Szexuális válság dúl az egyházban?

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail

Hírek - Nemzetközi

anglikán egyház homoszexuális

Az anglikán egyházjog egyébként jelenleg semmilyen korlátot nem emel a homoszexuálisok egyházi szerepvállalása elé, de azt kiköti, hogy nem élhetnek aktív szexuális életet.

Diarmaid MacCulloch, az Oxfordi Egyetem egyháztörténésze és a BBC Négyes Csatornájának a kereszténységgel foglalkozó műsorának vezetője múlt pénteken arra szólította fel az anglikán egyházat, hogy hagyjon fel a meleg papokra informálisan rákényszerített cölibátus gyakorlatával, és fogadja el homoszexuális párkapcsolataikat – azaz ismerje el a melegházasságot.

Eldalolnak az igazság mellett

MacCulloch a Guardian hasábjain megjelent írásában azzal érvel, hogy miközben az Egyesült Királyságban valóságos forradalom zajlott le a melegek társadalmi elfogadottságának terén, addig az anglikán egyház „csak befogja a fülét, és azt énekli: lálálálálá”, így rekesztve ki a mára már lassan mindenki számára egyértelművé váló tényt, hogy a homoszexuálisok emberi értékek szempontjából semmiben sem alábbvalóbbak heteroszexuális embertársaiknál.

„Mikor ébrednek már fel az anglikánok?” – kérdezte indulatosan a professzor, akit az ösztönzött az ügyben való felszólalásra, hogy az év elején Jeffrey John, a leghíresebb, másságát nyíltan vállaló pap bejelentette: komolyan fontolóra veszi, hogy diszkrimináció miatt pert indít felettesei ellen. Jeffrey John 2010-ben jelöltette magát a Southwark-i egyházmegye megüresedett püspöki székéért, de jelentkezését elutasították, ezért megmaradt a Hertfordshire-i Szent Alban kolostor apátjának.

MacCulloch szerint az anglikán egyház „kötelező cölibátust kényszerít saját papságának egy meglehetősen nagy részére: azokra, akik felismerik, hogy alapvetően a saját nemükhöz vonzódnak”. Az egyháztudós cikkében azt is az Egyesült Királyság kvázi-államegyházának szemére veti, hogy a különböző pozíciókra való kiválasztásban az erények és az alkalmasság helyett a szexuális orientáció a döntő, és ezen gyakorlat miatt a klérus a fontos dolgok helyett „az állandó nemi méricskéléssel és találgatással van elfoglalva”. Az anglikán egyházjog egyébként jelenleg semmilyen korlátot nem emel a homoszexuálisok egyházi szerepvállalása elé, de azt kiköti, hogy nem élhetnek aktív szexuális életet.

Egyházszakadás a meleg püspök miatt

Rod Thomas plébános, a furcsa módon „Reform” elnevezést viselő konzervatív anglikán kör tagja azt mondta, hogy egy nemi életét nyíltan gyakorló meleg püspök kinevezése ugyanúgy egyházszakadáshoz vezetne, mint ahogy korábban egyházszakadáshoz vezetett az Egyesült Államokban. Rod Thomas ezzel Gene Robinson esetére utalt, akit 2003-ban a New Hampshire-i egyházmegye gyülekezete úgy választott meg püspökévé, hogy tudatában volt a jelölt homoszexuális mivoltával. Gene Robinson ugyanis akkor már jó 15 éve nem rejtette véka alá szexuális preferenciáját, sőt, elvált korábbi feleségétől, és összeköltözött férfi élettársával. A New Hampshire-i egyházmegye választása – mely egyébként meggyőző, 62-45-ös fölényt mutatott Robinson javára – több anglikán püspököt is kiválásra ösztönzött az Egyesült Államok Episzkopális Egyházából.

Thomas szerint egyébként az ügyben a döntő az, hogy az egyház kitart-e a Biblia tanítása mellett. A plébános elutasította azokat a vádakat, mely szerint az anglikán egyház konzervatív álláspontján mára már túllépett az idő: „Az emberek sokat vitáznak azon, hogy az egyháznak követnie kell-e a társadalmi trendeket, vagy éppen ellenkezőleg, szembe kell-e szállnia velük. De ez a kérdés nem erről szól, hanem arról, hogy az idomulás kedvéért az anglikán egyháznak nem szabad minden társadalmi gyakorlatot automatikusan szentesítenie, nem szabad feladnia saját hangját, saját elveit”.

A homoszexualitás és az egyházak viszonya egyébként Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban súlyos viták előterében áll – érdekes módon a szintén túlnyomó részt férfiak alkotta magyar felekezetekben ez a kérdés agyon van hallgatva. Az angolszász vitákban azonban néha még a liberális teológusok is sokallják a melegek azon követelését, hogy a hitgyakorlat mellett az egyházi hierarchiában is egyenlő pozíciót foglalhassanak el. Theo Hobson angol egyházi szakíró szerint ez a törekvés gyakran öncélú magamutogatássá fajul, melynek már semmi köze nincs az Isten előtti egyenlőséghez, az aktivisták inkább önmagukat akarják ünnepelni, mintsem a hitüket megélni.

MacCulloch a konzervatív kritikusokkal szemben nem az egyház különleges rendjének védelmeként, hanem az egyházat dúló nemi válságként értelmezte a meleg papokkal szembeni megkülönböztetés ügyét: „A többségében férfiakból álló klérust érzékenyen érinti a nemiséggel kapcsolatos vita, mert maguk is bizonytalanokká váltak a nemiség értelmezésében az elmúlt években lezajlott földrengésszerű változások miatt”. A vallástörténész arra is felhívta a figyelmet, hogy az anglikán egyházat a női homoszexualitás – bár erkörcsileg hasonló megítélés alá kéne esnie – már nem érdekli annyira, mint a férfiszerelem. Ennek okát pedig MacCulloch furcsa mód abban a jelenségben vélte felfedezni, hogy a férfidominanciájú egyházban a női püspökök – azaz a férfiak uralkodó szerepét megingató női vezetők – sokkal nagyobb félelmet és ellenérzést váltanak ki, mint a leszbikusok.

A Guardian nyomán mindennapi.hu
E. V.

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook