az jó,hogy beszéltek rőla, de nem jó ahogyan. ezt is tudatosítsd apáddal,ez talán kicsit egyszerűbb. Mármint az hogy ordibálva nem szeretsz kommunikálni semmiről. akár pszichológus segítségét is kérhetnéd a saját erősítésedért, és ezt is közölve apáddal szembesülhet vele, hogy Te mindent megteszel a normális kapcsolatért, a helyes reakció az lenne, ha ő is törekedne erre.
Azt is fogadd el, hogy neki is nagyon nehéz, nem így tervezte az életét, tehát kompromisszumokat kell kötni, ami abból ál, neki is engednie kell...
azt is tudom, nem egyszerű...az én apámmal hasonló baj van, és semmire nem mentem, függetlenül attól,milyen témában...egyszerűen saját világában él...
Nekem azt mondta a pszichológus, hogy egy adott helyzeten amin nm lehet változtatni, nekem kell felülkerekednem. Ha megváltozhatatlan a dolog, nekem kell változnom. Ha özönvíz, vagy tűzvész jönne, mit csinálnék? Nem tudnék reklamálni, csak menteni az irhám. Ha Apámmal nem jövök ki, nem kell keresni vele a kapcsolatot. az hogy "tiszteld apád és anyád" egy általános elv, de van olyan hogy minden esetben nem alkalmazható, vagy csak távolságtartással tisztelem... gondoljak egy gyerekgyilkosra, vagy apagyilkosra, nem várható el ugyan az az érzés, mint egy szerető családban...
Na ami a technikai dolgokat illeti, a többiek jól írták, és ha megvagy a tanulmányaiddal, leléphetsz. Lehet, neked is kompromisszumot kell kötni az idővel, és várni egy évet.
És ott van az albérlet, sok leszbi,biszex egyéb segítőkészen áll a másikhoz, és hasonlóak össze tudnak fogni... próbálj közös albin gondolkodni, hátha melót is tud valaki.