Üdv, Vendég
Felhasználóinév: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: TS Coming out (történetek, tanácsok)

TS Coming out (történetek, tanácsok) 7 éve 1 hónapja #44240

  • Enii
  • Enii profilkép
Tudom, hogy van már egy ilyen téma az általános fórumban, de szeretném elkülöníteni a TS-ek coming outját, mert szerintem sok szempontból eltérő a többitől. Sok témában olvastam már itt-ott hasonlókat, de szerintem jobb, ha egy külön helyen osztjuk meg ezeket egymással. Így áttekinthetőbb és az újaknak könnyebben elérhető lesz az információ. Ide lehet írni a coming out történeteket és a coming outolni készülő emberkéknek szánt tanácsokat. Itt, aki szeretné, mindenki megoszthatja, hogy fogadták a szülei, családtagjai, rokonai, barátai és ismerősei amikor elmondta nekik, hogy hogyan is érez legbelül igazából.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 7 éve 4 napja #44798

  • Anna89
  • Anna89 profilkép
Látom nem sokan írtak még ide :(
A pozitív reakció azt hiszem azért elég ritka, sajnos...
Nekem nagy szerencsém volt, már tudták....meg sem lepődtek.
Szedjétek magatokat össze Ti is, sokkal jobb így. Nagyon megkönnyebbültem.

annatsnaplo.blogspot.de/
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 7 éve 4 napja #44801

  • Enii
  • Enii profilkép
Köszi szépen, hogy megosztottad velünk a történetedet :)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 7 éve 3 napja #44807

Szijasztok!

En eddig azert nem irtam ide, mert oszinten szolva foggalmam sem volt h mijaz a coming out de mostmar rajottem :laugh:

Gondolom ti is kicsi korotok ota erzitek ezt magatokba...emlekszem, akkor meg nem volt arrol elkepzelesem, hogy en ezt valaha elmondom majd anyunak...foleg apunak :ohmy:
csak abrandoztam, h egyszer majd ugy elhetek, mint egy atlagos "normalis" srac, lesz majd egy szep asszonyom, gyerekeim. (nem is egyet akarok) Regen iskolas eveim elejen, volt hogy csak a hihetetlen fantaziam mijatt birtam ki a napokat...nem azt mondom, hogy egyfojtaba szekaltak, csupan rosz volt, hogy nem elhetek ugy, ahogy akarok. Hogy nem mondhatom mindig ki azt amit akarok... :blink:

10 eves koromban nagy fordulatot vett az eletem. Anyu ugy gondolta hogy a "jobb" elet remenyeben kulfoldre megy dolgozni, ami azt jelentette, h nekem apuval kellet maradnom ...
Apu egy kabitoszeres vadolah gipsy, es gyuloltem amijert bantotta anyut (en soha nem akarok olyan lenni mint apu!)Pedig egy arc vagyok vele. Engem sosem mert megutni, de volt hogy tobszor is neki mentem, ezert nem igazan beszelgettunk...vele meg majig sem tudtam errol a dologrol igazan elbeszelgetni :dry:

Anyu mas...regen nagyon imadott, en voltam az egyszem "kislanya" :unsure: De en sosem szerettem amikor otoztetett. Volt olyan, h elis sirtam magam es montam h en ezt nem akarom felvenni :pinch:
Nagyon akaratos ember vagyok! Rohadtul...szerintem reszben ennek is koszonheto, hogy ma viszonylag boldog embernek MONDOM magam...

Kamasz korom ota azt hordok amit akarok,legtob ruham (hal Istennek) apu legkisebb occsetol kaptam amiket kinott, aztan ha volt zsebpenzem vagy anyu elvitt vasarolni csak FERFI ruhakat vettem... B)

Legeloszor a legjobb spanjaim (mar 5 eve) tudtak meg...o nekik nem is kellet magyarazkodni,lattak h a lanyok jonnek be es ugy kezelnek mint egy sracot, ok ismernek a legjobban valamijert nekik tudok megnyilni a legjobban a legkevesebb szavakkal mert megertoek! most mar tudom hogy csak olyan emberek tarsasagat erdemes keresni akik megertoek!!!

A masodik akinek elmondtam anyu volt...ha jol emlekszem 15 eves voltam, es talan csak mostanaban kezdi megerteni igazan hogy mi tortenik velem. Szerintem azt hitte, h ezt majd kinovom, mint a legozast :laugh: Joooo mar nem legozok de meg majig is fiunak erzem magam. B)

A harmadik pedig a baratnom...Huu a baratnom volt a legnehezebb eset, ot is kb 15-16 eves lehettem mikor megismertem, o egy evvel fiatalabb. O is mint minden ismerosom, spanom fiukent tekintett ram, de az akire en ugy tekintettem hogy hu waowh, az csak baratkent kezelt. Persze reszemrol megvolt a flort, neha nala is lattam jeleket, de nem mertem lepni. A beszelgetesek alatt egyre tobbett tudott meg rollam es lattam rajta h teccem neki. De nem csak kulsore hanem BELSORE! :cheer: Szeintem a belsonel nincs fontosabb, ezt mi TSek tudjuk csak igazan! Harom eve ismerem a csajom, de csak 8 honapja vagyunk egyutt! Hat bazi nagy turelem kell hozza es akarat es az h SOHA NE ADD FEL!!! meg akkor se ha mar teljesen remenytelen, mert MINDIG van remeny!!! Es draga sorstarsaim megeri kuzdeni valamiert mert nincs annal jobb amikor mar a tied :woohoo: :cheer: :woohoo:

Hogy alegjobb baratom szavaival eljek: "testverem, en szivesen cserelnek veled, mert megvan mindened amit akartal, vannak barataid akikbe bizol, van egy szereto anyukad aki megprobal erted mindent megtenni, es raadasnak van egy gyonyoru asszonykad akibe szerelmes vagy" Es akkor dobbentem ra h igaza van mert ezt AKARTAM...

Most mar elhataroztam magam, es eldontottem hogy vegig jarom ezt a rogos utat,kerul amibe kerul. :angry: hiszen ha nem probalkzok biztos hogy nem sikerul!

En csak titeket is osztonozni proballak :woohoo: Hogy ne feljetek elmondani a dolgokat, mert lehet h tok jol fogadja aki meg nem azt le kell szarni!!! (bocs a kifejezesert) :laugh:
Remelem osztonzoleg hatott ratok, en sok sikert kivanok mindenkinek, :cheer: Es felajanlom ha esetleg valakinek valamien segitsegre van szuksege en szivesen segitek! ;)
udv : Rajmondo B)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: ,

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 7 éve 3 napja #44817

  • Enii
  • Enii profilkép
Én is már kiskoromtól kezdve éreztem, hogy jobb lenne lányként. Mindig ott álltam anyum mellett amikor sminkelt, öltözött és vette fel a szép ruhákat. Aztán egyszer odaálltam elé és megmondtam neki, hogy engem is sminkeljen ki és én is olyan csinos ruhákat szeretnék hordani. Anyum látta rajtam szerintem már akkor hogy én nagyon nem vagyok olyan mint a többi kisfiú, akkor még ovis voltam, a legjobb barátom is lány volt az oviban, egy házban is lakott velünk, ovi után is mindig együtt játszottunk. Imádtam vele Barbiezni, sütiket csinálni egymásnak ilyen homokformákból. :) Anyum vett is nekem kislány ruhát, kisminkelt és lefényképezett. Nagyon jó érzéssel töltött el. Sajnos utána apum meglátta ezt a fényképet és irtó nagy balhé volt, anyummal, hogy mit csinál, teljesen félrenevel, meg elbasz engem stb... Nem mellesleg én is jól megkaptam a beosztásomat, hogy miért akarok én lány ruhákat hordani, sminkelni stb... Ezután megpróbáltam elfelejteni ezt az eészet, mert tudtam, hogy ebből nekem csak bajom származik. Anyum sajnos 10 éves koromban meghalt, utána a nagyszüleimékhez kerültem 14 éves koromig, mert apum külföldön dolgozott. Utána összeállt egy hülye kurvával, akinek volt még két lánya, a két kiscsajjal semmi bajom nem volt, de a nőt utálom a mai napig. Gondoskodott róla mindig, hogy otthon se legyen nyugtom, mindig cseszegetett. Ekkor már jött a "jó kis" pubertás, és az életem egyre jobban kezdett egy pokollá változni. Ki voltam közösítve általános felső tagozattól kezdve folyamatosan, később jöttek a lebuzizások, és egyéb cseszegetések a kedves osztálytársaim felől, főleg középiskolában. A nem kívánt másodlagos nemi jellegek folyamatos megjelenésének köszönhetően egyre jobban undorodtam magamtól, gyűlöltem hogy én ilyen vagyok és nekem így kell élnem. Ugyanakkor egy nagyon erős megfelelési kényszerben szenvedtem, mindenkinek meg akartam felelni. Megpróbáltam férfiként élni, férfias lenni, férfiasan viselkedni, megpróbáltam eljátszani azt aki nem vagyok. De valahogy sohasem ment. Inkább nevetséges voltam, mint férfias. Nem volt soha egy barátnőm, párom, szociális életem. Amíg más velem egykorú fiatal bulizott, a barátokkal volt, megélt egy csomó olyan dolgot amiről én a mai napig csak álmodozom, hogy majd egyszer talán én is a részese lehetek, addig a 4 fal között vegetáltam, tengődtem, sírtam, átkoztam, utáltam magam és a sorsomat. Ekkor még mindig nem tudtam azt, mi az hogy TS és a nemváltás lehetőségeivel sem voltam tisztában, még mindig csak egy álom volt, hogy nőként szeretnék élni. De ez lehetetlen volt a számomra az akkor rendelkezésre álló információim alapján, úgy pedig nem akartam leélni az életemet és csak szenvedni, ezért egyre inkább foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata, egészen addig amíg tényleg annyira elviselhetetlen volt már az egész semmit nem érő csak szenvedéssel teli életem amíg rá nem szántam magam végleg. Meg is tettem volna, ha nem látják meg, hogy mire készülök és nem akadályoznak meg benne. Utána elkondolkoztam rajta, hogy miért mentettek meg? Miért nem hagytak meghalni? És egy pár hónappal utána akadtam rá a pinkvanilla társkeresős oldalára, ahol elkezdtem beszélgetni egy FtM sráccal akinek elmeséltem a fél élettörténetem, ő pedig felvilágosított a nemváltás lehetőségéről. Mutatott pár youtubeos videót, hogy mlyen szép lányok lettek az MtF ekből a hormonkezelés hatására. Ott állt össze a kép, hogy nekem mi is a problémám és hogy mit kellene tennem és eldöntöttem, hogy belevágok. A családban otthon persze senkinek sem szóltam egy szót sem, mivel féltem, még akkor sem miután elkezdtem szedni a hormonokat. Egy 2 és fél hónapig tudtam utána már csak titokban tartani, mert utána már látható jelei voltak és eléggé feltűnő volt a dolog. Aztán egyszer apum benyitott hozzám a szobába és megkérdezte tőlem, hogy ugye hormongyógyszerre kell a pénz amit kérni akartam tőle. Gondoltam, minek titkolózzak tovább, sírva bőgve elmondtam neki az egészet, ő pedig megölelt és azt mondta, hogy semmi baj, én akkor is a gyereke maradok és szeretni fog. Na ezután mégjobban sírtam, de megkönnyebbültem hogy elmondhattam és hogy jól fogadták. Aztán utána megpróbáltak apum is és a nagyszüleim is visszarángatni, szerencsére csak szavakkal. Elkezdődtek a hosszú és kínkeserves viták ahol kitálaltam nekik hogy ezért volt lehetetlen és sz**r az egész életem, de nem hiszik el a mai napig. De abba már beletörődtek és elfogadták, hogy ez van, akármit mondanak, felnőtt ember vagyok, azt csinálok amit akarok. De továbbra is ugyanúgy szeretnek, kivéve apám élettársát, de ő mindig is utált, meg öcsémet, aki azóta teljesen elfordult tőlem , kitagadott, ha haza is megyek úgy néz rám, mint valami buzi transzvesztita korcsra, akit le tudna hányni. De mindig is hülye volt szegény. Azóta már több mint egy éve szedem a hormonokat, megtaláltam végre a párom, akivel azóta együtt élek, megvolt a névváltoztatás is, már csak az SRS-re várok amire össze kéne szednem a pénzt, de egyenlőre csak diákmunkát találtam amiből nem sok bevételem van. De a lényeg, hogy pár dolog legalább már rendeződött és végre, de még nem teljes mértékben úgy élhetek ahogy mindig is szerettem volna.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 11 hónapja #45115

  •  profilkép
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 11 hónapja #45118

  • Kcicu
  • Kcicu profilkép
Örülök, hogy megosztottad velünk.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 11 hónapja #45119

  • Trini
  • Trini profilkép
Én vasárnap mondtam el egy újabb barátomnak a dolgot vagy is barátnőmnek neki tetszet a dolog érdekesnek tartja mondta majd befonja a hajam B) mondom kösszi :D és fel tesz majd több millió kérdést :silly: előtte meg kb más fél hónapja egy fiú barátomnak ő is jól fogadta a dolgot ami a legjobban tetszet a hogy reagált a dologra :
"most azért mert változol köcsögözzelek le vagy mire gondoltál?
Azért mert más egy ember nem szoktam megkülönböztetni"
Remélem idővel nem változik a hozzám állasuk :unsure:
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 11 hónapja #45122

  •  profilkép
Kcicu beküldte:
Örülök, hogy megosztottad velünk.
:)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 11 hónapja #45126

Én még elég zöld vagyok a témában a legtöbb TShez képest, mivel csak idén február elején, 23 évesen jöttem rá, hogy bármi közöm van a témához.

Identitás háttérsztori (még nem a coming out):

Bár visszatekintve voltak előjelek dögivel, de valahogy sosem merült fel bennem, hogy bármi más lennék, mint heteró nő. Csak elfogadtam, hogy nem élvezem azt, hogy női testben és szerepben élek, azt hittem nem is lehetne másként. Februárban youtube-on kerestem új hajstílushoz inspirációt, de mindig valahogy a férfi hajaknál lyukadtam ki. Aztán egy ilyen videónál volt jobb oldalt ajánlva egy FtM srác videója. Elkezdtem nézni, és akkor esett le a tantusz h "basszus, nem tudom hogy mi vagyok, de biztos hogy nem nő!" O.o Fura volt látni hogy más is úgy érez mint én, és hogy van megoldás! Ezután belevetettem magam a témába, utánaolvastam mindennek, rengeteg srác videóit megnéztem, és az önidentitásom fokozatosan eltolódott a nőiből a férfibe. Közben időnként felmerült bennem, hogy van bennem valamennyi genderless vonás is, mert néha egyáltalán nem éreztem magam semmilyen neműnek. Olyan május végéig használtam a transznemű férfi címkét, de akkoriban kezdtem rájönni, hogy vannak rövid időszakok amikor inkább nőiesnek (nem nőnek!) érzem magam, valamint megmaradtak a semleges fázisok is, még ha az idő nagyrészében továbbra is a maszkulin van túlsúlyban. Már nem éreztem a bináris "férfi" címkét kényelmesnek, úgy éreztem bekorlátoz. Így jutottam el a mostani maszkulin androgün, vagy nem-bináris maszkulin címkéhez, ez végre úgy érzem teljesen illik rám és nem korlátoz semerre :)

A kisregény után maga a coming out:

Március közepén coming outoltam Facebookon (mivel külföldön élek), egyszerre minden ismerős felé, ami nem túl sok, olyan 35-40. Úgy éreztem nem származna abból előny ha előbb elmondanám a családomnak, mert tudtam hogy úgyis csak megpróbálnának lebeszélni a dologról. Az első válaszreakció egyben a legnegatívabb volt is amit bárkitől kaptam. Az egyik exem húga, nagyon keresztény csaj, elmondott mindennek, hogy elmebeteg vagyok, meg a pokolra jutok, elfordultam Istentől (sosem voltam keresztény xD) meg ilyenek, aztán rögtön unfriend-elt. Az ezutáni reakciók már jobbak voltak, azok akik egyáltalán bármit reagáltak (5-6 ember a szűk családon kívül) mind támogatóak voltak és úgy általában jó fejek :) A családom már kissé más tészta (csak szülőknek+húgomnak mondtam el egyelőre), ők leginkább csak le voltak sokkolva, először biztosítottak a támogatásukról, aztán gyakorlatilag nekiálltak megkérdőjelezni az identitásom, a döntéseim, vitatkoztak róla hogy márpedig nem voltak jelei, meg elcseszem az életem stb, gondolom legtöbbeteknek ismerős témakör. Egy pár nap után eljutottak oda, hogy szeretnék ha szakember megerősítené a "diagnózist", addig gyakorlatilag nem hisznek nekem, hanem csak valamilyen mentális probléma tünetének tekintik (miután kedvesjóanyám olvasta a neten h előfordulnak egy-két mentális gondnál transzneműséghez hasonó tünetek). Ezután április-májusban próbáltam szakvéleményt felhajtani, csak hogy leszálljanak rólam, mivel én - főleg májusra - már teljesen biztos voltam a transzneműségem felől, minden verbális ellenszél ellenére. A gond az volt, hogy ennyire rövid előtörténettel, a megkérdezett skót pszichológus és magyar pszichiáter közül egyik sem mert teljes lelki nyugalommal szakvéleményt adni, mindkétszer azt mondták hogy menjek vissza pár hónap múlva, hogy lássuk a dolgok leülepedtek e. De én meg nem akarok hónapokig tettetni meg megjátszani magam, szóval már elindítottam a szociális nemváltásom és várom hogy elkezdhessem a testit is. Asszem ennyi :)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet:

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45507

  •  profilkép
Valaki meg tudna dobni bármiféle ötlettel, tanáccsal?
Meg vagyok lőve... :unsure:

Eddigi lakótársam, aki egyben a tulaj is, fél évig távol lesz. Sokáig úgy volt, hogy amíg haza nem jön, egyedül maradok, egyedül vigyázok a lakásra. Viszont az utóbbi pár napban, mint derült égből a villámcsapás, kiderült, hogy mégis kapok egy lakótársat. Fiút.

Ami nagyon kellemetlen, az az, hogy ő is alig ismeri, fenntartásai vannak (pl. nem szívesen teszi be a saját szobájába, de mivel a környezete nagyon ajánlgatja a srácot és egyébként is rászorulna, anyagilag..), de 98% fix, hogy mégis szerződik vele, aztán aznap már utazik is. (És karácsonyig nem látom, csak szkájpon.)
Ami még kellemetlenebb, hogy én egy hét múlva megyek vissza a lakásba (korábban nem tudok): ott egy VADIDEGEN srácot fogok találni, aki annyit fog tudni rólam, hogy mi a jogi nevem - illetve felfedezi a "férfiszagú tusfürdőt" és a dekorációmat (szivárványszínű zászló, transzfóbia-ellenes feliratos plakát stb.).

Namármost, szerintetek mi a fenét csináljak?
Nem szokásom (nem is akarom) véka alá rejteni, ki/mi vagyok (lakótársam is tudja, mi a helyzet, tök' jóban vagyunk - de mivel ketten voltunk, se így, se úgy, se jogi, se kért nevemen nem szólongatott), változatlanul szőrös lábbal és fiús hajvágással, a szokott ruháimban fogok mászkálni. És át fogom hívni a meleg/leszbikus/biszexuális vagy történetesen transz* ismerőseimet is, ahogy bárki mást.

De hogy a fenébe mutatkozzak be?
5 hónapig fogok együtt lakni vele, pre-minden vagyok, HOGYAN FOGADTASSAM EL VELE, HOGY ÍGY LÉTEZEM? A lehető legészrevétlenebb és természetesebb módon...


Laktam már több különböző emberrel az utóbbi két évben, de akkor 1) fogalmam sem volt arról, hogy esetleg transznemű volnék (vagy) 2) mind lányok voltak*.
*Nem vagyok diszkriminatív, nekem édesmindegy, fiúval vagy lánnyal lakok együtt, de keserű tapasztalat, hogy a fiúk (igen, még a meleg fiúk is...) miközben találgatják, micsoda, milyen nemű vagyok, azt is méregetik, lehetek-e potenciális erőfitogtatási fiúpartner. És volt már majdnem-tettlegesség is. (Lányok többnyire magasról ejtik, mi vagyok, nem érdekli őket.)
Na, szóval nem akarok "há' ez lány, majd EZ takarít" és "van egy szőröslábú leszbim" lenni.


:dry:
(Bocs, ha kusza - az utóbbi két hétben nagyon elkapott ez a nemi diszfória vagy micsoda.)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45510

  • grindylow
  • grindylow profilkép
Hm, azért azt remélni lehet, hogy a főbérlő mondott neki rólad valamit. Egyrészt nem akarhatja, hogy balhé legyen, és valamelyikőtök lelépjen, tehát feltehetőleg nem olyasvalaki lesz a lakótárs, akivel nem jöttök ki, másrészt ha jóban vagy vele, nem akar veled kiszúrni, hogy odarak egy habzó szájú homofóbot.
Tehát nem kell magyarázkodni neki szerintem, de célszerű nyíltan elmondani a kezdetekkor, mi a helyzet, bemutatkozol neki úgy, ahogy szeretnéd, ha szólítana, leültök egy pohár löttyel, és pár szóban vázolod, mi van. Kamuzni fölösleges, ha tiszteletet és jó kapcsolatot szeretnél.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45513

Szerintem is legjobb az egyenesség, mármint előbbutóbb úgyis eldöntené magában h hova sorol és akkor még talán az a legjobb, ha te adod meg hozzá a "kezdő irányt". Ha nagyon transz-ellenes az amúgy is a felszínre bukkan(na) azonnal amint meglátja a prezentációd meg a dekorációd.

Szerintem mutatkozz be a használni kívánt neveden és kb ennyi. Identitási kérdésekbe sztem akkor mássz bele, ha kérdezi vagy látszik h érdekli a téma. Több köze nem igen van a témához. Amúgy én szorítkoznék a semlegesebb témákra ha beszélgettek, filmek stb. Úgyis látni fogjátok egy idő után h milyen ember a másik, sztem akkor ráér a privátabb dolgokat megemlíteni, ha amugy releváns lenne.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45528

  •  profilkép
Köszönöm! :blush:
Na majd megpróbálom. Remélem, nem lesz semmiféle brr és intelligens embert látok/tapasztalok (majd leírom pár szóban, mi lett)... (Eddig nem volt problémám, sőt, a tulajdonos lakótársammal már akkor a "buzi regényszereplőiről" és a kedvenc drag queen-eket tartalmazó színdarabokról beszélgettünk, amikor lakásnézőben voltam. :laugh: )
Sajnos eléggé sokat agyalok-problémázok azon, hogy mivel nem neveltek fiúként és egy-két fiúbarátom is utoljára 7-10 évesen volt; nehezen jövök ki ciszfiúkkal. :unsure: (Na, ez már OFF-téma.) Csak elmúlik ez valahogy... :huh:
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45529

Hmm nemtom milyen közegben mozogsz, de ahol több cisz fiú is van (munkahely, egyetem) előbb utóbb megszokod a velük való kommunikációt, nem?
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45912

  • Anna89
  • Anna89 profilkép
Ezen a nyűgös hétfő reggelen biztos mindenkinek jól jön a biztatás :)
Szüleimnek elmondtam, egy két közeli barátnak....
Azóta viszont lassan két hete nőként élek :)
Nagyon kis helyen lakom, itt mindenki ismer mindenkit.
Kérdezni senki nem mer :P

Egyszer kétszer halottam, hogy összesúgtam a buszon mögöttem, ferde tekintetek, se sokkal rosszabbra számítottam. :)
Komoly, zavaró élményem még nem volt :)
Idegenek akik megtudják is tök jól reagálnak, voltam két kozmetikusnál is.
Mindketten rendesek voltak a végtelenségig, az egyikkel ipl után majd egy órát beszélgettünk és nagyon cuki volt :cheer:
Kérdezgetett és látszott, hogy nem cirkuszi attrakciónak tekint, hanem érdekes EMBERNEK. Még soha nem találkozott sorstárssal és nagyon fellelkesült, hogy beszélhet velem :cheer:
Bács-Kiskun megyeik figyelmébe ajánlom, a számát nálam elkérhetitek.

Közeli ismerősök akiket személyes homályosítottam fel mi is a helyzet mind nagyon jól fogadták és megértik.

Azt hiszem nehezebbnek hisszük a váltást mit amilyen valójában. Nagyon féltem de tényleg eddig nem volt gond.
Viszont egy bankban elkérték a személyimet :P és abban még a régi nevem van....az ügyintéző kollegina zavartan nézett engem majd a fényképemet, de inkább csak meglepődött, hogy most akkor tutira én vagyok én? :side:

A legmeglepőbb eset az volt, hogy a húgom egy régi barátnője megkérdezte megnézheti-e az új ruháimat :lol:
Tök lelkesen megcsodálta mindent, körömlakkokat ajánlott, és Ő is azt mondta mint mindenki más! :)
Hogy most már leesett neki miért voltak a "furcsaságok", és hogy már tudja az igazat összeállt a kép és belegondolva mindig is látszott ez.

Fel a fejjel a legtöbb ember tök normális velem, én igyekszem nyíltan élni és ha látják, hogy mi sem vagyunk szörnyetegek akkor könnyebben elfogadnak minket.
Sokan keverik ezt a transzvesztitizmussal, melegséggel de ha elmagyarázzák nekik akkor leesik, hogy ez teljesen más.
Aki normálisan közeledik annak elmondom és nem szörnyülködnek, hanem inkább együtt éreznek! Megértik, hogy ez egy nagyon nehéz helyzet.

Mindenkinek sok sikert és erőt kívánok a teljes előbújáshoz. :)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45913

  • Anna89
  • Anna89 profilkép
Még valami, a bátrabbak megkérdezik, hogy akkor most kikhez vonzódom? Ezt sem szoktam titkolni és ezen meg végképp nem akadnak fent. :)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45914

Anna89 beküldte:
Ezen a nyűgös hétfő reggelen biztos mindenkinek jól jön a biztatás :)
Szüleimnek elmondtam, egy két közeli barátnak....
Azóta viszont lassan két hete nőként élek :)
Örülök, hogy minden jól ment! :)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45915

  • Wini
  • Wini profilkép
Nagyon kis helyen lakom, itt mindenki ismer mindenkit.
Kérdezni senki nem mer

Ez csak átmeneti. Mikor fény derült a terveimre (és akkor még csak terv volt) másnap már rólam beszélt a közösség fele, a közösség másik felének. Futótűzként fog terjedni, de mint minden csoda 3 napig tart. Aztán lesz egy aktuálisabb hír amin csámcsoghatnak!
Egyszer kétszer halottam, hogy összesúgtam a buszon mögöttem, ferde tekintetek, se sokkal rosszabbra számítottam.

Jobbik eset! Hallhattunk már olyan beszámolókról, ahol megverték és leköpködték a szerencsétlent, úgyhogy csak óvatosan!
Komoly, zavaró élményem még nem volt

Majd lesz (de ne legyen igazam)!
Kérdezgetett és látszott, hogy nem cirkuszi attrakciónak tekint, hanem érdekes EMBERNEK.

A cirkuszi attrakció is lehet érdekes.
Még soha nem találkozott sorstárssal és nagyon fellelkesült, hogy beszélhet velem

Egy kis empátia, és már is megvan az ingyen reklám!
("Bács-Kiskun megyeik figyelmébe ajánlom, a számát nálam elkérhetitek.")
Közeli ismerősök akiket személyes homályosítottam fel mi is a helyzet mind nagyon jól fogadták és megértik

Ez még közel sem jelenti azt, hogy ez mindig így lesz,ha esetleg változnak a kapcsolatok, előfordulhat hogy nem lesznek olyan megértőek mint most, még az is lehet hogy ezzel fognak visszavágni!
Azt hiszem nehezebbnek hisszük a váltást mit amilyen valójában.

Ezt gondolod most. De sajnos mindenkinek van ismerőse, és a "ne mondd el senkinek" dumának az a vége, hogy előbb utóbb mindenki megtudja... Persze lehet úgy is élni hogy felvállalod magad, de én ezt nem preferálom.
Tök lelkesen megcsodálta mindent, körömlakkokat ajánlott, és Ő is azt mondta mint mindenki más!

Ezt utálom a legjobban! Amikor megmondják a tutit, és hülyének néznek.
Kb:
" A kis női ruhás férfinek odadobok pár tippet, hadd örüljön, ha már körömlakkot se tud választani..."
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Válasz: TS Coming out (történetek, tanácsok) 6 éve 10 hónapja #45916

  • Anna89
  • Anna89 profilkép
Húúú de negatív valaki :huh:
Szerintem tökre rosszul látod, mert rendesek velem, van aki persze nem de ezek vannak kisebbségben és ha elfordul tőlem valaki annak régen sem voltam igazán fontos....
Volt olyan aki egyből azt kérdezte, hogy akkor "át fognak műteni?" az ilyen dolgokra nem válaszolok, de a többségnek tényleg nincs baja velem.
Én nem titkolózom, annyira belefáradtam a bujkálásba, egyszerűen felőrölt.
Nem érdekel ki mit mond :) amúgy is megtudnák már csak abból is ha az új nevemre jön majd az első levél, ezt élvezni fogják a postán és ha máshol nem akkor megtudja mindenki.
Meg van aki már nem a régi nevemen szólít szóval amúgy is tudják.

Nem foglalkozok senki véleményével, élem az életem és kész.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Oldal elkészítésének ideje: 0.257 másodperc
A pinkvanilla.hu fórumán található hozzászólások a  szerzőik nézeteit tükrözik, és nem a pinkvanilla.hu álláspontját - így az nem vállal felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook