Szerintem meg Zsófiának találkoznia kéne emberekkel és beszélni velük. Akikből nő lett és boldogok vagy épp boldogtalanok, de nőként élnek már. Akik meggondolták magukat. Akik most kezdik. Nézni őket, megismerni, esetleg rácsodálkozni: jé, egy hasonló ember! És itt ül velem! (Esetleg fekszik, akár.)
Továbbá szerintem Zsófiának el kéne mennie egy nagypofájú pszichológushoz. Pl. én (már a szakvélemények birtokában) kerestem itt egy másik pszichót, elmentem hozzá, hogy újabb szakmai látásmódot ismerjek meg, mielőtt belefogok. Ő közölte, hogy szakvélemény kiállítását amúgy sem vállalja, de ha én meleg férfinak vallom magam, akkor nézzem meg, hogy élnek ők, és vegyem tudomásul a határaimat is. Nem hadovált rossz testbe születésről. Azt mondta, menjek ki a Népligetbe, nézzem meg, milyenek a meleg mindennapok, ismerjek meg melegeket. Beszélgettem minden korú, magát vállaló és nem vállaló meleggel, ts-sel, cigiztem melegkurvával a Népligetben.
Könnyű? Nem. Főleg, ha az ember vállalja azt, hogy nyit egy másik ember felé.
Megalázhatják sokan. Viszont amíg nem a saját útját járja, addig saját magát alázza.
Szóval Zsófia, többet tanulsz abból, ha leülsz egy kapucsínóra egy másik csipkés bugyissal, mint ha ideírsz még néhány ezer karaktert.