Meddig rejtőzködnek a meleg focisták?
2013. május 21. kedd, 07:12
melegRejtőzködő játékos címmel írt könyvet Marcus Urban, aki a '80-as években mindent megtett azért, hogy profi labdarúgó lehessen. Játszott a korosztályos válogatottban, de homoszexualitása miatt végül lemondott a profi karrierről.
Marcus Urban minden vágya az volt, hogy sikeres játékos legyen, imádta a futballt, de úgy érezte, a labdarúgás lesz a börtöne, ha nem változtat az életén. „Mindent megtettem volna a profi karrierért – mondta a CNN-nek –, de önmagamat nem tudtam feláldozni. A nap 24 órájában kellett volna titkolnom, hogy valójában ki vagyok, erre pedig képtelen voltam”.
A labdarúgás tipikusan az a sportág, amelyben kevesen ismerték be másságukat, a brit Justin Fashanu volt az első, de ő később öngyilkos lett.
Oroszlán a pályán, nyuszi otthon
„Olyan voltam a pályán, mint egy terrier. Durva belemenések jellemezték a játékomat, mocskos módon viselkedtem. Beleőrültem minden egyes labdavesztésbe” – így emlékezett vissza pályafutására a most negyvenkét esztendős Marcus Urban.
A sportoló szerint a saját nemükhöz vonzódó játékosok feltűnő jelenségek a pályán, mert túlzottan férfias viselkedéssel igyekeznek álcázni magukat, hiszen életük végeláthatatlan bújócska. Szexualitásukat titokban vagy otthonuktól távol kell megélniük: „melegszaunákba”, szexmozikba járnak, esetleg külföldi kiruccanásaik alkalmával szabadulnak a mindennapi maskarától.
A társasági életben „álszerelmek” segítségével tartják fenn a látszatot, azaz szembeszökően dekoratív hölgyekkel jelennek meg a partikon. Urban egy pillanatig sem titkolja, hogy egy esetleges coming out förtelmes következményekkel járhat: az őszinte játékost gyaláznák-pocskondiáznák a lelátóról, munkaadója akár útilaput is köthetne a talpára. Ám előbb-utóbb egy klasszis megelégeli az iszonyatos pszichikai nyomást, és vállalja a kitárulkozást.
A homoszexuális játékosok rejtőzködésének elsődleges oka, hogy a közeg a legkevésbé sem befogadó. A „stadionhangulat” illusztrálására elég Otto Baric korábbi osztrák és horvát szövetségi kapitány gondolatát citálni: „A homoszexualitás abnormális, így sohasem szerződtetnék egyetlen meleg játékost sem a csapatomhoz.” Pedig könnyen lehet, hogy a Bundesligát is megjárt tréner már régen megtette...
A játékosok tudják egymásról
Egy felmérés szerint a profi labdarúgók huszonhárom százaléka ismer meleg játékost. Ám a Staffordshire-i Egyetem kutatói szerint oktalan az érintettek rejtőzködése, mert a futballközeg sokkal befogadóbb, mint ahogy az elsőre tűnik. Szerintük a szurkoló inkább választja a saját neméhez vonzódó zsenit csapatába, mint a messzemenően ügyetlen heteroszexuális labdarúgót.
Ugyanakkor a tudósok nem hallgatják el, hogy a beérkezett kérdőíveken több olyan válaszra leltek, amely nem feltétlenül támasztja alá konklúziójukat. Egy drukker például leszögezte: „A buzik nem tudnak futballozni”. Társainak egyike ugyancsak sommásan nyilatkozott: „Homofób vagyok, így sohasem buzdítanék egy meleget”.
A kiragadott idézetek ellenére a két tudós úgy véli, a lelátói „buzizás” csupán az ellenfél cukkolását szolgálja, és nem morális állásfoglalást tükröz.
