Kategóriák:
Alexander Galajda, a balkezes költő színre lépSzerző: Maria Georg HoffmannKiadó: Európa kiadó Nyelv: magyar Megjelenés éve: 2005 Besorolás: interszexuális  Az írónő, több sikeres színdarab szerzője, 1933-ban született Győrben, ahonnan 1956-ban disszidált. Kritikusai a modern osztrák irodalom kiváló képviselőjének tartják, Musillal rokonítják, ám egyetlen regényét ugyanilyen joggal tarthatnánk mi viszont magyar regénynek. Nemcsak azért, mert Győrben játszódik, hanem mert Hoffmann olyan érzékletes, valós képet fest benne a maga realisata-szürrealista módján egy magyar város háború előtti éveiről, társadalmi rétegződéséről - alsó-középosztályról -, hogy kár lenne lemondanunk róla az osztrák irodalom javára. Az önéletrajzi ihletésű regény hőse Oskar Mazerath ifjabb testvére: különleges, kortársai közé nehezen besorolható, családjának sok kellemetlenséget okozó gyerek. A baj ott kezdődik, hogy nem tudni, fiú-e vagy lány - valójában androgin hermafrodita -, ami környezetének kínos, neki magának sok esetben fájdalmas és megalázó, ám ami egyúttal a kívülálló sajátos helyzetét is biztosítja neki, a kellő távolságtartást férfi és női családtagoktól, hogy jobban átlásson rajtuk. Mert hatalmas család nyüzsög a gyerek és szülei - a szadista, cinikus írógépszerelő és a boldogtalan, követelődző buta liba - körül: négy férjsóvár nagynéni, egy bájgúnár meg egy debil nagybácsi, valamint a nagyszülők és a csatolt részek - kiszemelt és behálózott férjjelöltek s a távolabbi körökből ismerősök, barátok, nép. S mindenki hozza a maga történetét, amit a koravén gyerek fél szavakból, utalásokból rak össze és értelmez a maga éles eszével, szarkazmusával. A történetek időnként elemelkednek a valóság talajáról, így lesz Galajda, a Lengyelországból Győrbe szakadt hivatalnok, a Hét Vezér megéneklője a könyv folyamán mítikus figura, aki 1945 tavaszán amerikai haditudósító képében tér vissza és üldögél az ostromot s vele hihetetlen kalandokat megélt, immár menekülő Georgióval egy faágon, a magyar- osztrák határon. |
