Gyurcsány Ferenc: A szombati tüntetésről
2008. július 10. csütörtök, 01:00
Gyurcsány Ferenc blogjának 2008.07.07.-én kelt blogbejegyzése: A dühödt agresszió melléktermékeként megmondják nekünk, hogy mikor vagyunk jó, és mikor vagyunk rossz magyarok.Múlt héten említettem, hogy sűrű külpolitikai tevékenységünk lesz ezekben a napokban. Ma Bakuban vagyok, ezért nem tudok blogot írni. Elutazás előtt, ma reggel adtam egy interjút a Klubrádiónak, ennek szövegét másolom ide.
Műsorvezető: Ön tegnap a Parlament előtt tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy betelt a pohár. Miért pont most telt be a pohár, miért nem például a Hollán Ernő utcában történtek után, vagy március 15-e után vagy előtt?
Gyurcsány Ferenc: Kialakult egyfajta demokratikus 22-es csapdája. A politikai közösség vezetői és tagjai azt mondják, hogy sokkal erélyesebb fellépésre lenne szükség az igazságszolgáltatásban, jogi megoldást keresnek és ajánlanak. Az igazságszolgáltatásban dolgozók vagy az alkotmányosság őrei, köztük a köztársasági elnök úr, pedig azt mondják, hogy ez a szabályozás rendben van. Azt gondolom, politikai választ kell adni: a demokratikus közösség mutassa meg, hogy képes kezelni ezt a fajta, mondjuk úgy, társadalmi betegséget, ami a radikalizálódás és a szélsőségesek hihetetlen agresszív fellépése. Jelenleg mindenki a másikra vár.
Tegnap azt mondtam, hogy mind a két oldalon kell lépni. Az öt közjogi méltóság végre nézzen szembe azzal, hogy mintha a ’89-es, ’90-es születésű Magyar Köztársaság alkotmányos rendszere azokat védené inkább jobban, akik a mi szabadságjogainkkal visszaélnek és velünk szemben élnek. A másik oldalról pedig nézzen szembe a demokratikus közösség is azzal, hogy úgy tesz, mintha nem látna, nem hallana, magára csukja az ajtót. Nem az ő ügye, hogy randalíroznak az utcán. Akkor vajon ki fogja megvédeni az országot? Szóval ez a kettősség mára világosan szemben áll. Egymásra várunk: erre mondom, hogy van itt egy demokratikus 22-es csapdája.
Műsorvezető: Tegnap azt is mondta, hogy itt az ideje a jogos nemzeti önvédelemnek, és szeptember 6-ára egy gyűlést kezdeményezett a Magyar Charta létrehozására. Ez milyen teendőket tesz szükségessé? Vagyis hogy mi lesz ez az úgynevezett Magyar Charta?
Gyurcsány Ferenc: A ’90-es évek elején néztünk először azzal szembe, hogy a szélsőjobb fenyegető módon lép fel. Csurka István dolgozata ’92 augusztusában az egész demokratikus renddel szemben, életre hívott egy rendkívül széles együttműködést, a Demokratikus Chartát. Nem tagadom, hogy a Demokratikus Chartát talán a legfontosabb előzménynek tartom.
Ma többről van szó. Nem csak a demokratikus alapjogok, az intézményrendszer védelméről, hanem sok tekintetben a demokratikus hazafiság, a nemzeti büszkeség védelméről is. Tudni illik, azt látom, hogy a legelfogadhatatlanabb, időnként a legmocskosabb eszmék is a magyarság szimbólumával takarózva jelennek meg. A dühödt agresszió melléktermékeként megmondják nekünk, hogy mikor vagyunk jó, és mikor vagyunk rossz magyarok.
Szerintem a büszke, hazafias demokratizmusnak meg kell szerveznie és meg kell mutatnia magát. Nyitottan, nyugodtan, de határozottan, nem indulatból. Ezért sem baj az, hogy a következő két hónapban mindenki fölteheti magának a kérdést. De azt remélem, hogy elegendő sokaság lesz az, amely azt mondja, megértettem, hogy meg kell védenem a hazámat, meg kell védenem a demokratikus Magyarországot. Elmegyek, felemelem a hangomat, odaállok, nem méricskélek, ez nem bal- vagy jobboldali, nem MSZP vagy Fidesz ügye, nem szervezeteknek és politikusoknak, vagy szimplán civileknek a dolga, ez mindenkinek az ügye. Elmélyülést, gondolkodást, szembenézést javaslok, utána pedig határozott kiállást, mert van dolgunk.
Műsorvezető: Ön szerint kik bujtogatják a randalírozókat?
Gyurcsány Ferenc: Itt olyan szélsőjobboldali csoportokról van szó, amelyek több áttételen keresztül persze ott vannak a demokratikus jobboldal szélén. Nem kell ahhoz nagy elemző kapacitás, hogy lássuk: a befolyásos jobboldali párttal együttműködő radikális jobboldali párt, mondjuk a Jobbik mögött ott van a Magyar Gárda mozgalom és annak mindenfajta mutációja. Azaz a magyar jobboldal mára megfertőződött valami olyasmivel, amit Európában egyébként sehol nem fogadnának el, és Európában valamennyi mérsékelt jobbközép párt kínosan ügyelne arra, hogy ilyen árnyék rá ne vetődhessen.
De hozzáteszem: ez annak a fajta radikalizálódásnak, azt hiszem, a jobboldal által sem kívánt utóhatása, borzasztó mellékterméke, amely 2006-ban úgy fogalmazott, hogy mindent lehet csinálni, hogy eltűnnek a demokratikus normák. Neki lehet menni bármi áron. És aztán egy idő után természetesen itt mindenki bűnbak lett. Először csak a kormány, vagy még korábban a baloldal, amely ráront a nemzetére, aztán a kormány, aztán a zsidók, aztán a cigányok, aztán a szegények, aztán a melegek, aztán a végén mindenki, aki nem úgy gondolkodik, mint ahogy a jobboldal egy része.
Ez a kapcsolat egészen világos. És még ezt a pillanatot is inkább arra használják, hogy a legrövidebb távú szimpla hatalmi, politikai érdekekben lehet-e odamondogatni. Amit én meglehetősen borzasztónak látok.
Szóval mintha nem érzékelnék a különbséget a nemzeti, társadalmi, történelmi jelentőségek között, meg a fajsúlyok és a napi politikai történések között, ez bántóan elkeserítő. Ez elég sivár.
Műsorvezető: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök volt a Reggeli gyorsban. Viszonthallásra.
Gyurcsány Ferenc: Nagyon szépen köszönöm. Viszonthallásra.
Gyurcsány Ferenc blogja
