Nem tudják, mi a homofóbia valódi oka
2011. április 04. hétfő, 20:23
homofóbiaIsmét viták kereszttüzébe került egy tizenöt éves elmélet, mely szerint a kisfiús apák a leginkább homofóbok, és ennek evolúciós magyarázata van. Egy elismert pszichológus szerint ugyanis a homofóbia onnan ered, hogy a szülő félti gyermeke alakuló szexuális irányultságát. A magyar szakértő szerint azonban nem tudjuk, minek hatására alakul ki a homoszexualitás, és a homofóbiának is nagyon összetett okai vannak.
Jesse Bering, a belfasti Queen's University kutatópszichológusa, a Scientific American szerzője blogjában gyakran ír vitatott pszichológiai kutatásokról, állításokról, s ezen belül is előszeretettel foglalkozik az emberi szexualitással - legyen az akár homoszexualitás, transzszexualitás vagy éppen zoofília. Néhány héttel ezelőtt Gordon Gallup evolúciós pszichológus (State Unviersity of New York, Albany) elméletét mutatta be a homofóbiáról - az elismert kutató szerint a homoszexuálisoktól való idegenkedésnek evolúciós okai vannak. Gallup volt az a kutató, aki elsőként végezte el az öntudatot vizsgáló tükörtesztet főemlősökön, s kísérletével igazolta, hogy a csimpánzok felismerik magukat a tükörben.
Gallup feltételezései szerint a homoszexuálisok iránt tanúsított távolságtartás abból a szülői aggodalomból eredeztethető, hogy a gyerek szexuális irányultsága alakítható, s ez által veszélybe kerülhet, ha olyanokkal találkozik, akik azonos neműekhez vonzódnak. Állításai négy kérdőíves vizsgálaton alapulnak. Első felmérésében egyetemistákat kérdezett arról, mennyire érzik magukat kellemetlenül különböző foglalkozású homoszexuálisok társaságában. Az eredmények azt mutatták, hogy a feszélyezettség növekszik azon foglalkozások esetében, amelyek gyerekekkel kapcsolatosak, például tanár vagy iskolabusz-vezető. Válaszaik alapján a legkellemetlenebbül a homoszexuális orvosok társaságában éreznék magukat a kérdőívet kitöltők. Ezen tovább indulva a második vizsgálatban már különböző orvosok szerepeltek, gyerekorvostól a háziorvoson át az agysebészig. Abban az esetben, amikor nem volt ismert az orvos szexuális irányultsága, a megkérdezettek a sebészektől tartottak a legjobban. De amikor közölték velük, hogy homoszexuális doktorokról van szó, megváltozott a helyzet: a gyerekorvosoktól tartózkodtak a leginkább, míg az agysebészektől a legkevésbé.
A harmadik vizsgálat esetében az egyetemistáknak arról kellett nyilatkozniuk, mennyire félnének elengedni a jövőbeli 8 vagy 21 éves fiukat vagy lányukat a barátjához, akinek a szülője homoszexuális. A válaszadók azokat a szituációkat találták a legaggasztóbbnak, amikor a fiuk a barátjuk homoszexuális apjával vagy a lányuk a barátja leszbikus anyjával találkozna. Különösen a kisfiús apák aggódtak (3,3 pontos átlaggal az 1-től 4-ig terjedő skálán), míg ugyanezek a személyek attól kevésbé tartottak, hogy a 21 éves fiuk a barátja homoszexuális apjával (2,3 pont) vagy anyjával (1,6 pont) találkozzon. Gallup ezt a vizsgálatot szélesebb mintára is kiterjesztette, és az eredmények hasonlóak voltak: a kisgyerekes apák voltak a leginkább homofóbok.
Homofóbia: félelem az ismeretlentől?
Gallup állításait azok első publikálásakor megtámadta John Archer, a University of Central Lancashire evolúciós pszichológusa, s a vita több cikkből álló "levélváltást" eredményezett 1995-1996-ban az Ethology and Sociobiology című folyóirat hasábjain. Gallup szerint a homoszexuálisok elkerülése természetes szelekció eredménye, és egy adaptív viselkedésről van szó. Archer ezzel szemben azt mondta, hogy az eredmények egy másik megközelítésből, a xenofóbiával, vagyis általában az idegenek elkerülésével is magyarázhatók. Szerinte a média hatása miatt a homoszexuálisokat sokan egy kalap alá veszik a pedofilokkal, ugyanúgy, ahogy a britek "pakinak" csúfolják az ázsiaiak egy csoportját - attól függetlenül, hogy Pakisztánból, Bangladesből vagy Srí Lankáról származnak. A más csoportból származó emberek elkerülése valóban adaptív stratégia lehetett a múltban, mondta Archer. Gallup szerint azonban ez az elképzelés nem támasztja alá a felmérésekből származó adatokat: nem magyarázza meg, hogy a még gyermektelen egyetemisták miért érzik magukat sokkal inkább feszélyezve egy homoszexuális tanár, mint egy homoszexuális építőmunkás vagy egy pilóta jelenlétében.
Az eszmecsere 1996-ban ezen a ponton abba is maradt, s Bering - aki maga is homoszexuális - annak reményében támasztotta fel a vitatott elméletet, hogy talán új vizsgálatok indulnak majd a témában. Bering írása felbolygatta a kutató biológusi blogoszférát, s a pszichológus magát Gallupot kérte fel az elképzeléseinek megvédésére.
Gallup állításainak legkényesebb pontja, hogy az elmélete szerint a felnőtt homoszexuálisok befolyásolhatják a gyermekek fejlődő szexualitását, növelve annak a valószínűségét, hogy felnőttként azonos neműekhez fognak vonzódni. Gallup a homoszexualitás kialakulásáról azt mondja, hogy egy elképzelés szerint a pubertáskorba lépett fiúk esetében van egy kritikus periódus, amely meghatározhatja a későbbi szexuális irányultságot. Eszerint azoknál a fiúknál, akiket ezt megelőzően molesztál szexuálisan egy idősebb férfi, a szexuális orientációra az esemény nem kellene, hogy hatással legyen. Ugyanez állhat azokra a felnőtt férfiakra is, akiket például a börtönben azonos neműekkel való szexuális kapcsolatra kényszerítenek, mondja Gallup. Ugyanakkor vannak olyan adatok, amik azt mutatják, hogy a bentlakásos fiúiskolák megnövelik a homoszexualitás előfordulási valószínűségét - ez alapján Gallup szerint lehetséges, hogy hatással lehet a bentlakásos iskola a kritikus periódusban. Elképzeléseit az is alátámasztja, hogy egy közelmúltban elvégzett vizsgálat szerint azok a férfiak, akiket gyerekként felnőtt férfiak szexuálisan zaklattak, gyakrabban lesznek homoszexuális kapcsolataik felnőttként, mint a nem molesztált férfiaknak, tehát elképzelhető, hogy tényleg létezik ilyen érzékeny periódus.
Gallup azt is elmondta, hogy az eredeti kérdőíveit egy tajvani diákja lefordította, és évekkel később ugyanazokat az eredményeket kapta a tajvani egyetemisták körében, mint korábban Gallup. Bár ez nem igazolja, hogy az eredmények univerzálisak, Gallup szerint arra utalnak, hogy azok nem pusztán a nyugati kultúra termékei.
Túlságosan összetett terület
Nem tudjuk pontosan, minek hatására alakul ki a homoszexualitás, mondta az [origo]-nak dr. Gyuris Petra, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport munkatársa. "Nagyon sok elmélet van, mindegyik mellett vannak pro és kontra érvek. Egy többdimenziós dologról van szó, több összetevője van, nincsen egy biztosan meghatározható oka, és nem is helyes ilyet keresni. Mindenféle korai élménynek szerepe lehet bármilyen szexuális viselkedés kialakulásában" - mondta a szakember.
Van például olyan elképzelés, mely szerint a születési sorrend hatással lehet a szexuális orientációra, például minél több fiú születik a családban, annál valószínűbb, hogy a fiatalabb testvérek között előfordul a homoszexualitás. A különböző korú fiúk eltérő szerepet töltenek be a családi hierarchiában, ami befolyásolja a szülőkkel való azonosulást, mondta Gyuris.
A vizsgálatok többsége a férfi homoszexualitásra irányul, ennek oka részben az lehet, hogy a nők szexualitásának más a megítélése, mondta Gyuris. De közrejátszik az is, hogy arányaiban a férfiaknál több a homoszexuális: a férfi népességet tekintve az arányuk 2-5%, míg nők esetében 1-3%-ról van szó.
Gyuris szerint általában minden kisebbségről elmondható, hogy amit nem ismerünk, attól egy picit tartózkodunk, ennek evolúciós okai vannak. Bármilyen idegennel szemben mutatunk távolságtartó viselkedést, mert nem ismerjük, megjósolhatatlan a viselkedése, ami veszélyt jelenthet ránk nézve. Elképzelhető, hogy ebből ered a homofóbia, de a szakértő szerint egy nagyon összetett és sokkal árnyaltabb dologról van szó.
A homoszexuálisok megítélése Magyarországon
Magyarországon és Európában a nők sokkal toleránsabbak a homoszexuálisokkal szemben, mint a férfiak, derül ki az MTA Szociológiai Kutatóintézetének két munkatársa, Takács Judit és Szalma Ivett elemzéséből, mely a European Social Survey legfrissebb adatai alapján készült. A hazai eredmények azonban elmaradnak az európai átlagtól: a 26 országra kiterjedő vizsgálatban a nőknek 63%-a válaszolta azt, hogy a homoszexuálisoknak joguk van szabadon élni az életüket, míg a magyar nőknek csupán 47%-a gondolja így. (A férfiak esetében európai szinten 60%, csak a magyarokat tekintve 41% volt ezzel így.)
A homoszexuálisok megítélésében az életkor fontos tényezőnek bizonyult: hazánkban a 45 év alattiaknak az egynegyede ellenzi, hogy a homoszexuálisok úgy éljenek, ahogy ők szeretnének, míg a 45-54 év közöttieknél ez az arány már 33%, a 65 év felettieknek pedig 47%. A vallásosság szintén meghatározó volt, a kevésbé vallásos megkérdezettek toleránsabbnak mutatkoztak.
Jesse Bering szerint Gallup vizsgálatai nem tökéletesek, és nem is ért egyet vele mindenben, ugyanakkor nem tartja teljesen alaptalannak sem az állításait. Mint írja, Gallup eredményei az egyedüliek ezen a területen, és azok valóban erősítik az elképzeléseit. Bering azt is megjegyzi, hogy ő szerencsés helyzetben van, mert a környezete elfogadja homoszexualitását - de biztos abban is, hogy nincsen olyan társadalom a Földön, ahol két férfi szabadon ölelhetné és csókolhatná egymást nyilvánvaló rosszallás nélkül, különös tekintettel gyerekek jelenlétében.
Forrás: Origo
