csütörtök márc. 28

Személyes holokauszt - vagy inkább hátrányos megkülönböztetés?

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail
transzszexualizmus holokauszt

Egy holland nő (45) arcplasztikai műtéten esett át 4.500 euróért egy magas színvonalú, „krémek krémje” magánkórházban, Budapesten, aminek eredményeképpen valószínűleg egész életére torzult és heges marad az arca. Ez a rémálom számos megválaszolandó kérdést vet fel. Íme L.D. megrázó története.

2007 márciusában elhunyt a párom, ami borzasztóan megviselt és depresszióba estem. Idővel összeszedtem magamat, új hobbiba kezdtem, a barátaimtól kaptam egy remek fényképezőgépet. Gyönyörű dolgokat fotózni tényleg jó lélekterápia, segít megfeledkezni a bánatról, még ha csak kis időre is.

2009-ben, amatőr fotósként kiállítottam a képeimet egy kis amszterdami kávézóban és olyan pozitív visszajelzéseket kaptam, hogy egy helyi galéria felajánlotta, hogy kiállítja a fényképeimet! Ez egyszerre volt meglepő és hízelgő, végtére is csak amatőr vagyok. A kiállításra készülődve megnéztem magamat a tükörben és be kellett látnom, hogy már nem vagyok az a vonzó nő, aki egykor voltam: a fájdalom és a bánat otthagyta a nyomait a vonásaimon.

L.D. 2000benMint minden nőnek nekem is fontos a megjelenésem, ezért amikor a galéria kiállítási lehetőséget ajánlott, elkezdtem kozmetikai beavatkozások után kutatni a neten. A barátnőimmel megbeszéltem, hogy mire készülök, az egyikük még kis anyagi segítséget is felajánlott, ha belevágok ebbe a „kalandba”.

Egy ilyen beavatkozás azonban drága. Évekig spóroltam rá, de mégsem hittem, hogy tényleg fedezni tudom a költségeket. Ezért csupán kíváncsiságból léptem kapcsolatba egy, a női szépség iránt elkötelezett magyar internetes portállal, amely a plasztikai sebészeti turizmusra specializálódott, és árajánlatot kértem tőlük a kiválasztott beavatkozásra. Képet szerettem volna kapni az árakról, és tudni akartam, hogy mennyi pénzt kell összeszednem.

Meglepetésemre egy 4.500 eurós árajánlatot küldtek. Sikerült annyit összekaparnom, amiből kijött a sebészeti beavatkozás és az útiköltség, és korábbi tapasztalataim alapján (2000-ben volt egy kisebb arcplasztikai beavatkozásom, amivel nagyon elégedett voltam és gyakorlatilag két héten belül gyógyult), úgy döntöttem, hogy alávetem magam az operációnak abban a hitben, hogy a kiállításom megnyitóján már megszépülve jelenhetek meg.

Az említett magyar cég szervezett meg mindent, és megnyugtattak, hogy az egyik legjobb, 5-csillagos magánkórházban, biztos kezekben leszek. A magánkórház príma környéken található Budapest szívében, tényleg fenséges látvány, amikor a budai Várhegy mögött lebukó nap utolsó sugarai rózsaszínre festik az épület ablakait. Azt is mondták nekem, hogy a beavatkozást végző sebész ért testhez-lélekhez. Enyhe mozgáskorlátozottságomra tekintettel még extra gondoskodást is felajánlottak, városnézést ebben az igazán gyönyörű városban, felajánlották, hogy bevásárolnak nekem, stb. Elküldtem nekik a kért fényképeket, és rövid időn belül megkeresett egy sebész. Telefonon beszéltünk és néhány e-mailt is váltottunk egymással.

Mondanom sem kell, hogy alaposan utánanéztem a sebésznek, a magánkórháznak és az ajánlott beavatkozásnak is. Csupa jót találtam, az egész nagyon jónak tűnt.

Az előjegyeztetett időpontban Budapestre utaztam abban a reményben, hogy hamarosan felfrissült külsővel térhetek vissza Amszterdamba. A sebész nyugtatott, hogy minden rendben lesz, nincs miért aggódnom. Amint azonban a képeken látszik, nem éppen azt kaptam, amit ígért.

L.D. előtte

A műtét előtt találkoztam a sebésszel, és nyíltan elmondtam neki, hogy transzszexuális személy vagyok (amit nem szoktam megosztani másokkal), mire azt felelte, hogy nincs ezzel gondja. Az esetleges későbbi félreértések elkerülése végett azt is elmondtam neki, hogy Izraelben születtem, zsidó vagyok.

Aztán a műtét napján, miközben már erősen a nyugtatók és gyógyszerek hatása alatt voltam, különböző angol nyelvű papírokat kellett aláírnom. Az orvosom megjelent egy 3 oldalas, magyar nyelvű dokumentummal, kérte, hogy írjam alá, és biztosított róla, hogy ez csak formaság. Ebből a 3 oldalas dokumentumból 4 hónappal később hirtelen egy 7 oldalas okirat lett.

Aztán 3 héttel a műtét után hazaküldtek érvényes, világosan megfogalmazott, megmagyarázott és aláírt szerződés nélkül. És ahelyett, hogy fiatalosabban néztem volna ki, hatalmas nyílt sebek éktelenkedtek mindkét arcomon. A hazatérésemet követően rá kellett jönnöm, hogy ennél is nagyobb a baj: egyik beavatkozást sem úgy végezték el, ahogy kellett volna és ezek komplikációkat okoztak. Az amszterdami sebészem szakvéleményt készített, és ebben azt mondja, hogy épeszű sebésznek eszébe sem jutna a Magyarországon elvégzett beavatkozások egy részét végrehajtani...

Most függőleges vonalak csúfítják a homlokomat, a szemeimet nem tudom rendesen lehunyni, mert az alsó és a felső szemhéjaim a műtét óta nem érnek össze a szemem sarkában. Részleges arcideg-bénulásban szenvedek, amit az idegek megsértése okozott, a bal orcám kipúposodik, míg a jobb arcfelemet mély és vastag, rózsaszín hegek borítják.

Eltelt egy év a sebészeti beavatkozás óta és ez alatt az idő alatt mindvégig egyetlen kérdés zakatolt a fejemben: miért?! Azért történt ez velem, mert – a holland viszonyokhoz képest – szegény vagyok, szóval rajtam is nyugodtan lehet úgy gyakorolni, ahogy Rio de Janeiróban szokás? Vagy esetleg azért, mert zsidó vagyok? Vagy csak azért, mert transznemű vagyok? Ez eddig soha nem jelentett gondot és nem zavart az életvitelemben, viszont gyakran nevetséges fóbiákat vált ki másokból. Hogy világos legyen: homofóbiát és antiszemitizmust. Egy alkalommal a kórház vezetője azt írta nekem levélben, hogy ami az arcommal történt, azt csak és kizárólag az én génjeim okozták. Más szóval, ők nem felelősek azért az eredményért, amivel egész hátralévő életemben szembesülnöm kell.

Szóval, miért? Egy ilyen tapasztalt sebész miért ejtett ennyi hibát? Miért rombolta szét egy ember arcát, önbecsülését és jövőjét egy ilyen nagy tiszteletnek örvendő orvos, tudatosan, ahogy ő tette? Attól félek, soha nem kapok választ a kérdéseimre. A nagynevű és méregdrága budapesti magánkórház és az ünnepelt sebész most persze minden felelősséget elhárítanak! Vessenek még egy pillantást a fényképeimre: ezt kaptam 4.500 euróért.

L.D. utána

Az amszterdami orvosom hónapokig azt éreztette velem, hogy az egész az én hibám. Furcsa, ugye? Még ennél is furcsább, hogy kilenc hónapba (!) telt míg sikerült beszereznem tőle egy átfogó szakvéleményt a valós állapotomról. Kilenc hónap pokol, kilenc hónap álmatlan éjszakákkal, kilenc hónapig fontolgattam az öngyilkosságot, kilenc hónap, amikor a lelkem mélyére ástam, hogy azután végül talpra álljak és megerősödjek. Kilenc hónapig néztem Oprah műsorát, az isten áldja meg, amiért naponta egy röpke órára reményt adott nekem.

Ez a rémálom egy küzdelmekkel teli időszak kezdete, ami akkor ér majd véget, ha igazságot szolgáltatnak nekem Magyarországon. Harcos alkat vagyok: ahogy kedvenc énekesnőm, Lady Gaga énekli, „I born this way”, ilyennek születtem. És tudom, hogy nem vagyok egyedül: a budapesti ügyvédem mellettem áll és együtt megküzdünk az igazságomért.

És bízom abban, hogy egy nap, békével a szívemben térhetek majd vissza ebbe a gyönyörű városba.

Amszterdam – Budapest, 2011. április 13.

L.D.

pinkvanilla.hu

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook