csütörtök márc. 28

Monica Helms, a Haditengerészet transzszexuális veteránja

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail
Monica Helms Monica Helms

"Tipikus fiúként" nőtt fel, megházasodott és két gyermek apja Monica Helms, aki végre megvalósíthatta élete álmát és nővé válhatott. - "Körülbelül 4-5 éves lehettem, amikor már tudtam, hogy különbözöm a többiektől. Katolikus családban nőttem fel és Istenhez imádkoztunk, ha valamit kérni szerettünk volna. Így hát, azért imádkoztam Istenhez, hogy változtasson lánnyá. Végül 41 év után megadta nekem. Azt hiszem isteni léptékkel mérve kifejezetten gyorsan teljesült a kívánságom.


Számtalan dolog akadályozta a nővé válásom folyamatát. Én a tipikus fiú mintaképe voltam. Őszintén mondhatom, hogy egy fiús lány voltam fiú testbe zárva. Szerető szüleim voltak, és mindent együtt csináltunk, így nem nagyon volt arra időm, hogy magába forduló emberré váljak. És én voltam a legidősebb gyerek, így nem volt nővérem, akivel versenghettem volna vagy akire féltékeny lehettem volna. Mindig is a nők vonzottak, ez egy másik olyan dolog volt, amivel nem lógtam ki a sorból. Így hát számtalan olyan dolog volt, ami az útjában állt annak, hogy felismerjem, ki is vagyok valójában.
 
1974-ben kezdtem el cross-dresser-ként öltözködni, éppen a haditengerészeti karrierem kellős közepén, amikor Charleston-ban állomásoztam. Ez volt életem legsötétebb, legmélyebb titka. Előbb osztottam volna meg valakivel, ha megölök valakit, mint hogy bárkinek is elmondjam, hogy cross-dresser vagyok. Félelmetes volt, mert tudtam, hogy ha elkapnak, azonnal ki is rúgnak. Ezen után nem maradt más hátra, mint hogy csak otthon öltöttem magamra azokat a ruhákat. Aztán 1976-ban áthelyeztek Bay Area-ra, és egy kicsit több lehetőségem lett arra, hogy belekapcsolódjam annak a közösségnek az életébe, mely kitörni készült korlátai közül. Igen, átlépni a saját határaidat és belépni egy teljesen új világba! Amikor elkezdtem cross-dresser-ként öltözni és meleg bárokba járni, akkor úgy éreztem, hogy végre önmagamként tudnék mindenki elé odaállni.
 
1978-ban otthagytam a Haditengerészetet és beiratkoztam a főiskolára, itt ismerkedtem meg a feleségemmel. Tudtam, hogy ő az "igazi", de addig nem akartam megkérni a kezét, míg el nem mondom neki, hogy cross-dresser vagyok. Így hát elmondtam neki, és azt hittem, hogy megértette. Csak később jöttem rá, hogy nem értette meg. Később, még azt is letagadta, hogy beszéltem erről neki. Amikor meglátott női ruhában, egyszerűen dührohamot kapott. Két fiúnk született.
 
1987-et írtunk mire megértettem, hogy nemcsak cross-dresser vagyok, hanem transzszexuális. Amikor elmondtam a szüleimnek, hogy nemet szeretnék változtatni, az anyám rám nézett és azt mondta:"Azt kívánom, bár egyszerűen csak meleg lennél!" Az apám cukorbeteg volt, Alzheimer-kórban is szenvedett és nem volt valami jó erőben. Az anyám ragaszkodott hozzá, hogy többet ne találkozzak apámmal. Mindössze 5 mérföldre éltem attól a háztól, ahol születtem, mégsem mehettem oda. Sokszor hajtottam el a ház mellett, láthattam apámat a kertben, anyámat pedig odakint a ház előtt.
 
Monica Helms1992-ben kezdtem el az átalakulást, amikor elkezdtem hormonokat szedni. 1997-től már teljes mértékben nőként éltem. A feleségem és én különváltunk és egy évvel később hivatalosan is kimondták a válást. 2000-ben elköltöztem Arizona-ból Atlanta-ba. Azonnal aktivistaként kezdtem dolgozni, és a "Trans Action", Georgia állam transznemű jogi szervezetének ügyvezető igazgatója, és a Pride Parade Color Guard-jának tagja lettem (a Color Guard gárda tagjai a amerikai fegyveres testület (hadsereg, haditengerészet) állományába tartozó, egyenruhás felvonuló LMBT emberek).
 
2003-ban az Amerikai Transznemű Veteránok Egeysületének társalapítója lettem és később én lettem az első transznemű georgia-i, akit a Nemzeti Demokrata Konvencióba jelöltek.
 
2004-ben apám már haldoklott. Éppen a repülőtéren ültem, vártam a járatot, mellyel hazautazhattam volna, amikor felhívott a fiam és közölte, hogy apám éppen most halt meg. Így már nem adatott meg a lehetőség, hogy a szemébe nézzek és megmondjam neki, hogy mennyire szeretem.
 
Anyám és én sokkal közelebb kerültünk azóta egymáshoz. A fiaimmal való kapcsolatom hol jobb, hol rosszabb, ingadozó. Amikor a fiam belépett a tengerészgyalogosokhoz és kivezényelték az állomáshelyére, a kapcsolatunk már sokkal jobb volt, hiszen én is a hadseregnél szolgáltam, ez közelebb hozott minket egymáshoz. A kisebbik fiam és köztem mindig voltak súrlódások, de azt hiszem kicsit már javult a helyzet. Ő az egyetlen unokám édesapja.
 
Mindkét fiam latin nőt vett feleségül, amit én nagyon klassznak tartok. A feleségem és én mindig is nyitottak voltunk a bőrszínbeli különbözőségek elfogadása irányában. A feleségem a nembéli különbözőségeket már nem kezelte ilyen jól. Életük során a fiaimnak különböző etnikumból származó barátai voltak, és ez az egyik dolog, amire nagyon büszke vagyok.
 
Nagyon sok humoros dolog van az életemben - sok furcsaság, ami az emberek értetlenségéből adódik. Tavaly Kaliforniában voltam a fiam esküvőjén, elképzelhetitek, milyen volt. "Öööö..hát....ez az apám, Monica." Éppen be volt kapcsolta a tv, a CNN adása ment és szóba kerültek a Chaz Bono-hoz hasonló emberekkel kapcsolatos történetek. Mindenféle vita alakult ki aztán egyszer csak odafordulnak hozzám és ezelről a dolgokról kezdenek nekem kérdéseket feltenni. Érdekesnek találtam, hogy a környezetemet én világosíthatom fel ezzel a dologgal kapcsolatban. Tisztelettel néztek rám.
 
Elég sok félreértés él az emberekben a transzneműekről. Sok ember azt hiszi, hogy az az ember, aki úgy akar öltözködni, mint egy nő, az meleg. Ez egy nagy félreértés. A nemi hovatartozásnak semmi köze nincs a nemi orientációhoz. Vannak olyan transzszexuálisok, akik homoszexuálisok, akik heteroszexuálisok, akik biszexuálisok, pánszexuálisok és asszexuálisok. Vannak drag queen-ek, akik nem melegek.
 
Hatalmas az előítélet a transznemű emberekkel szemben, különösen Georgia-ban. A munkaadók azt mondják neked, "Nem alkalmazunk téged, mert buzi vagy." És csak úgy büntetlenül megtehetik. Georgia államot nem érdekli. Ezért van szükségünk törvényekre nemzeti szinten.
 
Már 12 éve annak, hogy Monica-ként élek. Amikor végérvényesen elfogadtam és elhittem, hogy nő vagyok, attól kezdve sokkal magabiztosabb lettem és ez nagyon sokat jelentett azokban az egyéb dolgokban, amikkel foglalkoztam. Eléred azt a pontot az életedben, amikor úgy élheted az életedet, ahogyan akarod, mindegy mibe kerül.

pinkvanilla.hu

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook