, segítsem, de egyszerűen nem tudtam hogyan.

Néhány nappal később elmentünk együtt az orvoshoz, aki megerősítette Emilynek valóban nemi identitás zavar lehet - ez az állapot, amikor valaki úgy érzi, rossz testbe van zárva, nem megfelelő számára a neme. Továbbküldött minket a megfelelő szakemberhez tanácsadásra.

Amikor betölti majd a 18at és a szakemberek úgy ítélik meg valóban elkötelezetten férfi szeretne lenni, akkor majd legalább egy évig férfiként kell élnie, hogy műtétre mehessen. Aztán a kezelés részeként hormonkezelést fog kapni. A műtétek alatt a hiszterektómiát és a melle eltávolítását értem. Még péniszt is tudnak majd kialakítani esetleg.

Persze aggódom ezek miatt a drasztikus beavatkozások miatt, de ha úgy gondolja, ez teszi boldoggá akkor támogatni fogom.

Most a legnehezebb az, hogy nézzük ezt a zűrzavart, amibe került. Ron és én beleegyeztünk, hogy Theo-nak szólítsuk. Ezt a nevet ő választotta az új énjének. Néha kicsúszik a számon az Emily véletlenül. Idő kell, amíg megszokom.

De lehet Theo a neve vagy hordhat farmert szoknya helyett mindig szeretni fogom az embert, aki mindezen belül van - mindig az én gyerekem lesz.

Inkább a műtétet választom, mint hogy örökre így érezzem magam

Emily most 17 éves és azt meséli először talán négy éves lehetett, amikor feltűnt neki, hogy egészen más, mint a többi gyerek. Arra kértem a barátaimat szólítsanak Charlie-nak, mert úgy sokkal jobban éreztem magam.

transzszexuális fiúMindenki csak egy fiús lánynak hitt, de aztán valósággal megrémített, amikor a pubertáskorban a testem elkezdett változni. A menstruáció minden hónapban emlékeztetett rá, hogy nővé válok szép lassan és ezt utáltam.

Azt hiszem ekkoriban kezdtem saját magammal harcolni nap mint nap. Őszintén mondhatom, a testem minden porcikáját gyűlölöm nőként - minden pórusom. Úgy érzem magam, mint egy baba, amit fordítva raktak össze.

14 évesen rájöttem vonzanak a lányok is meg a fiúk is és voltak is barátnőim. Egyszerűen jó volt így. De 15 évesen már tudtam, hogy nem csak a szexualitásomon kell változtatnom.

Láttam a Boys don't cry című filmet, ami egy transzszexuálisról szól. Hillary Swank által alakított karakter a filmben a melleit lekötötte, hogy férfiasabban nézzen ki.

Kipróbáltam a dolgot és végre úgy éreztem jobban hasonlítok így saját magamra. tetszett az érzés és még többet szerettem volna. Tudtam, hogy egy barátom apukája megváltoztatta a nemét és teljesen értettem miért volt erre szüksége.

Hónapokig küzdöttem a gondolataimmal, míg végre beismertem saját magamnak, hogy legbelül én valójában egy fiú vagyok. Ettől hirtelen mindennek értelme lett.

A gondolat, hogy ezt el kellene mondanom a szüleimnek rémisztő volt. Ismertem a sztorit, hogy anyám mindennél jobbra vágyott egy kislányra és ezt az álmot készültem lerombolni. De nem titkolhattam tovább előlük.

Végül már annyira kiborultam, hogy attól féltem felrobbanok. Ki kellett engednem a gőzt.

Anya bár sokkot kapott mégis nagyszerűen reagált. Soha nem kérdőjelezett meg és soha nem gondolta, hogy mindez csak átmeneti állapot.

Várom, hogy tanácsadásra járhassak és addig is igyekszem az életem minél nagyobb részét fiúként élni. Anya, apa és a legjobb barátaim a fiúnevemen Theonak szólítanak. Azért kértem ezt, mert az sokkal inkább illik hozzám.

A tanáraim is tudják és a tapintatosabbak Em-nek szólítanak, de vannak mindennapos gondjaim. Amikor fiúk jönnek egy másik iskolából órára és párba osztanak minket, egy fiú egy lány, vagy amikor azt mondják, sziasztok lányok. Rossz, hogy mindig női névmással illetnek, miközben én belül tudom, hogy fiú vagyok.

Tudom, hogy kilógok a sorból - nyilvánvalóan nagyon más vagyok - de soha nem bélyegeztek meg. A szűk baráti köröm mindenben támogat. Egyetemre készülök, pszichológiát szeretnék tanulni és újrakezdeni mindent. A nemi identitás területén szeretnék majd tevékenykedni. Szeretnék a hozzám hasonlókon segíteni majd.

A műtétnek már a gondolatától is rettegek, de jól akarom érezni magam a bőrömben. Az, hogy így érezzek örökké, mint most az pedig még félelmetesebb.

Remélem ki tudok szabadulni Emily testéből és hamarosan teljes időben Theoként élhetek majd. Az ami igazán szeretnék lenni.

A nevét Theo-ra változtattam a mobilomban

emilyRon 50 éves egészségügyi és biztonsági menedzser a délnyugati vasúti társaságnál. Azt mondja, nyitott gondolkodású vagyok, de ez nagyon nehéz, amikor a kislányod egyszer csak azt mondja, fiú szeretne lenni. El kell ismernem egy részem remélte, hogy majd elmúlik, de Theo-nál nem fog.

Vannak érzelemdús pillanataim. Azon kapom magam munkába menet, hogy aggodalmaskodom emiatt. De a legszívszaggatóbb az egészben, hogy tudom Theo nagyon boldogtalan a mostani nemében. Tehetetlennek érzem magam, mintha nem tudnám teljesen megérteni vagy nem tudnék segíteni neki.

Igyekszem Theo-nak szólítani, de a régi becenevei ösztönösen jönnek elő. Nemrég írtam át a nevét Emilyről Theo-ra a telefonomban és még mindig fura amikor hív.

De végtére is Theo nem változott. Nem vesztettem el a lányom, mert Theo ugyanaz az ember. Ami belül van, az nem változik.

pinkvanilla.hu

Ajánlott oldal: transvanilla.hu - információk a transzneműségről

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Támogasd az oldalt

PayPal-on keresztül (bankkártyával is):

Egyéb módok

Bejelentkezés






Elfelejtetted bejelentkezési nevedet?
Regisztrálok

Facebook