Ancs

Levél a korábbi önmagaimnak

I.
Lányom!

Fejezd be a káromkodást, és ne sajnáld már magad ennyire. Hogy miért pont te? Nem tudom, hogy 2 vagy 10%, de megesik… A 10% azért nagy esély. A 2% meg kicsi… különleges vagy. Mit izélsz? Úgyis mindig utáltad, hogy örvény alakú ujjlenyomatod van, és mindig is nullás vércsoportot akartál. (Igazából most utánanéztem, és megtudtam, hogy a B-s és az AB-s a legritkább, ez bónuszjóhír, tekintve, hogy neked a kettő közül valamelyik.) Szóval nesze, egy nullás vércsoport. (Ami igazából B-s vagy AB-s, de ne rohanjunk így előre. Sok mindent nem tudsz még.) Tudom, hogy most gyengének érzed magad, de felesleges. Az vagy, aki eddig, csak jobban ismered!

II.
Azt hiszem, erre mondják, hogy coming out két részletben… Már nem is küzdesz? Ez dicséretes. Tudom, hogy titokban örülsz is, ami jó jel. És mégis ott motoszkál a fejedben, hogy gyerekkorodban… értem én. Sok kérdés van benned. Hát akkor elmagyarázom, ide figyelj.

Mindig is hormondús leányka voltál, még akkor is, amikor gőzöd sem volt arról, hogy merre hány méter, és mindig volt valaki, akire tomboló hormonjaid kivetültek. Mégis, ha akkor, amikor az előző levelet kézhez kaptad, megkérdezik, hányszor voltál életedben szerelmes, azt mondod, egyszer. Innen visszatekintve vicces. Azt hiszem, bizonyos értelemben inkább csak olyan akartál lenni, mint ő. (Vajon most milyen arcot vágna, ha megtudná… Asszem jól szórakoznánk, te meg én! :) Na de visszatérve: azóta megint volt valaki… Az már más volt. Ha most megkérdeznének, akkor is azt mondanád, hogy egyszer. Kapiskálod már? És hogy gyerekkorodban… Tulajdonképpen akkor érezted, hogy igazán különbözöl, nem is kamasz fejjel, az első levél előtt.  Hogy látszólag mindig is lányos voltál, benne voltál a Barbie-babás csapatban (és utáltál Ken lenni – bezzeg most…), hogy mindig a te hajadat huzigálták, de mégsem érezted, hogy odatartozol, a barátnőid meg mindig megfoghatatlannak tűntek előtted. Erre mondják, hogy arousal, aminek az elmélete itt meg is dőlt – de a dolog attól még létezik, és jelez.

Ha a fentiek nem lennének kielégítőek arra a feltevésedre, amire az előző levélben reagáltam, emlékezz, mit mondogattak neked többen is akkoriban: „Ez még változhat.” Nos, fogd fel úgy, hogy változott, csak nem az általuk remélt irányba.

Na de ezennel kijelentem, hogy a dolgok túl vannak spilázva. Remélem, hogy azért érthető voltam, és a racionális dolgokat letudtuk. De ha nem, az sem baj. Amúgy is mindig a köldöknézegetés volt a hobbid. Mostanában különösen rá leszel szorulva, de legalábbis mindenképpen hasznos lesz. Hogy mást is mondjak… Őszintén szólva nem nagyon tudok. Ezúttal jól reagáltál, és ugyan nehéz bevallanom magamnak, de úgy tűnik, hogy nincs is igazán szükséged e levelemre, fogadd elismerésemet. (Jóslat a jövőből – a köldöknézegetés megmarad hobbinak.)  Ja, és tényleg legyél büszke magadra, mert nincs még egy olyan ember, mint mi vagyunk. Ezt bizonyítandó, hoztam egy kis statisztikát… – tudod mit, a lábjegyzetben elmondom, a matekos agy… (A sztereotípiákat utáljuk, de azért valahogy nem véletlenek.) Maradj jó gyerek (ne izgulj, bukósisak van rajtam), és always keep your voise raised!

Szeretettel: a későbbi Ancs

Ui.: Azért figyeled, hogy másodjára nem volt mondandóm, és mégis mennyit írtam…

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook