péntek febr. 28

Szakemberek a transzszexuálisokért IV. rész - Dr. Christine McGinn

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail
christine mcginn McGinn

Dr. McGinn a transznemű műtétek specialsitája, mind általános mind plasztikai sebészeti megközelítésből. Volt pilóta a haditengerészetnél és a földön teljesített szolgálatot bizonyos NASA programokban, kétszer is volt olyan orvoscsapatnak a tagja, amely orvosi vészhelyzet esetén az űrbe ment volna. Ő maga is transzszexuális és 2000-es nemváltása óta transz aktivistaként is tevékenykedik. Megalapította a Papillon Wellness Centert amely egy olyan orvosi központ ahol a plasztikai sebészeti beavatkozásokon kívül egy sor más szükséges ellátást megkaphatnak egy helyen a transzneműek.


HB: Akik esetleg nem hallottak rólad, azoknak mesélnél magadról egy picit, ki vagy és mivel foglalkozol?

CM: Észak-kelet Amerikában születtem és nevelkedtem. Igyekszem kiegyensúlyozott életet élni. Szeretek sportolni és időt tölteni a párommal valamint a két kisgyermekünkkel amikor nem dolgozom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dolgozhattam olyan helyeken mint Haiti vagy Tanzánia mielőtt megállapodtam volna. Az "egy világ létezik perspektívaként"-ban hiszek és minden amit teszek ezen alapul.

HB: Létrehoztad az egyedülálló Papillon Gender Wellness Centert amely a te elmondásod szerint egy dologra specializálódott: a transzneműek ellátására. Ez egy hihetetlen sikertörténet, mesélnél erről egy kicsit?

CM: A saját transition-öm alatt emlékszem nagyon fursztrált, hogy össze-vissza kellett autóznom az országban, hogy megfelelő transz-ellátást kapjak. Azóta mindig célként lebegett a szemem előtt, hogy ezt biztosíthassam... egy helyet mindenhez. A klinikám olyan mintha transzspecialisták szövetkezete lenne. Nem hirdetek a nem-transz közösség felé mert szenvedélyem a minőségi transz-ellátás. Annyi mindent kell még tenni és csak egy dologra szeretnék fókuszálni. Időről-időre persze jelentkeznek nem transz emberek Is a szolgáltatásaimra, de a praxisom egyértelműen a transznemű közösséget szolgálja.

Nagyon zavar amikor azt látom, hogy vannak plasztikai sebészek akiknek van egy weboldaluk a transz emberek számára és egy másik a nem transz-betegeknek. Arra gondolok vajon szégyellik-e, hogy transz szolgáltatásokat kínálnak.

HB: Hány műtétet végzel évente és milyen arányban MTF illetve FTM beavatkozások ezek?

CM: Tavaly több mint 100 nemi megerősítő műtétet végeztem, de nem dolgoztam egy darabig amikor az ikreink születtek. Az arány a transznők és transzférfiak között 9:1 a praxisomban. Szerintem ennek az az oka, hogy sokkal több sebész végez FTM felső műtétet mint vaginoplastyt. Hiszem, hogy a választási lehetőség jó a betegnek, bár ennek köszönhető, hogy kevesebb FTM műtétet tudok végezni... de a közösség egészének jó, hogy van orvos az otthonuk közelében.

HB: Milyen eljárásokon dolgozol és tudod-e még fejleszteni a már meglévő technikákat?

CM: A technikák amiket alkalmazok, jól működnek úgyhogy teljesen új eljáráson nem dolgozom. A képzésem során sok transz sebészt láttam, így el tudtam sajátítani a legjobban működő technikákat amikhez aztán hozzá tudtam tenni a saját ötleteim a gyakorlatban. Szerintem minden jó sebész állandóan "trükközik" egy kicsit a procedúrákon, főleg a betegek visszajelzései alapján. Példa erre az FTM mellkasműtét. Gyakorlott sebészek esetében nagyon gyakran remekül néz ki az eredmény az első évben, de aztán ahogy a hegek öregednek és összehúzódnak, megnyúlhat a melludvar a vágás mentén és idővel téglalap alakú lehet a melludvar. Én már a műtét idején próbálom ezt kompenzálni. Egy picit függőleges téglalap alakúra alakítom a melludvart így az összehúzódás valójában kör alakúra húzza majd őket. Ezeket a "trükkök" azok a kis különbségek amiket néha nem értenek a sebészekkel kapcsolatban amikor az ártényezőt nézik az emberek.

HB: Eddigi munkásságodból mire vagy a legbüszkébb?

CM: Pont ezen a héten azt mondta az egyik post-op betegem, hogy "már nem is gondolok a nememre". Az ehhez hasonló kijelentések töltenek el a legnagyobb elégedettséggel. Élvezem még az orvosi iskolákban tartott beszélgetéseket és még a középiskolás gyerekekkel valóakat. Amikor látom a csodálkozást a szemükben, ahogyan megingatom a kétpólusú nemiségről alkotott elképzeléseiket, tudom, hogy egy kis változást idéztem elő.

HB: Az, hogy te magad is nemet váltottál segít-e a pácienseid ellátásában?

CM: Gondosan ügyelek arra, hogy nehogy úgy gondoljam valaki attól, hogy maga is transznemű, jobb transz sebész lehet, de azért az is igaz, hogy egyedi rálátásunk van arra min is megy keresztül a páciens. Könnyű egy férfi sebésznek alábecsülni a melludvar érzésének fontosságát amikor egy mellbimbón át vezető metszést javasol a mellimplantok behelyezéséhez. Ha a betegnek kis melludvara van valószínűleg meg fog sérülni, én próbálok ilyenkor másképp vágni. Nekem voltak komplikációk a műtéteim során, ezért megértem a műtét előtti hónapokban érzett aggodalmakat és próbálok ezekről beszélni a betegeimmel. Mindig jó ha az orvosod volt már páciens, akár transz akár nem.

HB: Magyarországon a transzszexuális ember elmegy egyszer egy pszichológushoz és egyszer egy pszichiáterhez aztán hivatalosan nemet válthat. Nem követjük a World Professional Association for Transgender Health (WPATH) Standards of Care (SOC) előírásait és semmilyen más irányelvet sem, mindemellett a műtétek költségeit sem fedezi a TB (esetleg 10 %-ban). Mit gondolsz erről?

CM: Az a véleméynem, hogy a WPATH előírásai bizonyítottan működnek és én támogatom ezeket. Látok olyanokat akik megkerülik az ajánlásokat és ők azok akiknek szemmel láthatóan több gondjuk akad... problémák amelyek néha katasztrófálisak.

A biztosításra kitérve, az egészségügyi ellátáshoz jutásnak alapvető emberi jognak kellene lennie. Tanulmány tanulmány után mutatja, hogy a terápia, a hormonok és a műtét minőségi életet teremt a transzneműek számára. Megtagadni ezeket a kezeléseket nem más mint tudatlanság miatt elkövetett elnyomás.

HB: Nincs Magyarországon egyetértés azokkal a próbálkozásokkal kapcsolatban, hogy kivegyék a Nemi Identitás Zavart a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvéből (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders - DSM )? Mi ezzel kapcsolatban az álláspontod, a transznemű identitást orvosi állapotként vagy mentális betegségként kellene meghatározni?

CM: Sajnálatos dolog, hogy a DSM-ből egy diszkriminációs szabálykönyv lett, de ez más lapra tartozik. Témánál maradva beszéltem erről az "In The Life"-nak adott interjúmban. (http://media.causes.com/ribbon/407057)

A helyzetet a "rendelleneség" kifejezésel írtam le. A transzneműség emberi állapot nagyon hasonló mint a farkastorok. Ha szakemberek kezelik, magas sikerarányt lehet elérni. Személy szerint már nagyon belefáradtam, hogy fel kell soroljam a "nemi identitás zavar"-t valahányszor életbiztosítást kötök vagy orvosi előjogokat szeretnék egy új kórházban. Több mint tíz éve volt a transition-öm és ez a diagnózis már nem igaz rám soha többé, még utasították is el biztosítási kérelmem "mentális betegség diagnózisa" miatt.

HB: Mostanában egyre inkább láthatóak a transznemű gyerekek és el is látják őket, mégis az SOC (Standards of Care) a műtétekhez a 18 éves kor betöltését írja elő. Mi erről a véleményed?

CM: Küzdök ezzel a kérdéssel. Az tény, hogy sok fiatal korában nemi diszfóriás gyermek NEM lesz transznemű felnőtt, tehát az ellátásnak nem szabad ártania. Mi az a pontos életkor amikortól a legkisebb az esélye, hogy kárt tegyünk? Szerintem ez emberfüggő és mindenkinél más és más. Műtöttem már 18 évnél fiatalabbakat, de minden esetet egyedi körülmények alapján ítélek meg. Álzalánosságban a 18 éves szabály a műtétre jó. Az a kérdés, hogy mikor kezdjük a hormonkezeléseket és a pubertás késleltető gyógyszereket már bonyolultabb kérdés. A jelenlegi szabályozás a legjobb amit elfogadhatunk azoknak az információknak a birtokában amelyekkel rendelkezünk. A legfontosabb dolog, hogy figyelembe vegyük a gyerekek érzéseit és szeressük őket úgy ahogy vannak.

HB: A transition-öd előtt is nőkhöz vonzódtál, de nyilvánvaló volt-e mindig, a folyamat során is illetve utána, hogy nőkkel lesznek kapcsolataid?

CM: Ah, igen, a személyes kérdés a végére, lol. Nos, életem során jónéhány férfit nagyon vonzónak találtam és ugyanígy nőket is. Úgy alakult, hogy nagyon elkötelezett vagyok a páromhoz Lisa-hoz és a két új babánkhoz. A transition előtt volt bennem egy kis homofóbia és még transzfóbia is, de szerencsére kinőttem ezekből és már tudom az embereket a nemükön túl látni.

Készítette: H. Barnabás - pinkvanilla.hu

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook