"Beszarok. Én örülök, hogy nem vagyok zsidó. Még csak az kéne..."
Akkor minden rendben van nemde? Te nem vagy zsidó és örülsz is neki, semmi teendőd. Én nem örültem neki, így volt teendőm. Szerintem ez egy kerek történet.
"Ezeknek a "lányoknak" a kitárulkozásai félelmetesek. Miért gondolják, hogy én nem vagyok valami aberrált élőlény?"
Én meg azt tartom félelmetesnek, hogy vki hogy tud úgy élni, mint egy űzött vad. Vállalva inkább egy betegséget annak esetleges komoly szövődményeivel, ahelyett hogy élne az egészségbiztosítási JOGÁVAL és elmenne az orvoshoz, aki garantáltan látott már sokkal meredekebb dolgot is mint egy csipkés bugyi "meglepő környezetben". De nem vagyunk egyformák...
Amúgy nem egészen értem miféle kitárulkozásról beszélsz. Bár személyes élményt írtam le, elvégre pontosan ez a topik célja, általánosan fogalmaztam. Egyébként 1000 km távolságból szerinted hol érdekel engem, hogy mennyire vagy aberrált? Felőlem aztán, ha neked úgy esik jól, baltás gyilkos rohamnáci is lehetsz (najó, azt azért inkább ne...
).
Az egész problémával kapcsolatban egy kedves ismerősöm idézném, aki minden fontosabb élethelyzetben (beleértve a jelenlegi munkahelyét is) nyíltan vállalta mind a zsidóságát, mind a melegségét. Egyszer azt mondta nekem, amikor megkérdeztem tőle, hogy nem fél-e egyszerre 2 "megvetett" kisebbségnek is nyíltan a tagja lenni, hogy meggyőződése, hogy nem vitte volna olyan sokra az életben, hogyha a megfelelő időben és helyen nem őszinte (tudni kell, hogy elég magas beosztásban dolgozó, az élet egyéb területein is több mint sikeres ember).
Kövezz meg, de én úgy gondolom, hogy sok igazság van a szavaiban. Én ugyan nem hirdetem lépten-nyomon a transzszexualitásomat, egyszerűen azért, mert nem tartom a személyiségem lényeges részének, de ha úgy látom, hogy az visz előrébb az utamon, ha elmondom bizonyos kulcsfiguráknak, akkor eszemben sincs elhallgatni azok elől, akik támogatni tudnak a céljaim elérésében.