bigcat beküldte:
Kíváncsi vagyok hogy vannak-e köztetek (vagy egyáltalán Magyarországon) olyanok mint én. (Néhány külföldi példáról már hallottam.)
[...]
(Most ezt már máshogy gondolom, minden gyereknél normális hogy vannak fiús és lányos dolgai is, de erre az ember TS-ként hajlamos szelektíven emlékezni.)
[...]
Írhatnak FtoM-ek is, de bevallom, őket szeretném lebeszélni a transitionról.
Biztos vagyok hogy lehet úgy nőként élni hogy az ember kielégítse a "férfias" oldalát is, nemváltás nélkül. Az MtoF-ekkel kapcsolatban nem tudom mit gondoljak, imádom a nőket tehát legszívesebben biztatnám őket
de lehet hogy náluk is elmúlik a TS érzés egy idő után, nem tudom.
Szia!
Én is köszönöm, hogy leírtad az utadat. Tényleg hasznos, elgondolkoztató. Ahogy Mel írta, sokfélék vagyunk, és ismerni-tudni a sokféleségről biztonságot, önismeretet és önbizalmat ad.
Először az jutott eszembe, hogy az ilyen "kacskaringós" utaknak akár (nem csak és kizárólag persze) az is lehet a háttere, oka, hogy kevés információnk van. Így éles határt húzunk, EZ és AZ között. Mintha csak két véglet lenne, és vagy ide, vagy oda kell besorolni magunkat. Mert a társadalom ezt kéri, és ez annyira beleivódik a személyiségünkbe, hogy végül saját gondolatként értelmezzük. (Ezt most általánosan értem, bármilyen címkére, nem is kell az emberi szexualitás témakörben mozogni.)
DE!
Szerintem nem lebeszélni kell az embereket a transitionről, hanem elválasztani egymástól és megismertetni velük a transition különböző részleteit*, a sokszínűséget, azt a tényt, hogy különböző utakat járunk be, és a közös hegycsúcs az "embernek lenni".
És pont ezért tök jó, hogy megosztottad a történetedet, mert így egy fokkal nyitottabbak leszünk - akik olvassuk - a világra, a másmilyenre, megismerjük azt az oldalt is.
De a transzszexualitás megkérdőjelezhetetlen, attól még létező jelenség: vannak olyanok, akikben egyszerűen olyan erős a nemi diszfória, hogy egyszerűen képtelenek a születésükkor odabiggyesztett nem szerint élni. Miért? Csak. Így érzik. Azért fontos, hogy komolyan vegyük a transzszexualitást, és tágabban értelmezve, az egész transz közösséget, mert így az érintettek nem süllyednek bele önmagukba - a stressz, az elkeseredettség önmarcangolást hoz, elkapkodott döntéseket. Azt vallom, a transzszexualitás létezik és ez csak egy állapot, nem baj, hanem a társadalmon belüli súrlódások, feszültségek azok! (mert ugye szokás beszólni egymásnak, megjegyzéseket tenni, ami egy idő után felgyülemlik és végül...)
Jó lenne, ha Magyarországon is elindulna valami mozgolódás, mint amit külföldi fórumokon, oldalakon látok - többek között a binaritás megkérdőjelezése, árnyalatok keresése, a nemi kifejezés és a nemi identitás szétválasztása stb.
*Akik nem mozognak transz (direkt nem írok transzszexuálist, mert van itt még egy halom más címke is, szép nagy ernyő alatt) körökben, legyenek transzok vagy cisz emberek, mindegy - azoknak értelemszerűen nincsenek ismereteik; gyakran azt hiszik, hogy ez az egész azt jelenti, hogy X-et betolják egy műtőbe, aztán amikor kitolják, mert Y-ként jár-kel a világban. Nincsenek ismereteik arról, hogy a nemi identitás, a biológiai nem, a nem kifejezése és a szexuális orientáció négy egymástól független dolog. Nem tudják, hogy nem csettintésre változnak a dolgok (épp tegnap világosítottam fel egy srácot; piszok tudatlan volt, számomra buta és bizarr kérdésekkel, de talán most már egy fokkal színesebben látja az egészet). Tanítani kell őket, nem irányítani/lebeszélni/stb.
Én tiszteletben tartom azokat, akik másképp el sem tudják képzelni az életüket, akik nagyon szenvednek attól, ahogy besorolták őket születésükkor, és egyértelmű bináris haladási irányuk van (férfiból-nő, nőből-férfi). És azokat is, akik 'folyékonyabbak'.
Saját példának csak annyit tudok hozni, hogy amikor először találkoztam a transz témával, rögtön a transzszexualitás ugrott elém. Kellett a személyes ismeretség, mások és önmagam felfedezése, a pinkvanilla/transvanilla.hu és külföldi oldalak, fórumok látogatása, hogy megtanuljam a T sokszínűségét, hogy rájöjjek, nem vagyok az a "klasszikus transzszexuális" alkat.
FtMtF,... Van olyan ismerősöm, akire pont ez a rövidítés illik. Sokat beszélgetünk, és mindig azt mondja: ő ezt fejben, gondolatok szintjén elrendezi és így áll hozzá az élethez, nem érdeklik a külsőségek.
Nálam pedig nemi kifejezés szintjén él a második F; alkalomszerűen szívesen hordok női ruhát, mert ha már megbarátkoztam az agyammal, akkor kevésbé feszengek az öltözködés miatt, az már csak megjelenés, önkifejezési mód, "amitetszik".
Ha a társadalom nem várná el a férfi-nő binaritást, talán kevesebben lennének transzszexuálisok? Talán igen, talán nem. Talán akkor is lesznek olyanok, akik mindenképp változni szeretnének. Abba nem szólhatunk bele, hogy mások saját magukat hogyan helyezik el a világban. Nem szeretem, ha mások felcímkéznek engem vagy megkérdőjelezik a létezésemet, ezért én sem címkézek másokat vagy hiszem azt, hogy lebeszélhetem őket valamiről.