Bocsánat a késlekedésért fiúklányokegyebek, csak most értem a dolgok végére és el voltam havazva.
Namármost, műtét, 17.-én, ahogy kell, sitty-sutty. Lö Andrea zombi volt 4 napig, utána kivették a karót (Hallelujah) és lkezdtem a magam kis halott módján mozogni. Azután tényleg zombi lettem, mert elkezdtem rothadni, ahogy azt illik, csak én úgy belejöttem, hogy a processzor úr már rosszallta. Végülis kikezelt, ahogy illett, egy héten belül megszűnt a hullaszagom és már dunsztom se volt, mármint a sebeimen.
9. napon kivették a katétert, igaz összevesztek rajta, de égül processzor úr eldöntötte a vitát és megváltam a retikültől. Ne sokáig tartott az érzékeny búcsú, mert minden kérlelésem és esőtáncom ellenére sem óhajtott víz fakadni testemből, így elkerülve a robbanást, ismét intim közelségbe kerültem a mobilhólyaggal.
Szóval az a húgycső gyengélkedett ott magának, de okosan kiötlötték, hogy mindeni gyengélkedik, ha benne van egy gumicső, úgyhogy hagyjuk is őt gyógyulni és kerüljük meg. Így a világ legaranyosabb doktornője kisebb szado-mazo action árán átlőtte a hasfalamat egy csővel és a mobilhólyag átminősült "Hasitasinak".
Innentől csak a várakozás, a várakozás... jó már? NEm... és ma? NEm... na és most? Nem az igazi...
Aztán egyszer eljött a csoda, úgy látták, hogy mostmár jó.
Időközben elkezdett drasztikus hirtelenséggel működni a húgycsövem, a fantáziátokra bízom, hogyan jöttem rá.
Szóval processzor úr nem akart bakot lőni, úgyhogy úgy döntött, mielőtt kipróbál élesben, megnéz alaposabban. Ez egy feltárást jelentett altatásban, csak hogy ne visítozzak, mert olyan zavaró.
Szóval a második altatás olyan jól sikerült, hogy a feltárás mellett igzított kicsit azon a huncut húgycsövön, kicsit levett az ajkakból, néhány rosszalkodó sebszélet befoltozott, a csiklócskát formásra faragta, szóval teljes generált kaptam. Eztán nem váratott meg, második napra katéter ki, tampon ki, tű ki, aztán mély vízbe vele. Na, ekkor már ment minden, mint a Niagara.
Másnap el is bocsátott jó tanácsokkal ellátva.
Azt kell mondjam, amilyen pocsékul indult ez az egész, olyan jó lett a végére. Pajor végig kedves volt hozzám (a többiekkel viszont tényleg tahó.
)és egy kedves doktornő is mindenben segített. nővérekkel is megbarátkoztam, nem vagyunk egyformák, voltak kedvesek, voltak gyökerek.
Jelenleg tágulok, kezelek, épülök, minden szép és jó.
Adottságaimnál fogva csak egy apró szépséghibája van a prof művének, a teteje kicsit szétáll, de egyáltalán nem csúnya, egy korrekció belrfér és minden tökély.