Sziaztok!
Nekem a coming outom kicsit vad volt, biztos az egyéniségem miatt...

Magamról annyit, h MtF vagyok és 26 éves.
5 éves koromtól többször is elő akartam jönni, de valahogy sehogy se hagyták. A szüleim vagy letámadtak, vagy hülyének néztek. 3 éve van egy kapcsolatom, egy lánnyal (azért próbáltam pasi lenni...), ő úgy többé-kevésbé tudott erről, de nem fogta valahogy fel a kérdést. Először csak azt hitte, h poénból szeretek lánynak öltözni, aztán meg azt hitte, hogy bolond vagyok, vagy pedig valami deviancia, amit el kell nyomni, vagy ki kell belőle gyógyulni. Aztán egyszer csak már tényleg elegem lett az egészből, h mindenki pasinak tart, pedig nem is vagyok az, úgyhogy elmondtam mindenkinek, hogy vegyék tudomásul, innentől nő vagyok kivülről is, ez egy gyógyíthatatlan állapot, ha tetszik, ha nem. A párom velem maradt, bár tök nehéz megoldanunk, h most ki a fiú és ki a lány, vagy mi van, de azert csak valahogy elvagyunk. A legviccesebb az volt, amikor elmentem normális (azaz női) ruhában dolgozni. Még jó, hogy egyenruhás szakmám van (eü.), de azért valahogy az öltözőig be kell jutni, h fehérbe vedlődjek át. Főleg, h ezt az egészet akkor még senki se tudta rólam. Bejutni bejutottam, az igaz, de elég érdekes volt a kollégák fogadtatása. Hogy is mondjam, vegyes... A főnököm és a vezetőség elfogadó volt, voltak akik a névnapomon is felköszöntöttek. Persze azért azóta is súgdolóznak a hátam mögött, és mindennek lehordanak, de ez van. Egyszer ez is majd elmúlik... Mondjuk aznap meglátogatott az igazgató is (még nem is hívatott, maga jött ), és elküldtek alkalmassági vizsgálatra, h elmebeteg vagyok-e. Amikor leírta a pszichiáter is, hogy normális vagyok, csak csaj, akkor tudomásul vették. Csak azt kérték, h addig, amig nem valtozik meg hivatalosan a nemem, addig öltözzek legalább be pasinak. Ezt valahogy egy darabig még legalább ki lehet bírni...
Gondoltam leírom Nektek, hátha valamire jó lesz

Puszi, Zsófi

Nagyon jó, hogy együtt maradtatok a pároddal ez a lényeg, nagyon szerethet.
Sok sikert a továbbiakban is

Azért az szerintem elég undorító dolog, hogy amíg nem fog kettessel kezdődni a személyi számod, arra kényszerítenek hogy legyél még az aki és ami nem vagy. Ha megtörténik a csere mi lesz? Nem leszel más ember, az csak egy papír. Persze fontos, de ilyen szempontból nincs jelentőssége. Amúgy az egészségügy milyen területén dolgozol?

bzsofi beküldte:
azért van némi különbség a női és férfi kórházi viselet között... nem?

Kedves vagy, köszönjük!
Igen, valóban szeret, hiszen Ő pasiként ismert meg és hetero...
Aztán kiderült, hogy én is max. csak annyira vagyok bi, hogy képes vagyok én is benne meglátni a pasit. Persze ebből iszonyat sok kalamajka van, mert mindegyikünk a másiktól várja el, hogy pasi legyen... Meg ha már Coming out, próbálunk egyházi esküvőt (!!!) is intézni, mert ugyebár mindketten vallásosak vagyunk. És volt olyan pap, aki nem hajított ki!!! Persze volt olyan is, aki nem fogadta el, hogy orvosi okokból is létezik ilyen, de volt olyan, aki elfogadta, h ez testi dolog és erről nem tehetek.
Köszi a jókyvánságokat!

Ja, valóban kemény az, hogy a személyi számtól függ a dolog. De azt mondják, h közalkalmazott vagyok, és ráadásul orvos is... A "tiszti" ranggal együtt meg jár az, hogy mindenki ránk figyel. És akkor, ha nem megfelelő (brrr) az öltözékem és a külsőm, akkor ez visszatetszést kelt a betegekben és a felém ill. a kórházzal szembeni bizalmat rontja. Megértem végül is, nem kell, h mindenki kiművelt legyen lmbt témában, de attól még ugyanúgy létezek, és szerintem viccesebben nézek ki fiúként mint lányként, mert férfiruhában inkább nézek ki úgy, mint egy fiúnak öltözött lány, (főleg egy kis hormon után... ), mint lányruhában egy travi.
De ahhoz képest, hogy a magas vezetőség politikai hovatartozása nem éppen támogatja az ilyet (kac-kac), egész elfogadóak voltak. Ha a paírok meglesznek, akkor meg úgy is mindenki befoghatja.
Meg legalább nem jártam úgy, mint a Hourou Musukoban Shuuichi, amikor matrózblúzban ment iskolába, és már a portánál befogták... Jó, engem is menten elküldtek pszichátriára konzíliumba, hogy nem-e pszichotikus vagyok, de rá kellett jönniük, hogy sajnos nem.
A főnököm viszont mindenben kiáll mellettem, még az igazságügyi vizsgálathoz is ő adott kölcsön.
A szülők is persze viccesek, anyám elfogadott, csak úgy menjek haza, hogy sehol senki meg ne lássa, mert akkor befellegzett neki... Meg se a nagyszülők, se a rokonság. Mondtam neki, hogy érdekesen gondolja, mert a lassan domborodó idomaimat és a néhány hónap alatt remélem már szép csajos hajamat, a nőies mozgásomat, járásomat, hangomat stb. elég nehéz lesz eltüntetni... Nyáron meg úgyse tudok a szomszédság kedvéért nagykabátot hordani, a rokonság nagy része meg lehet hogy idős, de nem vak és nem hülye... Szerintem a Coming out nem egy alkalom, hogy most innentől ez vagyok és kész, akármennyire is vagyok határozott és hirtelen. Nálam legalábbis több idő az, hogy mindenki feldolgozza, és nevezzük nevén, le bírja nyelni az egészet, addig folyamatosan coming outot kell játszani. Pedig reméltem, hogy egyszerre mindent letudok, és aztán már boldogan élhetek. Talán az elsőhöz kellett a legtöbb elszántság, de az érdekesség csak utána jött...
De biztosan megérte!
Ja kérdeztétek, hogy mit csinálok.
Belgyógyász és mozgásszervi rehabilitációs orvosnő vagyok.

Üdv mindenkinek,
Zsófi

"Meg ha már Coming out, próbálunk egyházi esküvőt (!!!) is intézni, mert ugyebár mindketten vallásosak vagyunk. "
Mielőtt összeházasodsz, jobb ha tudod, hogy a nemváltást csak akkor engedélyezik, ha a családi állapotod nőtlen/hajadon. Különben vissza fogják utasítani. Külön nyilatkozatot kell mellékelned a nemváltási kérelmed mellé, hogy büntetőjogi felelősséged tudatában kijelented, hogy nem vagy házas.

Igazad van, köszi!
Annyiból "könnyű" dolgunk van, hogy az egyháziaknál nincs nemváltás, ha fejreállok, akkor is pasi maradok. A nemváltoztatáshoz ha jól tudom a polgári papírok (vagy éppen azok hiánya) kell, az egyházi dolgok elvileg nem érdeklik őket. Ha jól tudom, akkor polgárilag nemváltás után az egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolatát (vagy valami ilyesmit) lehet kötni.
Ha hülyeséget tudok kérlek javíts ki!

Köszi mégegyszer,
Zsófi

bzsofi beküldte:
nem értem teljesen...
még a transition előtt akarsz egyházi házasságot kötni férfinéven?
mert ugye utána már nem adnak össze a nagyobb keresztény egyházak... milyen vallású vagy egyébként?

ezt azért nem ártana átgondolni még... mert ha ffinéven kötsz egyházi házasságod akkor az egyházad felé örökre megpecsételed magad ffiként...
másrészt meg várnék a helyedben a házassággal... a párodnak ugye nemrég outoltál... sajnos egyáltalán nem biztos hogy hosszabb távon is ilyen jól fogja fogadni a transitionodat. tipikus hogy egy idő múlva ez problémákat fog okozni a kapcsolatban.
persze ezt nektek kell tudnotok... nem akarok túl sokat KÁRogni...

másik lehetőség hogy a transition után valami nagyon liberális kisegyháznál köss egyházi esküvőt... mint kútvölgyi bea akit összeadtak a barátnőjével a boszorkány egyháznál.

a többit szerintem jól tudod... nem lehetsz polgári házas a hivatalos nemváltás előtt.

Nem tudom az egyháznál hogy mennek a dolgok, én igyekszem távol tartani magam tőlük a hülye dogmatikus gondolkodásmódjuk és világnézetük miatt. Fogalmam sincs, hogy egyháznál kötött házasságot is nézik-e a nemváltásnál, ennek javaslom járj utána, hogy még véletlenül se faragj rá emiatt később.

Enii beküldte:
nem nézik az egyházi házasságot... semmi köze a hivatalos állami házassághoz.
mivel pl a katolikus egyházi házasságban nincsen válás ezért nem is lenne értelme... ha figyelembe vennék akkor semmi esélyed sem lenne a transitionra a házasság után...
meg pl a boszorkány egyház összeadja az azonos neműeket is... csak éppen semmilyen hivatalos hatása nincsen az ilyen házasságnak...

Csak ahhoz előtte mindenkinek le kell csavarnia a vasorrát, és le kell parkolnia a seprűjével!!

Ej-ej Via! Kellett Neked KÁRognod?

Most akar épp a párom otthagyni, hogy ő hetero és egy férfiba volt szerelmes, én meg egy ... vagyok... és ő elmebeteg, hogy idáig nem hagyott ott.
Remélem csak a szokásos hiszti, de ez nem annak tűnik. Ha így folytatja, estére elveszítem teljesen.

Már ott is hagyott :cry:

bzsofi beküldte:
sajnálom
mi volt a közvetlen oka?
próbáltál neki érvelni... elmondani amit érzel?

Enii beküldte:
Én annyira távol tartom magam, hogy templomba se lépek évek óta. Lehet, be se engednének. Igazán sajnálom, akinek az ilyesmi fontos, mert a kőkori nézeteik, elveik visszatartják a "más" embereket.

Házasságról megint az a véleményem, hogy egy darab papírral nem lesznek az érzelmek magasabb szinten, tehát számít ez két ember között, ha szeretik egymást? Nem. Max. ha válásra kerül sor, lesz munkája pár embernek.

Igen, próbáltam érvelni. El is mondtam, amit érzek. Azt mondta, hogy ő egy férfiba lett szerelmes, és még mindig annak tekint. Akkor bírja csak valahogy mellettem ki, ha félig fiú külsővel-belsővel élek, mert még az is zavarja, ha rózsaszín felső van rajtam, de azt még valahogy elviseli. De pl. fehérnemű, ékszerek stb. ne legyen, ne változtassak nemet és maradjak meg valamennyire pasi és ne is emlegessem, hogy nem vagyok férfi. Amikor összeismerkedtünk, nem gondoltam volna, hogy még annyira sem vagyok férfi, mint ahogy ő ezt elvárta volna, de úgy érzi, hogy kihasználtam és tönkretettem. Ha mellettem marad, beleőrül, hogy nem vagyok férfi, és ez így is van. Látszódik rajta. Ha nem bír egy nő mellett élni, nem kínozhatom. Inkább muszáj volt bevállalnom azt, hogy én vagyok a szemétláda, minthogy húzzam az agyát, ő meg az enyémet, és csak hisztik lettek volna mindennap, amikor pl. nem megfelelően viselkedek, vagy nézek ki.
Úgyhogy nagyon szomorú vagyok, de neki ez a legjobb. Ő rájött arra, h full hetero, és mellesleg én is. Ez van. Még mindig jobb, mint házasság után, esetleg gyerekekkel, stb.

Aranyos vagy, hogy írtál,remélem túléljük valahogy.

Puszi.

bzsofi beküldte:
Ez az a pont szerintem, mikor fájdalmas a búcsú, de jobb a saját érdekedben (is). Sajnálom, ha tényleg végleg elhagyott! De ilyen alappal valószínűleg a későbbiekben is lenne gond ebből, ha együtt maradnátok.

Életemben talán azt tanultam meg legnehezebben, hogy tovább kell lépni gyorsan, ha valaki megbánt, elhagy, vagy nem felelek meg neki, vagy számomra derül ki, hogy ő nem felel meg nekem. Sokkal egyszerűbb azóta.

1. Ha igazán szeret, akkor úgyis visszajön, keresni fog, még erőlködni sem kell.
2. Ha végleg elhagyott, nincs miről beszélni, és nincs értelme hónapokig depizve sírni, mert van pár millió ember még, biztos akad másik.
3. Az én nézeteim szerint okkal kerülne emberek az életembe, és okkal távoznak. Lehet, hogy valaki másnak van ott helye, valaki más fog igazán boldoggá tenni, valaki mástól fogok többet tanulni.
4. Ha valaki azért hagyna el, mert más testben születtem, na az végképp nem érdekel. Menjen, találjon magának született pasit/csajt, akit akar. Nem azért szenvedtem a saját életemért, hogy megalázzam magam az előtt, akit szeretek.

Kedves bzsofi!

Ez nem csupán neki a legjobb, hanem neked is! Saját magad feladni egy kapcsolatért, az volna a legnagyobb baromság, márpedig ezek szerint ő ezt várta volna el, hogy maradj férfi. Ő így csak visszatartott volna téged, holott épp most kezdtél "kibontakozni".

Ne ostorozd magad! A transition rengeteg csalódással, kellemetlen helyzettel járhat, most tapasztalod is...sajnos.

Fel a fejjel! Ha túléled, márpedig túléled, csak erősebb leszel, és biztos, hogy találsz majd valakit még!

bzsofi beküldte:
mármint arra jöttél rá hogy te is inkább a férfiakhoz vonzódsz?