Minden ötödik órában - színdarab a családon belüli erőszakról
2013. április 13. szombat, 09:47
erőszakÁprilis 10-én mutatta be az Orlai Produkció Bozsik Yvette rendezésében a Minden ötödik órában című előadást az Átrium Film-Színházban. A darabban táncosok és színészek közösen dolgozzák fel a családon belüli erőszak témáját.
Nem mindennapi előadásra készült az Orlai Produkció: a darab témája a határokat feszegeti. A családon belüli erőszakról nehéz beszélni, mégis muszáj, ezért döntött úgy a produkció stábja, hogy igaz történeteken keresztül avatja be a nézőket a tabunak számító ügybe.
Komoly témába merült bele az Orlai Produkció csapata, hiszen a családon belüli erőszakot bemutató előadás komolyságából fakadóan egy tabut dolgoz fel. Kevesen beszélnek róla, ám annál többen szenvedik el nap, mint nap a bántalmazást – épp ezért fontos beszélni róla.
„Már maga a cím is magáért beszél, hiszen csak Magyarországon minden ötödik órában meghal egy nő a családon belüli erőszak miatt. Sajnos eredendően a közgondolkodás az, ami tévesen ítéli meg a kérdést, azok a nők és gyerekek ugyanis, akik olyan családi körülmények között élnek, hogy meg kell tapasztalniuk az erőszakot, azt hiszik, ez a természetes. Ezzel a darabbal szeretnénk elérni, hogy ne tabutémáról legyen szó, hiszen kötelességünk beszélni erről a társadalmi problémáról” – árulta el Fullajtár Andrea, a darab egyik főszereplője.
A Minden ötödik órában című darab nem csak témájában, de szerkezetében is egyedülálló produkció, hiszen nem egyetlen történetet foglal magában, hanem megtörtént esetek együttesét öleli fel.
„Nem egy szerepben lépek színpadra, hiszen több rövid történetet dolgoztunk fel. Ezek mindegyike megtörtént eset: bírósági lejegyzések, riportok által került a dramaturg, Szabó-Székely Ármin birtokába, ő dolgozta fel ezeket az eseteket. Nagy kihívást jelent egy darabon belül több karaktert magamra ölteni, főleg azért, mert a téma kapcsán nehéz megszólalni, beszélni. Szerencsére sem közelebbi rokonságban, sem az ismerősi körömben nem történt családon belüli erőszak, így személyes élményem nincs az ügy kapcsán. Ennek ellenére szemtanúja voltam már hasonlónak: az óvodában, ahova a kisfiam jár, láttam már erőszakos szülőket. Megrázó számomra azt látni, hogy egy felnőtt képes bántani egy gyereket” – mesélte őszintén a színésznő.
Rába Roland színész is beszélt a készülő produkcióról.
Az általad rendezett Kramer kontra Kramer is a családon belüli szerepekkel foglalkozott, most, a Minden ötödik órában produkcióban színészként még konkrétabban a családon belüli erőszak témájával dolgozol. Te keresed a témát?
Nem, belekeveredtem megint… Nem én kerestem a témát, de talán a családjogi törvény körüli vita miatt is jobban előtérben vannak ezek a kérdések.
Hogy kerültél a produkcióba?
Orlai Tibor hívott fel, hogy lesz egy ilyen előadás, és mivel ebben az időszakban éppen nem próbáltam semmit, szívesen csatlakoztam hozzájuk. Ez az előnye a szabadúszásnak… Érdekelt a dolog, mert Bozsik Yvette-tel nem dolgoztam még, Fullajtár Andreával pedig nagyon régen nem voltunk egy színpadon. De a feladat is érdekelt, mert egyáltalán nem egyszerű. A családon belüli erőszakot nem lehet egy az egyben feltenni a színpadra. Ami most alakulóban van, az inkább egyfajta demonstráció.
Azért, hogy felszínen maradjon a probléma?
Hogy egyáltalán foglalkozzunk ezzel. Az előadásra készülve jártunk a NANÉ-nél (Nők a Nőkért Egyesület), ahol beszélgettünk egy munkatársukkal, aki egészen döbbenetes dolgokat mesélt. Itt Magyarországon vagy így vagy úgy, de mindenki üti a nála gyengébbet. Aztán az ember utánagondol, hány olyan ártatlannak tűnő viccen nevet, ami szexuális erőszakon alapszik, és akkor rájön, hogy milyen mélyen és észrevétlenül van jelen a mindennapokban is a téma. A szakemberek azt mondják, valahol itt kezdődik minden.
Nem csak magyar probléma ez, sok nyugati országban is teljesen evidens, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak, mint a férfiak. De ez semmi. Azzal találkozni, hogy a gyerekét egyedül nevelő apának könnyebben adnak munkát, mint a gyereket egyedül nevelő anyának, teljes képtelenségnek hangzik. Pedig ebben a helyzetben a férfit szorgalmasnak és nagyobb munkabírásúnak, a nőt pedig gyengének látják, aki folyton otthon fog maradni a gyerekével. És ez a nonszensz sokszor ijesztően logikusnak hangzik.
Ez már nem is a családon belüli erőszak kérdése, hanem inkább a társadalmi sztereotípiáké.
A kettő nagyban összefügg, de hozzátartoznak a megszokott konfliktuskezelési taktikák is. Nálunk teljesen természetes, hogy ha nem tudjuk kezelni a konfliktust, akkor fenyegetünk és ütünk. Az előadás megpróbálja felvázolni azokat a férfi-taktikákat, amik működtetik ezeket az erőszakos mechanizmusokat – és itt nem csak a tettlegességre kell gondolni, mert nagyon sok formája van a családon belüli erőszaknak és ezeket mind szeretnénk valamilyen formában megmutatni.
El nem mesélt történetek családról, felnőttekről és gyerekekről, színészekre és táncosokra. Szigorúan felnőtteknek.
„Isten is megtöri az embert, amikor büntet. Meg kell végre értenetek, hogy engedelmességgel tartoztok nekem. Vállalnod kell hitvesi és anyai kötelességeidet. Berendezünk neked egy szobát, a legnagyobb kényelemben, és mostantól főleg ott tartózkodsz majd, jó? Tudnod kell, hogy ha megpróbálsz lázadni vagy kapcsolatba kerülni a külvilággal, az a gyerekeiden fogja megbosszulni magát. Világosan fejeztem ki magam? Eddig te és a gyerekeid valami álomvilágban éltetek. Meg kell tanítanom nektek, hogyan éljetek a valóságban. Nem az én hibám, hogy a valóság pokol.”
Az előadás szövegkönyve többek között Bergman, Bukowski és Agota Kristof szövegei, hiteles dokumentumok, valamint a NANE munkatársainak kutatásai alapján készült.
Az előadás az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE és az Átrium Film-Színház együttműködésével jött létre. Külön köszönet a Millenárisnak, hogy segített a produkció létrejöttében.
Ez a „háziasított” erőszak sokkal gyakoribb és sokkal mélyebben gyökeredző probléma, mint gondolnák. Magyarországon minden ötödik órára jut egy a családon belüli erőszakhoz köthető bírósági ügy, de ez csak a jéghegy csúcsa. A világon minden harmadik nő élete során megtapasztalja a fizikai, lelki, szexuális vagy gazdasági erőszak valamilyen formáját. Az áldozatok nagy része nő és gyerek, de valójában az egész társadalom érintett és sérül, ki áldozatként, ki elkövetőként, ki néma vagy éppen beavatkozó szemtanúként.
Az előadás egyrészt a figyelemfelkeltés másrészt a csend megtörésének céljával jön létre. Olyan témákról és történetekről lesz szó, amelyekről mindenki hallott már, többen át is élték, de mégis azt érezzük, nem lehet róla beszélni – mintha egy másik világ rémálmai lennének. Pedig hétköznapi emberek, hétköznapi családok el nem mondott történetei. A történetek egy része dokumentum alapú: bírósági jegyzőkönyvek, interjúk, levelek alapján született, más részük a kortárs világirodalomból veszi anyagát: többek között Bergman, Bukowski és Agota Kristof szövegeiből.
Az előadás rendezőkoreográfusa Bozsik Yvette több olyan produkciót is maga mögött tud, amelyben a prózai színház és a tánc találkozott egymással. „Ebben az előadásban a szavak mellett a test is beszélni fog arról a hatalmi dinamikáról és erőszakról, amiről a valóságban is sokszor a test tudósít: zúzódásokkal, kék-zöld foltokkal, véraláfutással. A szereplő gárda éppen ezért vegyesen áll színészekből és táncosokból, így biztosítva ennek a bonyolult témának összetett, de világos színpadi megfogalmazást.” – Szabó-Székely Ármin, dramaturg.
