Alessandro Baricco előadása: A barbárok és mutációk

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail

Hírek - Kultúra

alessandro bariccoBaricco

A régi világ, a régi kultúra változóban van.  Ezt a változást nem kívülről kényszerítik ránk, nem hagyományos értelembe vett barbárok okozzák.  A változás belülről történik.  Az emberek „barbárokká” mutálódtak.  Nem a külsejük, nem a hajuk színe változott meg, hanem az emberek lényege, magva alakult át. Ezt a változást részben az internet korszakának beköszöntése okozta.  Az internet friss dolog, de mégis visszavonhatatlanul megváltoztatta az embereket.  Ennek a változásnak a főokozója a google, illetve az általa létrehozott új gondolkodási mód.


A mai internet 13 milliárd oldalból áll. Miként lehet keresni ebben az óriási könyvtárban? Ha beírsz egy szót mi alapján dobja ki neked a találatokat?  Megszületett az a megoldás, hogy az az oldal kerül első helyre, amelyben a legtöbbször szerepel a keresett szó.  De ez még nem elég.  Ha valaki a rizottó receptjét keresi és én írok egy oldalt, ahol ezerszer leírom egymásután a rizottó szót, akkor az én oldalam fog első helyre kerülni ezzel a módszerrel.  Tehát szükség van az oldalak tartalom alapján történő osztályozására.  Az altavista (egy régi kereső program) azt találta ki, hogy létrehoz különböző szakemberekből álló csoportot, akik átolvassák az oldalakat és rangsorolják azokat.  Ez a régi világ felfogása, ez a módszer nem felel meg egy olyan dinamikusan változó és örökké növekvő lényhez, mint az internet.

A google más kritériumok alapján dönti el, hogy melyik számunkra a legértékesebb oldal. Az az oldal kerül első helyre, amelyik tartalmazza a rizottó receptet, illetve az, amelyikre a legtöbbet linkelnek. Ezután a linkeket is rangsorolni kell, mert nem mindegy, ha az anyukám linkel rám, vagy a yahoo. Hogy lehet eldönteni, hogy melyik link mennyit ér? Az a legmérvadóbb link, amelyre a legtöbben linkelnek. Színekre lefordítva kialakulnak piros, izzó területek ahol több az egymás közötti forgalom, és ezt a területet tekintjük a legmegbízhatóbbnak, a legigazabbnak. A modern ember ezután végignézi az első oldalt (ritkán a másodikat, még ritkábban a harmadikat, a 4. oldalnál biztos elege lesz az egészből) és ha nem találja azt, amit keres, akkor minden kezdődik elölről. Tehát ha Spinozáról vagy Beethovenről akarsz olvasni, az az oldal lesz a legjobb, amelyre a legtöbben linkelnek.  Tehát legtöbb link egyenlő a legjobb/legigazabb oldal.  Ha a googlet használod, két dolgot kell elfogadnod. Az első az igazság új kritériuma.  Ha a Zidan és Materazzi közötti szóváltás pontos szövegére vagy kíváncsi, de ezt csak egy örmény oldalon található meg, akkor a google nem ezt fogja megtalálni, hanem azt a találatot adja ki elsőnek, amire a legtöbben hivatkoznak, akkor is, ha ez az oldal csak közelítést ad a pontos szóváltásról. Az igazság egy darabja elvész, a részigazság közelít a teljes igazsághoz, de nem lesz egyenlő vele. A pontosság egy olyan régi világból származó statikus tényező, ami a mai kor ember számára kevésbé fontos. Pedig a pontosság egyenlő az igazsággal. A mai világban az igazság nem más, mint a lehető legnagyobb pontosság és a lehető legtöbb hivatkozás halmazoknak az átfedése.

A második dolog, amit elfogadsz az az, hogy az igazsághoz hozzá nem értő személyek útján éred el. A google egyik alapítója így fogalmazta meg azt, hogy mi is az a google: Ha Proust születési dátumát keresed, indulj el bármelyik oldalról és a linkeken keresztül találd meg azt. Az az oldal, amit te megtaláltál a google keresési lista élén is megtalálod. Ültessük át ezt a való életbe.  Keresed a gyógyszertárat a városban.  Kérdezősködsz.  Valaki nem tudja, valaki nem válaszol, valaki azt mondja, hogy arra van, míg végül eljutsz magához a gyógyszertárhoz és megkérdezed végre a gyógyszertár-tulajdonost, aki az adott témában a lehető legkompetensebb személy, hogy hol van a gyógyszertár, ő meg azt mondja, hogy itt.  Tehát úgy jutsz el a gyógyszertárig, hogy olyan embereket kérdezel, akiknek semmi közük sincs a gyógyszertárhoz, nem is feltétlenül tudják azt, hogy hol van és megtalálsz egy gyógyszertárat a sok közül (nem feltétlenül azt, amit te kerestél).  Tehát Prousthoz olyan oldalakon keresztül jutsz el, amelyek nem is irodalommal foglalkoznak, lehet, hogy nem is franciák. A régi világban, ha egy receptet akartál megtudni, akkor felhívtál egy szakácsot.  A google-ben átlagemberek küldenek folyamatosan a megfelelő oldal felé. És amikor elérted, feltételezed azt, hogy az a legjobb oldal, természetesen az átlagemberek szerint és nem feltétlenül a szakemberek szerint.

Tehát google szerint az igazság ott található ahol a legtöbb mozgás van, ott ahol a területek vörösen izzanak. Az igazság értékét nem önmaga az igazság tartalma adja meg, hanem inkább annak mozgása. Minél többet mozog annál nagyobb az értéke.

Ezt a fajta keresési mintázatot át lehet ültetni a modern élet egyéb területeire is.  Ha az ember a dolgok lényegét akarja megragadni, akkor ennek a lehető legegyszerűbb módja a tapasztalás, az átélés.  Átélni/tapasztalni utazásokat, ételeket, könyveket, átélni tereket/helyszíneket, átélni az időt. Akár rossz, akár jó, átéled, tapasztalod és önmagadba építed mint élmény. A google-keresési mintázatot, tehát az igazság/tudás keresésének ezt az újfajta mintázatát át lehet ültetni a tapasztalás síkjára is. Régen ezt a folyamatot pontként lehetett ábrázolni. Amikor megtapasztaltál valamit megálltál, minden más eltűnt körülötted, kivéve az adott élmény és abban a pillanatban, azon az adott helyen, tehát a tér és idő egyetlen pontján tapasztaltál, elmélyültél az élményben. Ehhez idő, türelem, koncentráció és fáradozás szükséges. A költők egy versszakban képesek voltak megragadni a dolgok lényegét, Beethoven 9 szimfóniája, Thomas Mann művei képesek voltak megragadni a dolgok lényegét, de ehhez munka, fáradozás és koncentráció szükségeltetik. Az új világban ez eltérő. Úgy tűnik a mai világban a tapasztalás egy vonallal összekötött, egymásután következő pontok összessége. A mai világ gyermekeihez egy új fogalom társul: a multitasking.  A mai gyermek gameboyozik, tévézik, eszében tartja, hogy mit csinál a szülő a másik szobában, felhívja a nagyanyját hogy éhes, majd eszik, és mindezt persze egyszerre.  A mai kor felnőttei meg gondolkozhatnak azon, hogy vajon gyermekük egy zseni vagy egy idióta.  Régen a tapasztalás egy pontba történő elmélyülés volt, a régi típusú tapasztalás egy statikus folyamat volt. Ma a tapasztalás vonallal összekötött több pontok összessége, az új típusú tapasztalás egy dinamikus folyamat.  Úgy tűnhet, hogy az új gyerek, az igazi „barbár” 6 dolgot csinál rosszul, de valójában egy dolgot csinál nagyon jól. Gondoljunk vissza a google-re és a hivatkozások hálójára, az oda-vissza cikázó információmozgásra és izzó vörös területekre. A mai gyerekek mindent egyszerre csinálnak, halmozzák a tapasztalatokat csak azért, hogy érezzék azt, hogy élnek.  A mai kor gyorsasága is ezzel függ össze.  A lehető legtöbb dolgot csinálni a lehető legrövidebb alatt, hogy ez a folyamatos élmény-ív sohasem szakadjon meg. A mai kor egy tapasztalata sosincsen egyedül, hanem mindig kapcsolatban van egy másik tapasztalati ponttal. A mai világ legfontosabb tulajdonsága a sebesség, és annak, aki gyorsan akar menni, annak a legnagyobb ellenség a mélység.  Tehát a régi kort nem semmisítik meg, hanem csak a lehető legrövidebbre alakítják, hogy képes legyen beépülni a modern kor tapasztalási ívébe. A korábbi végállomások, csak állomások lesznek. A vonat lelassít, és amint lehet, tovább száguld. A régi világ nem pusztul el csak átalakult.  Korábban a végállomások voltak fontosak, ma maga az utazás.

Térjünk át a keresés különbözőségére.  Az olasz keresés szó, a görög kör szóból ered.  Tehát valaminek a megkeresését úgy lehet felfogni, mint egy folyamatos körpályán történő haladás.  Mint a mesékben a szereplő körbe-körbe megy, és mozgásával egy gödröt ás a lábai alatt.  A neten az ember már nem keres, hanem navigál (olaszul navigare=hajózni)/szörföl. Nem egy függőleges mozgást végez, hanem vízszintest. Szörfölni, hajózni a felszínen lehet. Ezek nem árnyalatbeli különbségek.  Fontos a nyelv használata, fontos a szavak valódi értelme.  Ez két különböző dolog.  Átültetve a tapasztalás szintjére, két teljesen más felfogást találunk, két teljesen más világot. A mai világ nem akarja elpusztítani évezredek alatt felhalmozott tudását, csak átalakítja azt.  Feladatunk az, hogy ezt a folyamatot ne katasztrófának, ne apokalipszisnek tekintsük.  Nem szabad úgy tekinteni a mai generációra, mint primitív, idióta emberek összességére. Meg kell őket érteni, meg kell érteni a technikájukat.  Nem kell átalakulni csak meg kell próbálni megérteni őket.

A régi kor egyik kifogása a modern korral szemben az, hogy a mai ember minden terméke nagy, primitív, nem elegáns és túlzottan látványos.  Régen egyensúly volt egy dolog értéke, illetve csomagolása között. A mai világ embere, aki utazni akar, utazása során nem akarja energiáját, idejét arra fordítani, hogy megismerje a dolgok lényegét, inkább energiát akar kapni a dolgoktól, hogy aztán tovább folytassa tapasztalati utazását.  Elfárad, megáll egy ponton, energiát kap és tovább folytatja cikázását. A mai fiatalság nem olyan állomásokat keres, ahol megállhat, hanem olyan állomásokat ahol érzi, hogy ott új löketet/gyorsulást kap. Amit ők gyorsulásnak/löketnek neveznek, mi látványosságnak nevezünk.  Náluk a dolgok valódi értelme, maga a csomagolás, a látványosság.  Ültessük Flaubert-t moziba. Ne a Mission Impossible-t nézze, hanem egy teljesen komoly, a lehető legkomolyabb, legvelősebb, klasszikus filmet nézze.  Biztos vagyok benne, hogy négy perc után őrjöngve hagyná el a termet, azt üvöltve, hogy ez gusztustalan, sok, túlzottan látványos.  Mindig relatív, hogy mit tekintünk vulgárisnak, túlzónak, hatásvadásznak.  Ez nem azt jelent, hogy minden szép, elfogadható és ízléses a mai világban, de azt sem jelenti, hogy minden csúnya, elfogadhatatlan, ízléstelen.

Régen fontos volt az eredetiség, célnak tekintettük önmagunk eredetiségének megismerését. Célnak tekintettük a dolgok eredeti lényének a megismerését. Eredetiségünket tekintettük a világunk kulcsának, eredetiségünk segítségével ismertük meg a világot, úgy ahogy mi láttuk. Eredetiségünk egyenlő volt önmagunkkal.  A mai világnak nem fontos a dolgok eredete.  Mert a dolgok eredete nem áll kapcsolatban semmi mással, csak önmagával.  Ez a kezdet, a dolgok eleje, ahol még nem találkozott semmivel.  A „barbárnak” az a fontos, amikor az adott dolog elindult, mozgott, kapcsolatba lépett a világ többi dolgaival.  Nézzük az újságokat.  Az újságok célja az, hogy eseményeket ismertessen önmaguk valójában, de elhelyezve a világok eseményeinek tükrében. Nem azért veszem meg az újságokat, hogy a dolgok elemi lényét megismerjem, hanem azért, hogy megismerjem, hogy az adott esemény, milyen kapcsolatban áll a világ többi eseményével. Az újságok csak azt tekintik megtörtént eseménynek, tehát csak arról tudósítanak, ami a felszínen van, azokról a dolgokról, amit a világ információ-hurrikánja a magasba röpít. Ami a mélyben maradt, az az újság számára nem történt meg.  Amíg valami nem kerül kapcsolatba a világ többi dolgával, nem hír.  A mindennapi afrikai harcok nem kerülnek be az újságba, ezzel szemben a hazai jégeső címlap sztori lesz.  Ha az esemény nem mozog, nem áll kapcsolatba a mi világunk dolgaival, nem kerül be a világ turmixgépébe, egyszerűen nem létezik.

A régi világnak nehéz ezt megszokni.  Betegségként éli meg azt, hogy részben átalakult mai emberré, részben még mindig a régi világhoz tartozik.  A fiatalok ezt nem így élik meg.  Iskolába mennek, ahol a régi világba csöppenek, majd szabadidejükben multitaskingot végeznek.  Körbe-körbe mozogva keresnek, majd cikáznak a világhálón.  Ezt élvezik, ez nem más, mint boldog skizofrénia.

Mit kell tenni?  Gyakorolni, koncentrálni és elmélyülni.  Megállapítani azt, hogy mit tartunk fontosnak, mit akarunk magunkkal vinni, milyen szavakat akarunk kiejteni a jövőben.  Meg kell őrizni azokat, de nem felhozni az új világ ellen, hanem megőrizni az új világ számára.  Ezt a fajta mutációt irányítani lehet.  A régi dolgoknak mutálódniuk kell, hogy új önmagukat, új lényegüket és értelmüket újra megtalálják a „barbárok” világában.  Nem szabad görcsösen elutasítani őket, idiótáknak, akarat nélküli fogyasztóknak tekinteni.  A régi világ értékeit meg kell őrizni, de ez csak úgy oldható meg, ha kicsit átalakítjuk, új szívet és lényeget adunk nekik.

Szerző: P.V. - pinkvanilla.hu

Kapcsolódó cikkek

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook