Nincs mit
Próbálkoztam, de nem ment és ezért egy ideje feladtam, illetve elküldözgettem az embereket. Többnyire szexet akartak csak, de én ennél kicsit többre vágyom. De az is közre játszik, hogy nem tudok elvonatkoztatni a testemtől, még ha fel is húzok egy női ruhát, attól még nem érzem magam nőnek testileg. A hangomat mindig hallom, belenézek a tükörbe látom magam. Ezért akarom ezt a nehéz és hosszú procedúrát és ha kész leszek, normálisan tudok járni azzal, aki tetszik. Akkor már nem az lesz, hogy neten rádumál valaki, hogy ő mennyire szeret, meg milyen szép vagy. Ilyenkor sajna nem mehettek el egy nyilvános helyre se, kimarad maga az udvarlás, a romantika, nem tudod meg milyen az illető valójában, kénytelen vagy elmenni hozzá és igen kellemetlen szituk lehetnek belőle...
Igazból nagyon rossz, az ember szétmarcangolja magát lelkileg, persze nem csak a partner hiánya miatt. Én az egészben azt utálom a legjobban, hogy szinte mindig ezen jár az agyam (néha sikerül elterelnem a gondolataimat), de nézelődök a neten, vagy az utcán meglátok pl: egy nőt, egy ruhát és akkor rögtön eszembe jut minden. Egyszer majdnem elsírtam magam a buszon, mert az álmokról szólt a rádióban egy szám...
Néha meg az jut az ember eszébe mi minden kimaradt az életéből, ami egy született nőnek megadatott. Ha a terveim megvalósulnak, akkor én 27-28 évesen kezdem el az életem, ami előtte volt...az(ez nem élet.
Nagy nehéz általában beszélni erről a témáról, az ember sokszor depressziós, sokáig próbálja elfojtani, kirekeszt mindenkit és befelé fordul.
Nekem az sokat segített, hogy elhatároztam, hogy belevágok és elterveztem hogy is néz majd ki ez az egész...persze kicsit mostanság módosultak a terveim, de bizakodom. Meg én úgy érzem, hogy az "átlagnál" sokkal nyugodtabb és türelmesebb vagyok, ezért még tartom magam.
Hirtelen ennyi, bár tudnék mit írogatni még. A neten sokkal könnyebben meg lehet nyílni...
Puszi