Ezt a filmet soha nem akartam itt jellemezni...de most mégis megteszem.
Tavaly vagy tavalyelőtt kaptam,akkor néztem meg, azóta pihen a tokban.
Címe:
A love to hide (2005)
Számomra olyan megrázó élmény volt, hogy három napig rosszul voltam lelkileg. Ez a 102 perces francia dráma nagyon mély szerelmet és szörnyű véget mutatott. A két szép férfi(Jean és Philippe) a legrosszabb időkben élte át a legszebb szerelmet.
Maga a film nagyon jól meg van csinálva, a sztori jól kitalált és egyedi ebben a stílusban, de az egész végig és főként maga a végkifejlet borzasztó és lélekölő volt számomra. Tipikusan az a film, amikor megkérdezed a végén, hogy "akkor minek élünk?" Remény nélküli.
Egyébként akármennyi kritikát elolvastam, nagyon jókat írtak róla, de főként azt, hogy csodálatos és egyben iszonyatosan nehéz.
És akkor még a legrosszabbat nem is írtam...ezért nem akartam itt erről beszélni...hogy mit csináltak a homoszexuálisokkal a nácik. Durvább elbánásban részesültek mint a zsidók...