Homoszexualitás az ókori irodalomban
2010. október 04. hétfő, 22:07
irodalomAz ókori görög irodalom nyíltan beszélt az azonos neműek közötti szerelem szépségeiről mind prózájában, mind költészetében. Legtöbbször a rómaiak a görög modellt követték a témákat tekintve, eltekintve attól, hogy a két kultúra homlokegyenest másképp állt a férfiak közötti szerelem kérdéséhez. Íme néhány szerző akiknek művein keresztül betekintést nyerhetünk az ókori homoszexualitás világába.
Szapphó (i. e. 6. század eleje)
Szapphó Leszbosz szigetén írt és alkotott.A költőnő nevéhez fűződik a női homoszexualitás jelentése, miközben arra a tényre hogy őmaga homoszexuális lett volna, elfogadható és helytálló bizonyítékok nem léteznek.
Magát a homoszexualitást az ókori görögök természetesnek találták, s mivel a férfiak között eléggé elterjedt szexuális magarartásforma volt, a sok vonatkozásban kielégületlen nők és asszonyok szerelmi viszonya sem volt erkölcstelen. Szapphó sok szerelmi dalt intézett az általa szeretett férfiakhoz, de nem ez volt kötészetének jellemző vonása. A szenvedély, melynek félelmetes fénye megcsillan verseiben, az a szerelem lehetett, mely egy asszonyt egy másik asszony karjaiba vet:
Platón eredetileg: Arisztoklész (Kr. e. 427-Kr. e. 347)
Agörög filozófus, Lakoma című művében érdekes és tanulságos mitológiai magyarázattal szolgál a homoszexualitás létének vonatkozásában, amelyet később Freud is felhasznált saját hipotézise kidolgozásakor.
Platón szerint az emberi nemek száma kezdetben három volt: férfi, nő és az androgünosz (férfinő). Minden emberi lény 4 kézzel és lábbal rendelkezett, egy koponyához két ellentétes oldalon ülő egyforma arc és négy fül tartozott, s mindemellett két nemi szervvel látta el őket teremtőjük. A mitológiai magyarázat szerint a hím a naptól eredt, a nő a földtől, a kettős nemű a holdtól. Ezek a lények fellázadtak isteneik ellen, ezért Zeusz büntetésként kettévágatta őket, evvel akarván erejüket csökkenteni. " Miután pedig az egységes természet kettéhasadt, mindegyiket a maga másik feléhez húzta a vágy, átkarolták egymást és összefonódtak arra vágyva, hogy összenőjenek." Zeusz szándéka szerint " Ha a férfi nővel talál ölelkezni, termékenyítse meg és hozzon létre utódot, ha pedig férfi másik férfival, együttlétükből származzék kielégülés, és miután abbahagyták, forduljanak munkájuk felé és foglalkozzanak az élet egyéb dolgaival. Ebben az időben vert gyökeret az emberekben az egymás iránti szerelmi vágy, vagyis az érosz, amely ősi természetüket ismét összehozza, igyekszik kettőjükből egyet alkotni és orvosolni az emberi természetet."
Petronius (? – Kr. u. 66)
Neve alatt satyricon vagy satyrae megjelöléssel a ma „Satyricon"-nak nevezett mű számos töredéke és olyan költemények maradtak fenn, amelyeknek csupán egy részét lehet teljes biztonsággal neki tulajdonítani. A „Satyricon" eredetileg 16 részből állt, a töredékek a 15. és a 16. részből származnak, a leghosszabb rész az úgynevezett „Cena Trimalchionis" (Trimalchio lakomája). A mű eredeti terjedelme a jelenleginek körülbelül a tízszeresére becsülhető, de a megmaradtakból, illetve más szerzők utalásaiból következtethetünk az egész tartalmára: Encolpius maga beszéli el különféle – leginkább erotikus természetű – kalandjait, amelyeknek helyszíne is változatos: a megmaradt részekben Massalia (Marseille), egy Nápoly környéki város és Krotón (Dél-Itália). Az elbeszélés magán viseli a kaland, az utazási és a szerelmes regény jegyeit egyaránt, de mindet parodisztikus formában: a sokat megélt főhőst Priaposz, a férfiúi nemiség haragja üldözi, Odüsszeuszhoz hasonlóan, akit Poszeidón dühe nem hagyott nyugodni. A szerelmes társ pedig, akiért Encolpius a veszedelmeket vállalja nem leányzó, hanem egy fiatal fiú, Giton, s megpróbáltatásaik sora, amelyet hamarosan egy harmadik csavargó, Ascyltos is színez, a görög szerelmes regények ártatlan szerelmeseinek ellenpárja.
Plutarkhosz (Kr. u. 45-Kr. u. 120 után?)
Athénban tanult retorikát és filozófiát. Alkalmi utazásoktól eltekintve, melyek során járt Alexandriában, Kisázsiában, Rómában pedig többször is, Khairóneiában élt, családi birtokán, egyfajta magániskola vezetőjeként családtagjai, tisztelői és tanítványai körében. Mint megbecsült író barátai közé számíthatta a birodalom több vezető politikusát.
Plutarkhosz máig tartó népszerűségét elsősorban a görög és római múlt uralkodóinak, hadvezéreinek és államférfiainak szentelt biográfiáinak köszönheti. A „Párhuzamos életrajzok” minden könyve egy görög és egy római személyiség életrajzát tartalmazza. Műve döntő jelentőségű információkat tartalmaz az ősi szexualitást illetően. Gyakran utal a rómaiak homoerotikus tevékenységeire és a görög hőseinek mintegy háromnegyede szeretett fiatal fiúkat vagy segített intézményesíteni a homoszexualitást.
Mint a legtöbb görög ő is a felsőosztálybeli férfiak szerelméről beszél a nemes ifjak irányában. Egyik mesélője azt mondja nem úri dolog rabszolgákkal szeretkezni, az olyan szerelem csupán párosodás, mint a nőkkel való szeretkezés.
Szent Ágoston (354-430)
Kicsapongó életet élt, olthatatlanul szomjazta a testi élvezeteket, később a vallomásokban a következőket írta ezekről az évekről: „Mi volt legnagyobb élvezetem? Szerelmet adni, szerelmet kapni. De engem nem elégített ki a lélek vonzódása a lélekhez: a barátság ragyogó birodalma. Mámoros gőzök szálltak folyton testi vágyaim mocsarából és ifjú erőm forrásaiból, és úgy ködbe, homályba burkolták szívemet, hogy nem tudott különbséget tenni a szeretet csendes derűje és fajtalan kívánkozás sötétsége között.” Valahányszor Ágoston barátokról beszél, nem lányokra vagy asszonyokra, hanem férfiakra gondol
pinkvanilla.hu
