Az Amnesty International álláspontja az új magyar alkotmányról

Figyelem! Új ablakban nyisd meg. E-mail

Hírek - Belföld

amnesty international Alkotmány

Az Amnesty International mélyen aggasztónak tartja, hogy a Magyar Köztársaság új alkotmánya, amelyet az országgyűlés 2011. április 18-án szavazott meg, nemzetközi és európai emberi jogi normákat sért - áll a szervezet közleményében, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk. 
Az aggodalomra különösen okot adó pontok az élet védelmének garantálása a fogantatás pillanatától (II. cikk), a házasság intézményének meghatározása mint egy férfi és nő közötti életközösség (L cikk), a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés bevezetése (IV. cikk 2.), és a szexuális irányultság alapján való hátrányos megkülönböztetés tilalmának kihagyása (XV. cikk 2.).

Az Alkotmány II. cikke megsértheti azt az elvet, hogy a magzat védelmére hozott intézkedéseknek nem szabad aláásniuk a nők jogait, többek között az élethez, a fizikai és szellemi egészség legmagasabb szintjének eléréséhez, magánélethez, önrendelkezéshez, és az esélyegyenlőséghez való jogaikat, és a diszkrimináció tilalmát. Ezek a jogok több olyan nemzetközi egyezményben is rögzítésre kerültek, amelyeket a Magyar Köztársaság ratifikált, így a Nőkkel Szembeni Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Felszámolásáról szóló egyezményben (CEDAW), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICESCR) és a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményben (CRC).

Az új Alkotmány L. cikke előkészítheti egy, az azonos neműek közötti házasságot egyértelműen tiltó törvény meghozatalát, amely ellentétes lenne a nemzetközi és európai diszkrimináció-ellenes normákkal, különös tekintettel a házasodáshoz és a családalapításhoz való, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) 23. cikkében rögzített jogokra. Ebben szerepel többek között, hogy az aláíró államok kötelesek biztosítani a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességet minden, az okmányban szereplő joggal kapcsolatban. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy azonos nemű párokat is megilleti a házasodáshoz és családalapításhoz való jog, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Egyezményének (ECHR) 8. cikke rögzíti.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (IV. cikk) megsértheti a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód kapcsolatos nemzetközi tilalmat, amelyet többek között az ICCPR 7. és az ECHR 3. cikke mond ki. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nyilvánvalóvá tette, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ellentétes a kegyetlen és embertelen bánásmód tilalmával.

A szexuális irányultság kihagyása a diszkriminációmentesség alapjai közül leszűkítheti a magyar esélyegyenlőségi és egyenlő bánásmód törvény (2003. évi CXXV. tv.) hatályát, amely egyébként tiltja a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatás, az oktatás, a lakhatás, az egészségügy, valamint a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén. Az új alkotmány ezzel szintén sérti az ECHR 21. cikkében és a 2000/78 (foglalkoztatásról szóló) uniós direktívában megfogalmazott esélyegyenlőségi normákat.

Az Amnesty International felszólítja a Magyar Köztársaság elnökét, hogy ne írja alá az Alkotmányt, és kérje fel az Országgyűlést a fentebb említett rendelkezések módosítására az európai emberi jogi normákkal összhangban.

Az Amnesty International szintén kéri az Európai Uniót, hogy sürgősen tegyen meg minden szükséges lépést annak biztosítására, hogy Magyarország ne sérthesse meg az európai diszkriminációellenes normákat.

Háttér:

A kormányzó többség március 14-én tette közzé a készülő Alkotmány tervezetét. A tervezetről szóló parlamenti vita március 21-én vette kezdetét. Április 18-án a Magyar Országgyűlés elfogadta az új Alkotmányt.

A MAGZATI ÉLET VÉDELME A FOGANTATÁSTÓL

Az alkotmánytervezet II. cikke alapján „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

Azzal a feltételezéssel élve, hogy a magzati élet fogantatástól való védelme azért kerül az alkotmány szövegébe, hogy jogi változtatásokat eredményezzen, az Amnesty International-t aggasztja, hogy ezen, az élethez való jog és az élet védelmével kapcsolatos változtatások alááshatják a nők jogainak védelmét.

Terhes nők ellátásának bizonyos formái is veszélybe kerülhetnek azzal, hogy a II. cikk eredményeként jogbizonytalanság jöhet létre olyan egészségügyi kezelések és beavatkozások engedélyezhetősége és legalitása kapcsán, mint például az abortusz, a sürgősségi szülészeti beavatkozás, vetéléshez és abortuszhoz kapcsolódó komplikációk ellátása, és olyan diagnosztikai, illetve gyógykezelési ellátások esetében, amelyek hatással lehetnek a magzat jóllétére. A II. cikk arra ösztönözheti az egészségügyi ellátást végzőket, hogy adott esetben a magzat életét részesítsék előnyben a nő életével szemben. Attól a vádtól való félelmükben, hogy nem biztosítottak a magzatnak megfelelő védelmet, a nyomás alatt lévő egészségügyi dolgozók akár késleltethetnek bizonyos kezeléseket, vagy igazoltnak érezhetik egyes kezelések visszautasítását, még abban az esetben is, ha az egy nő egészségének, illetve életének kockáztatásával járhat.

A II. cikk továbbá bűnügyi nyomozás és eljárás veszélyének teheti ki a nőket, abban az esetben, ha a terhességük végén nem születik élve gyermekük. A II. cikk eredményeképp az is előfordulhat, hogy a vádeljárástól való félelmükben a terhes nők vonakodnak egészségügyi felvilágosítást vagy ellátást kérni az arra kijelölt biztonságos helyeken, és olyan alternatív megoldásokhoz folyamodhatnak, amelyek veszélyesek lehetnek saját és magzatuk egészségére.

Ezen felül, fennáll annak a veszélye, hogy ezt a II. cikket használják fel olyan jogi, igazságügyi és közigazgatási változtatások és intézkedések kezdeményezésére, amelyek korlátozhatják – vagy akár meg is tilthatják – a terhes nőknek alapvetően szükséges egészségügyi ellátás egyes formáihoz való hozzájutást.

Magyarország emberi jogi kötelezettségei szükségessé teszik számos, a születés előtti élet védelmére vonatkozó intézkedést – olyanokat, mint a nők egészségének, és jogainak védelme a terhesség alatt, a biztonságos szülés feltételeinek megteremtése, valamint a szülés utáni és újszülött ellátás biztosítása1. Minden, a szülés és a születés előtti élet védelmére vonatkozó szabályozás és intézkedés összeegyeztethető és annak is kell lennie a nők jogaival, köztük az élethez, az egészséghez, az önrendelkezéshez, a magánélethez és az esélyegyenlőséghez való jogokkal, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával.

TÉNYLEGES ÉLETFOGYTIGLAN

A IV. cikk (1)-es pontja a tervezett alkotmány részévé teszi a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést (TÉSZ) azzal, hogy kijelenti: „személyes szabadságtól való végleges megfosztásra csak bűncselekmény elkövetése miatt, jogerős bírói ítélet alapján kerülhet sor.”

Az Amnesty International értelmezése szerint a TÉSZ szembe megy azzal az alapelvvel, hogy a börtönbüntetésnek többek között társadalmi rehabilitációs célokat is szolgálnia kell. Továbbá álláspontunk szerint a TÉSZ sérti a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód tilalmát a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint. Minden fogvatartottnak joga kell, hogy legyen a börtönbüntetésének időszakonkénti felülvizsgálatára. Nemzetközileg is egyre inkább megerősödni látszik az a nézet, miszerint a TÉSZ kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódnak és büntetésnek számít. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta ítélkezésében, hogy az ilyen jellegű börtönbüntetések sérthetik a kegyetlen és embertelen bánásmód tilalmát.

A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA

Az alkotmánytervezet XIV. cikkének (2)-es pontja a hátrányos megkülönböztetés különböző tiltott formáit sorolja fel: „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” Ebből a felsorolásból azonban hiányzik a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján való hátrányos megkülönböztetés említése.

Az Amnesty International-t aggasztja, hogy a szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetés kihagyása a XIV. cikk (2)-es pontjából elvezethet a magyar esélyegyenlőségi szabályozás hatályának leszűkítéséhez, valamint szembe megy a nemzetközi és az európai emberi jogi szabályozással.

A magyar 2003. évi CXXV. „Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról” szóló törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján is a foglalkoztatás, oktatás, lakhatás, egészségügyi ellátás, és az egyéb javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutás terén. Egy ilyen hosszú távra szóló és alapvető dokumentumban, mint egy nemzet alkotmánya, minden állampolgár számára a törvény előtti egyenlő védelem elvét nem csak burkoltan kell megfogalmaznia.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. cikke kötelezi a részes államokat arra, hogy tartsák tiszteletben és biztosítsák a területükön tartózkodó és joghatóságuk alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés nélkül. A 26. cikk pedig kimondja, hogy „a törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van azonos törvényes védelemre.” Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága már számtalan esetben kinyilvánította, hogy a szexuális irányultság egy olyan tényező, amely alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel szemben is védelmet nyújt a Nemzetközi Egyezségokmány2.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága arra is felszólította a részes államokat, hogy hozzanak olyan jogszabályokat a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, amelyek egyértelműen magukban foglalják a szexuális irányultság3 alapján való diszkrimináció tilalmát. Az Emberi Jogi Bizottság emellett azt is kihangsúlyozta, hogy a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát az államoknak az alkotmányaikba is bele kellene foglalniuk4. Az Európai Unió egyértelműen kimondja a szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés tilalmát az Alapjogi Charta 21 (1) cikkében, az Egyenlő Foglalkoztatás Direktíva pedig megtiltja a szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt a foglalkoztatás, szakmai képzés valamint az alkalmazotti szervezetekben való tagság területén.

Az Amnesty International határozottan arra kéri a magyar kormányt, hogy egyértelműen foglalja az alkotmányba a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet, hogy annak rendelkezései megfeleljenek a nemzetközi és az európai jogi szabályozásnak.

A CSALÁD VÉDELME

Az alkotmánytervezet L. cikke kimondja, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint a férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.”

Az Amnesty International aggódik, hogy a házasság intézményének mint kifejezetten férfi és nő közötti életközösségnek a meghatározása, megakadályozhatja azt, hogy a bíróságok kiterjesszék a házasság értelmezését az azonos nemű párok közötti kapcsolat elismerésére. Habár a jelenleg hatályos magyar jogszabályok sem ismerik el az azonos neműek házasságát, ennek egyértelmű tilalma nemcsak, hogy ellentétes a jelenlegi nemzetközi és európai jogi trendekkel, de céljait tekintve aránytalan is. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. cikke kijelenti, hogy a részes államok nem részesíthetnek senkit hátrányos megkülönböztetésben az Egyezségokmányban foglalt jogokkal kapcsolatban, beleértve a 23. cikket, amely megfogalmazza a házasodás és a családalapítás jogát.

A közelmúltbeli Schalk és Kopf kontra Ausztria perben5, az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12. cikkében szereplő „férfiaknak és nőknek” kifejezés többé nem jelenti azt, hogy „a 12. cikkben meghatározott házasságkötéshez való jog minden esetben korlátozható két ellenkező nemű fél közötti házasságkötésre”.

A magyar alkotmánytervezet ezen cikke azt is sugallja, hogy a „család” intézményének értelmezéséből kizárja az azonos nemű párokat és gyermekeiket. Ez az értelmezés megakadályozhatja az azonos nemű párokat abban, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe, nevelőszülőkké váljanak, vagy hogy orvosi kezelést kapjanak mesterséges megtermékenyítés céljából. A Schalk és Kopf esetben az Európai Bíróság kijelentette, hogy „mesterséges lenne fenntartani azt az álláspontot, hogy a heteroszexuális párokkal ellentétben az Egyezmény 8. cikkében foglalt ‘családi élet’ fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatokat.”

Amnesty International

Google bookmarkTwitterFacebookJP-Bookmark

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Támogasd az oldalt

PayPal-on keresztül (bankkártyával is):

Egyéb módok

Facebook