Tudom, hogy ennyivel nem éred be, de ha nem tudsz nyugodni a lenge, költőnőktől, háát én nem erre bukok, akkor van egy tippem, keress valakit, aki hajlandó ezt eljátszani, nem kell sok minden hozzá, pár lenge öltözet, meg egy verses kötet, mit tudom én Ginsberg, ja neked inkább Szappho, és olvasgassa azt, az Aphroditéhez, az kellően csábító
, ja ez csak a kezdet persze, lehet még pár izgisebb, közbe meg járkálj el felolvasóestekre
...
Még a végén kiderül, hogy szerelmi bánatba vagy.
Szapphó
APHRODITÉHEZ
Tarka trónodról, ravasz istenasszony,
mért küldesz nékem szerelemkirálynő,
bút és bajt mindég, te örök leánya
fényes egeknek?
Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél,
hallattad kérő szavamat, kiléptél
kedvemért apád aranyos házából
és befogattad
cifra hintódat; lebegő galambok
vonták azt fürgén a sötétbe-süllyedt
föld felé; szárnyuk sebesen csapdosva
vert a nagy égben,
s már itt is voltak; te pedig, te boldog,
istenarcodon mosoly ült, és nyájas
szóval kérdeztél, mi bajom van és mért
hívlak az égből
és mi volna megkeserült szívemnek
kívánt orvossága? "Ki bántott, Szapphó?
kit küldjek kemény szerelem szavával
téged ölelni?
Ha eddig került, ezután majd üldöz;
hogyha semmit nem fogadott el, eztán
ő ad már, s ha nem szeretett, szeret majd,
bár ne akarjad."
Jer most is hozzám, a nehéz gondokból
oldd föl szívemet, s amiért eped, ne
sajnáld teljesíteni: légy harcomban
drága szövetség.