Szakemberek a transzszexuálisokért II. rész - Dr. Marci L. Bowers
2010. március 25. csütörtök, 01:23
Marci BowersBüszkén mondhatom el, hogy a Szakemberek a transzszexuálisokért sorozatom második interjúalanya Dr. Marci L. Bowers a transzműtétek "rocksztárja". Dr. Bowers maga is transzszexuális nő, aki a nemi átalakító műtétet végző orvosok egyik úttörőjének Dr. Stanley Biber-nek a praxisát vette át 2003-ban. Dr. Biber 1969-ben végezte az első átalakító műtétet, amelyet az elkövetkező 34 évben több mint 5000 másik követett.
Dr. Bowerst 2003-ban Amerika Legjobb Orvosai közé választották és az Európai Tudományos Akadémia tagja, de sokan csak onnan ismerik, hogy több dokumentumfilmben, TV-műsorban is szerepelt és ő végezte el ingyen a Topmodell leszek című modell-tehetségkutató valóságshow egyik versenyzőjének, Isis Kingnek a nemi átalakító műtétjét.
HB: Úgy tűnik, a média mindig ott van körülötted, zavar e-ez, gondolod, hogy véget ér valaha és nem nehéz ez néha?
MB: NEM, igazából legtöbbször nem is foglakozom velük, mintha ott sem lennének. Ez csak így működhet, mert nagyon elfoglalt vagyok. Ha elkezdenék azon aggodalmaskodni mit mondjak vagy gyakorolnám a mondataimat már nem is lenne időm másra! Így aztán legtöbbször a munkámról beszélek vagy olyan idézeteket mondok, amik épp kicsúsznak a számon. Néha nyers amit mondok, de soha nem begyakorolt és próbálok mindig annyira őszinte lenni amennyire csak tudok abban a pillanatban. A média érdeklődése alább fog hagyni, biztos vagyok benne, egy nap véget ér. Lehet, csak amikor már szemmel láthatóan nem leszek szalonképes (pl. túl öreg leszek). Vagy amikor a világ meghallotta és megértette a transzneműséget, akkor elvégeztem a feladatom. Amikor látjátok majd a képem a "Woman's Day" vagy a "Redbook" címlapján, akkor tudjátok majd, hogy az olvasóközönség minden rétegéhez eljutottam és ideje továbblépni. Vagy inkább a "Field and Stream"-et vagy az "Auto Week"-et kellett volna mondanom?
HB: Seattle-i szülész-nőgyógyászként Colorado-ba kerültél ahol átvetted Dr. Biber praxisát. Hogyan kerültél kapcsolatba ezekkel a műtétekkel?
MB: Valószínűleg tudod, hogy az én transition-öm körülbelül 14 évvel ezelőtt zajlott. Nagyon nehéz volt, de kitartó voltam és igazából különösen jól csináltam. Valójában a pácienseim legalább 60%-a még öt év múlva sem tudta, hogy mielőtt nő lettem (Úgy értem VE ... A váltás előtt!) milyen háttérrel rendelkeztem. Nagyon elfoglalt nőgyógyász voltam. 12 évig praktizáltam és közel 2500 gyermeket segítettem világra a karrierem során, valamint képeztem magam mindig. Aztán találkoztam Dr. Biber-rel. NEM ő végezte az operációm és akkoriban már majdnem 80 éves volt. Egyetlen említésre méltó sebész volt akkor Amerikában és úgy döntöttem többre van szükség különben a transzneműek ügyét nagyon nagy veszély fenyegeti, akár el is halhat az egész dolog Amerikában. Ezért hagytam ott a Seattle-i praxisom. Senki nem hitte volna, hogy valaha megteszem, de otthagytam Seattle-t. Nagyon nehéz volt, de nagyon fontos is. Trinidad-ba érkezésem idején Dr. Biber 80 éves múlt, de megmutatta nekem a fejlett technikáját és hat hónap múlva 2003 júliusában átvettem az egészet.
Dr. Marci Bowers és Dr. Stanley Biber - 2003
HB: Hogyan lett Trinidad a "Nemváltók Mekkája"?
MB: Dr. Biber 1969-ben végezte az első átalakítást, mert egy helyi szociális munkás megkérte, hogy végezze el rajta az operációt. Igent mondott mielőtt tudta volna, milyen műtétről is van szó, de mint általában ekkor sem jött zavarba. Akkoriban a Johns Hopkins University Medical Center-ben végeztek "pénisz befordítás"-t, elkérte az azt ábrázoló rajzokat. Ezekből indult ki. Néhány évvel később 1972-ben a Johns Hopkinsban készítettek egy tanulmányt, amely azt mutatta ki, hogy az emberek nem lettek boldogabbak a műtét után, mint előtte voltak. Az egyetemeken sorba bezártak a Gender Programok. A tanulmány teljesen hamis volt és az eredményei politikai megfontolásokból születtek. Mindezek ellenére, akármekkora kárt is okoztak transzneműek továbbra is léteztek a világon mindenhol és egyre többször beszéltek Dr. Biberről mint az orvosról, akihez mehetnek. Képzeld el! Akkoriban nem volt fax, nem voltak számítógépek, nem volt mobiltelefon és a szájhagyomány útján ezrek jöttek ide, közel 5000 embert műtött meg 34 év alatt. A 'Sex Change Capital' kifejezés a 80-as évek elején terjedt el azt hiszem. Ismert televíziós vetélkedőkben is emlegették.
HB: Hány műtétet végzel évente és milyen arányban MTF illetve FTM beavatkozások ezek?
MB: Körülbelül 220 nem-mel kapcsolatos műtétet végzek évente, aminek 3/4-e MTF beavatkozás. Az FTM beavatkozásaink egyre jobbak mivel az utóbbi néhány évben különösen fókuszálok rájuk bár még mindig nem végzünk phalloplasztikát (és lehet nem is fogunk). Ezidáig 700 vaginoplasztikát hajtottunk végre csak 2003 óta.
HB: Milyen eljárásokon dolgozol és tudod-e még fejleszteni a már meglévő technikákat?
Sokan jöttek Trinidad-ba megtanulni a műtétet... Volt, akinek nem volt hozzá keze, volt, akinek nem volt hozzá önbizalma és volt, akinek nem volt hozzá szíve. Marci az első, akiben mindhárom megvan.
- Stanley Biber
MB: Két legújabb eljárásunk az FTM Ring metoidioplasty és a clitoroplasty nevű eljárás, amellyel a női nemi szervi csonkítás (FGM female genital mutilation) hatásait állítjuk helyre afrikai származású nők esetében. A ring metáról meg azt említeném, hogy a fiúk amellett, hogy egy elfogadható kinézetű péniszt kapnak, tudnak állva pisilni. A pénisz nem túl hosszú (általában 3-5 cm) de remekül működik olyan srácok esetében, akikről nyilvánvalóan tudnak az elfogadó partnereik, és nincs szükségük arra a csomó mindenre, amivel a phalloplasztika jár. Az eljárást Tokióban tanultam Dr. Ako Takamatsu-tól, bár azóta jelentősen megváltoztattam.
A klitoroplasztika nagyon érdekes. Ezt a technikát Párizsban tanultam Dr. Pierre Foldestől. Ő egy Magyarországon született urológus, aki kifejlesztette ezt az eljárást, amelynek során a bent lévő klitorisz csonkot kiszabadítjuk és meglepő lehet, de elég sok érzékeny szövet marad az FGM után. Az érzékeny klitoriszt elfedi a heges szövet és a nyílást is összevarrják. A nyugati féltekén soha senki nem állt elő helyreállító technikával, amit elképzelhetetlennek tartok. A visszafordítás az esetek közel 80%-ában működik és legtöbbször a teljes érzet helyreáll. A hír terjed, mert mostmár a világ minden tájáról jönnek páciensek hozzánk, valahogy úgy, mint Dr. Földeshez Párizsba. Ő különösen humanitáriánus.
HB: 2009-ben te voltál az első amerikai sebész, aki sikeresen végrehajtott ilyen műtétet. Úgy tudom rengeteg orvost megkerestek Amerikában és Kanadában, de te voltál az első, akit érdekelt a dolog. Miért?
MB: Valójában még a seattle-i Washington Egyetemen 1986-ban figyeltem fel a klitoroplasty-ra még szülész - nőgyógyász rezidensként. Amikor az FGM került szóba megkérdeztem a szenior rezidensem. -"Ez szomorú, ugye?" Na de ugorjunk egyet. Már akkoriban is arra gondoltam, hogy 'nem lehetne azt a szövetet felnyitni? Lefogadtam volna, hogy van ott érzékeny szövet a mesterséges híd alatt szinte elzárva a hüvelybemenetet.' Biztos lehetsz benne, hogy amikor a Clitoraid megkeresett azzal, hogy megtanulhatnám a technikát, hamar ráébredtem milyen hasonló az esetük ezeknek a csodálatos nőknek, akik egyszerűen a női identitásukat szeretnék visszakapni. Úgy érzik az identitásukat vették el tőlük, a nőiességüket. Ez a helyreállító procedúra lehetővé teszi számukra a női identitás érzését, amire olyan nagyon vágynak a transznemű kliensek is, hogy a nemi identitásuk megfeleljen annak, aminek érzik magukat. A párhuzamok figyelemreméltóak!
HB: Eddigi munkásságodból mire vagy a legbüszkébb?
MB: Büszke vagyok arra, hogy megmutattuk készek vagyunk segíteni minden embernek, annak ellenére, hogy az orvosi közösség történelmileg megtagadja a transzneműek és az FGM áldozatainak szükségleteit. Olyan kis problémákkal foglalkozom, amelyeket mások figyelmen kívül hagynak és ez továbbra is így lesz. Úgy vélem fontos esztétikai fejlődést értünk el ezeken a területeken, mivel a műtéteinknél nem csupán a funkcionalitás, hanem a kinézet is fontos szempont nálunk. Azt hiszem ez tükrözi a hozzáállásomat, mint nőnek és mint nőgyógyásznak.
HB: Az, hogy te magad is nemet váltottál segít-e a pácienseid ellátásában?
MB: Tudom, hogy a történetem nagy érdeklődés övezi, de őszintén mondom, én nagyon ritkán gondolok erre. Nagyon sok dolgom van és ugyanúgy próbálok túljutni a mindennapjaimon, mint bármelyik másik nő. Megvannak a saját személyes gondjaim és kihívásaim, ráadásul nagyon érdekes munkám van és a transzneműség csak egy lábjegyzet az esetemben. Valójában az, hogy figyelek a részletekre és a művészi érzékem az, ami többet tesz a betegeimért, mint bármi más. Persze tudom milyen fontos a betegeim életében a műtét, amit elvégzek rajtuk. Az empátia kétségtelenül nagyon erős emberi tulajdonság.
HB: A transition előtt heteroszexuális férfiként éltél, de nyilvánvaló volt számodra közben is és utána is, hogy nőkkel lesznek kapcsolataid?
MB: Nem biztos, hogy pontosan értem a kérdésed, de azt kell mondjam, a szexuális érdeklődés változhat. Amikor nővé alakulsz, hirtelen tudatába kerülsz az illatok és a feromonok szerepének a fizikai vonzalomban. A férfiak és a nők kémiája és illata egészen más. Ez tükröződik a cselekedetekben és a kapcsolatokban is. Azt tapasztaltam a transition után, hogy nagyon vonzó lettem a férfiak számára. Soha nem gondoltam, hogy érdekelnének a férfiak, de nagy meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy mindez tetszik nekem így az átalakulásom után. Tetszett társadalmi nézőpontból az, hogy férfival legyek és az is, hogy magas vonzó nőként egy nagy erős férfi legyen az oldalamon. Férfiak társaságában Sandra Bullock-nak éreztem magam. Ezért főleg férfiakkal randiztam, még éltem is együtt eggyel, 2003-ban Trinidadba is egy férfivel jöttem (habár FTM volt) és a fiammal. Nem sokkal később elváltak útjaink és hamar egy általam butchnak nevezett nő mellett találtam magam, aki történetesen nő volt, de remekül szórakoztatott és mindig megnevettetett. Nagyon hasonló volt az érdeklődési körünk így hát együtt voltunk. Ez a kapcsolat 6 évig tartott. Aztán, nagy meglepetésemre tavaly májusban megtaláltam életem szerelmét, Allisont, aki kezdő sebész. Októberben Las Vegasban össze is "házasodtunk" és hamarosan San Francisco-ba költözünk, hogy megkezdhesse gyakorlatát általános sebészként. Júliusban a praxisom is abba a gyönyörű városba viszem. Allie csak 24 éves, de ez soha nem jelentett akadályt a kapcsolatunkban. Csodálatos kapcsolatunk van és hiszem, hogy ígéretes jövő vár ránk.
HB: Magyarországon a transzszexuális ember elmegy egyszer egy pszichológushoz és egyszer egy pszichiáterhez aztán hivatalosan nemet válthat. Nem követjük a World Professional Association for Transgender Health (WPATH) standards of care (SOC) előírásait és semmilyen más irányelvet sem, mindemellett a műtétek költségeit sem fedezi a TB (esetleg 10 %-ban). Mit gondolsz erről?
MB: Úgy gondolom a WPATH Standards of Care (SOC) nagyon fontos, mert rendezi a transition folyamatának lépéseit. Némely tekintetben elég korlátozó, különösen a real life experience (RLE - való élet tapasztalat) tekintetében, ami szerintem nagyon fontos. Sebészként soha nem szeretnék olyat tenni valakivel, ami rossz számára. Néha a betegek túl gyorsan mennek át a transition-ön. Az SOC ezt a folyamatot lassítja és arra fókuszál, hogy az egyén eldönthesse a szándékát a transition-re. Ennek eredményeként, nagyon nagyon ritkán találkozunk olyannal, aki megbánja a döntését. Szerintem minden biztosítónak fizetnie kellene ezeket a költségeket, legalábbis a genitális átalakításokét. A transzneműség annyira egyértelműen biológiai folyamat és nem pszichológiai, ez része annak, akik emberi lényként vagyunk. Része a biológiai sokszínűségnek és ettől nem kell tartani. 2000 emberből 1 interszexuális (Genital Diversity) és majdnem ennyi véleményem szerint 2000-3000 emberből 1 transzszexuális és ezzel a Nemi (Gender) sokféleséget képviseli. Az interszexualitás genitális dolog a transzszexualitás pedig agybeli dolog.
HB: A magyar emberek néha merevek és még a transznemű közösségen belül is gyakran kirekesztik azokat, akik 30 éves korukon túl váltanak nemet, vagy házasok voltak, esetleg gyermekeik vannak. Nekik mit mondanál?
MB: A kedvenc idézetem a Bibliából: "Az ott, Isten kegyelméből, nem én vagyok". Másképp szólva, könnyű kritizálni vagy elítélni, amíg nem rólad van szó, vagy a szomszédodról vagy a barátodról. Transzneműnek lenni NEM VÁLASZTÁS kérdése. A különbözőség az életünk része és ez az, ami erősít minket egy bolygóként.
Marci a NŐ
HB: És ha már Magyarországról van szó, örömmel tudtam meg, hogy negyedrészt magyar vagy. Mesélnél erről egy picit? Tervezed-e, hogy meglátogatod kicsiny hazánkat?
MB: Az édesanyám félig magyar. Egy szót sem beszélek magyarul, de őszintén remélem, hogy meglátogatom ősi szülőföldem. Mindig kötődöm Magyarország küzdelmeihez, újra eszembe jut "Az ott, Isten kegyelméből, nem én vagyok". Hittel eljuthatok majd oda. Az élet már annyi szokatlan és csodálatos helyre elvitt, de nem érzem teljesnek, amíg meg nem látogatom Magyarországot egy napon. Nálunk nagy havazás várható ma éjszaka. Remélem, nektek több tavasz jut, mint nekünk itt Colorado-ban!
Készítette: H. Barnabás - pinkvanilla.hu
Fotók: Marci Bowers
