Sziasztok!

Elég rég írtam már a fórumba,de ahogy nézegettem nincs még egy ilyen konkrét topic,amiben a ts-ek szerelmi életértől,egy ts-el való ismerkedésről,egy ts-el való párkapcsolatról lett volna szó!
Ezért hát megragadom az alkalmat és elindítom ezt a témát,hogy mindenki, akinek tanácsra van szüksége vagy netán egy rosszul sikerült randi után szeretné kiírni magából a dolgokat,az bátran írjon ide és ha tudunk segítsük egymást hasznos tanácsokkal!
De ne feledkezzünk meg azokról a ts sorstársainkról sem,akik párkapcsolatban élnek! Ja igen,ez kötetlen topic! Jómagam hetero leányka vagyok,de bátran írjanak a meleg,bi,leszbi fiúk és lányok is!

Az én kérdésem általános jellegű. Hogyan lehet valakit saját magával megszerettetni? A szülők dolga lenne lerakni az egészséges önszeretet alapjait, azt a tudatot, hogy "szerethető vagyok." A páromnál ez elmaradt, nincs lerakva az alap! Akárhogy mutatom ki a szeretetemet, kevés.
Nem is csak az a kérdés, hogy egy kívülálló hogy szerettetheti meg az embert saját magával. Hanem az is jó kérdés, hogy külső segítség nélkül hogyan szeretheti meg magát valaki, ez lehetséges-e egyáltalán?

Szinte reménytelen szerintem, hacsak nem hosszas pszichológusi munka eredménye lehetne, de az semmiképpen nem segit neki, hogy te szereted, akármennyire is igyekszel kimutatni a szeretetedet, attól még ő saját magát ugyanúgy fogja gyűlölni.

A Macsó által írt pszichológusi mellé még a spirituális gyógyítói utat tudom lehetőségként ajánlani. Mindkettő működhet, sőt együttműködhet egymással.
Mindenesetre az tény hogy az ilyen fokú öngyűlölet mindenképpen múltból hozott dolog és a múltban gyökerező problémákat kell ilyen vagy olyan módon feloldani.

Barno: szerintem lehetséges. Gondolom a külső segítség itt nem bármilyen eseményt jelent, hanem hogy egy másik ember valahogy beleavatkozik az életébe, megpróbál segíteni. Az emberek önmagukban is nagyon nagy változásokra képesek, és ha mégis benn maradnak a gödörben, nem biztos hogy egy segítő kéz elég nekik. Ez elég amatőr vélemény, de valamennyire tapasztalat. Ő segíthetne a leginkább magán.

elnézést, ha néhol túl keményen fogalmazok. én csak pár tippet szeretnék adni, amin gondolkozzon el az illető, aki utálja magát:

sztem meg a gondolkodásmódján és a nézetein kellene saját magának változtatni. próbálja meg objektíven látni magát. még a világ legtökéletesebb emberének is van valami szarvas hibája, ami nem mindig nyilvánvaló ugyan, de mindenkinek van. ő is keresse meg magában a hibát, aztán ha tud javítani rajta, akkor javítson, ha meg nem tud, akkor pedig fogadja el, ő ilyen. mert azzal, hogy csak utálja meg sajnálja magát, azzal nem megy semmire, és nem csak magát húzza le vele, hanem környezetét is. csak rátesz egy lapáttal.

értse meg, hogy attól, hogy ő pl. megbocsáthatatlannak vagy visszataszítónak tartja egy-két tulajdonságát, még nem biztos, hogy ez mást zavar.

és nincs olyan ember, akit ne szeretne valaki. próbálja meg az ő szemszögükből nézni magát, figyelje a reakcióikat, miért mosolyognak rá, miért vannak mégis vele. mert biztos, hogy oka van annak, hogy vele vannak. nézzen magára külső szemlélőként és vegye végre észre a jó tulajdonságait.

és nem utolsó sorban, pusztán annyival, h nem egy naplopó, ingyenélő, nagyképű, kötekedős, buta paraszt, már is sokkal-sokkal értékesebb, mint kis hazánk lakosságának nagy része! (nem akarok most példákkal dobálózni)

annyi biztos, hogy sok időbe telik, mire az ilyen rögeszméket kiírtja magából az ember. de idővel felismeri majd, hogy ő igen is egy értékes és pótolhatatlan ember.

Teljesen egyet kell értsek azzal,amit Berzerker leírt! Egy ilyen embernek aki ezekkel a gondokkal küzd először magában kell/ene tisztázni a dolgokat,ami persze nem könnyű és ebben segíthet neki a környezete a párja valahogy,de a legtöbbet csakis magán segíthet!
Na én azért is kezdtem el ezt a témát,mert igenis jó ezekről a dolgokról beszélni. A mi életünkben nem könnyű párt találni! Andi barátném és én is,de ugyanúgy,mint bármelyikünk keresi az igazit,több kevesebb sikerrel.Fél éve vagyok ténylegesen önmagam,habár az utamnak még nagyon nincs vége,de azért már szerintem eljutottam egy bizonyos szintre,ugyanúgy,mint Andi is.Meg tudunk jelenni bárhol,bármikor nőként és senki sem néz ránk úgy,mint valami gusztustalanságra! Persze távol állunk a tökéletességtől,van amikor rólunk is kiderül az igazság de vallom azt,hogy azok szinte sose leszünk,de ma már nem is érdekel különösebben.A fontos,hogy érezzük jól magunkat a bőrünkben és legyünk önmagunk!
Na de vissza a párkereséshez! Azért is indítottam el ezt a témát,mert már kissé elegem lett a folytonos visszautasításokból! Két lehetőségünk van az ismerkedésre: az egyik az internet,ami azért is jó,mert ott könnyebben és talán gyorsabban is lehet nekünk megismerni az embereket,a másik pedig az ÉLET.Igen,ez a nehezebb,de talán az izgalmasabb és a sikeresebb is szerintem.A neten több párkereső oldalra is felregisztráltunk Andival,de nem sok sikerrel.Elenyésző azon férfiak száma,akik ténylegesen el is olvassák az adatlapunkat,vagy ha mégis akkor is csak a szexre hajtanak.Persze mi leszögezzük,hogy ismerkedünk és nem hirdetjük magunkat,hogy ha ilyen lányokra vágyik akkor más oldalakon nézzen szét! De sorolhatnám még a példákat mert rengeteg van,van aki tényleg meg szeretne ismerni és nem is lehet egy hetero fiútól elvárni,hogy természetesen kezelje a helyzetet,mert nekik ez elég új és fura lehet.Én is egy ilyen oldalon ismertem meg egy olyan srácot,akibe bevallom bele is szerettem.Minden tökéletes lenne,de tényleg,csupán egy a bibi,az,hogy neki fontosabb az,hogy mi vagyok illetve,hogy mim nincs még,mint az,hogy KI vagyok.
Ez a dolog nagyon elszomorít,de persze ez nem csak nála fordul elő! Sok ember egyszerűen fél attól,hogy valaki másabb,hiába is akarok én műtétet,addig sokan csak egy szexuális tárgynak fognak kezelni,ami sajnos elég rossz.Élőben is ismerkedtem már,3 napig össze is jöttem egy buliban egy sráccal,de amikor valaki elmondta (gondolom én),hogy én kicsit másabb lány vagyok,máris kereket oldott és ilyen olyan kifogásokkal,de véget vetett a bimbózó románcnak.Egyszóval nem egyszerű a dolgunk,hiszem azt,hogy mindenkinek megvan a maga párja,de nekünk azért nehezebb rátalálni a nagy Ő-re! Biztos vannak ellenpéldák is,és azokat csak irigyelni tudom,akik másképp tapasztalták meg ezeket! Mert hiába mondják el nekem napi többször is,hogy milyen kedves,aranyos,csinos,szép,szexi lány vagyok,mihelyst kiderül(márpedig szerintem ezt nem lehet titokban tartani mindkét félnek kellemetlen lenne) a dolog,akkor már teljesen mást látnak bennem,holott én ugyanaz az ember vagyok,ugyanaz a lány,csak nekem nehezebb utat kell és még kell is majd bejárnom addig,hogy elmondhassam magamról,hogy na végre meg vagyok elégedve magammal!
Elnézést,hogy ilyen hosszúra sikeredett a mondandóm,aki gondolja vagy szeretne hozzászólni,tippeket,tanácsokat adni,azokat szívesen várom,várjuk!

Viki, leginkább csak alátámasztan tudom az általad leírtakat. Sajnos tanácsot adni meg nem igazán, mert nekem még a tiednél is szűkösebbek a tapasztalataim.
Ám teljesen egybevágnak... egyelőre.

Igen Sophi,tudom,hogy nem egyszerű tanácsot adni,meg,hogy majd eljön az a fiú,akire mindig is vágytam,de azért néha (ami sajnos elég gyakran van) rosszul esnek ezek a dolgok az embernek! De ahogy mondtad...egyelőre...és ami késik nem múlik!

Nekem nem volt párom, kapcsom, még egy barátom/barátnőm sem soha ezelőtt, csak szenvedtem, sem a nőknek sem a pasiknak nem kellettem soha, volt párszor olyan, hogy megismerkedtem valakivel, és még lehet tetszettem is neki, de amint megismert milyen vagyok belül, egyből dobott is. A csajok is meg a pasik is azért, mert mindkettőnek férfi kellett volna, de én csak külsőleg voltam az sajnos. Aztán egy tavalyi majdnem sikeres öngyilkossági kísérlet után úgy döntöttem, hogy lépnem kell, mert nem bírok így élni, elkezdtem szedni a hormonokat és teljesen nőként élni, szabadjára engedtem végre önmagam, és nem kell többet egy olyan ember és nem szerepében élnem aki nem én vagyok és végre önmagam lehetek. Hát az eredmény csodálatos volt. Valamilyen "csoda" folytán egyből lettek barátnőim, ezalatt nem csak a ts barátnőimet értem hanem sok más lányt is. Olyan lányok jöttek oda maguktól hozzám barátnőzni a suliban, akik eddig kb levegőnek néztek és szóba sem álltak velem. És végre rámtalált a szerelem is, egy másik ts lány személyében akivel már több mint 2 hónapja együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást

szijjjaasztok!!!

en egy 18 eves ts fiju vok, es eletem elso csaja, egyben eletem szerelme is akivel mar 8 honapja egyutt vagyok bar igaz voltak gondok, de most ugyerzem dul a love
kivancsi vagyok hogy ti hogy alltok parkapcsolat teren
en pl regen nem mertem kikezdeni egy lanyal sem mert feltem hogy pont azt fogom megkapni amit meg is kaptam hogy te nem vagy igazi fiju
igaz az ido segitett neki legyozni ezt a kis fennakadast, mert rajott hogy egy ember amugyse valaki testebe hanem a lelkebe szeret bele

szivesen varom elmenyeiteket, torteneteitek, ha kerdesetek van azt is szivesen fogadom
udv: Rajmondo

Hmm én is leírom a saját tapasztalatom:
Külföldön élek és egy helyi FTM csoportban találkoztam a jelenlegi párommal. Érdekes srácnak tűnt, felvettük a kapcsolatot e-mailben, chaten és onnantól már a szokásos sztori. Rádöbbentett, hogy míg addig "szigorúan" melegnek gondoltam magam, valójában sokkal szélesebb spektrumú testekhez vonzódom amíg az inkább férfias mint nőies Tehát a boldog párkapcsolat mellett némileg önmagam is jobban megismertem.

Hahó!
Kiemelnék korábbiakból három részletet, amik elkaptak egy hozzászólásnyi körre.
- MoonEyes- Vicy89- Berzerker

Ha ezt így összefőzőcskézem, eszembe jut, hogy nemrég feliratkoztam Twitteren egy Pansexual Pride nevű csoportosulásra (akit érdekel: @Pansexual_FTW). Többnyire retweeteket, témába vágó kis izéket továbbítanak a feliratkozóknak. Jó kis lényegretörő beszélgetések lesznek belőle. (Reklám OFF.)
A lényeg, hogy az utóbbi időben nagyon megörültem (és segített megelőzni egy adag nyomasztó depresszív hangulatot), hogy ott egy raklapnyi ember pánszexuálisként határozza meg magát, azaz nem csupán biszexuálisként (azaz, aki binárisan vonzódik nőhöz ÉS férfihoz), hanem úgy, hogy őneki az átmenetek is tetszhetnek, akár még izgató is a számára egy folyamatban lévő, formálódó test, lélek stb.
Ők azt szokták mondani, hogy nem érdekli őket a "gender" (a Sokoldalú Nem Figurán látszik, transvanilla.hu-n nézzétek meg, aki még nem tette: jó széles terep az! ), hanem kizárólag a személyiség. És ez tök jó!
Az pedig biztos, hogy itthon is vannak ilyen emberek, máskülönben nem léteznének boldog párkapcsolatban élő "félkész" (kinek mit jelent a "kész vagyok", eh... ) TS srácok és lányok.
Pánszexuálisok önmeghatározását hallgatni az nagyjából már-már olyan, mintha teljesen címkétlenítenék magukat. Ví!

Van pár biszexuális ismerősöm, akik valóban, inkább pánszexuálisak, csak nem ismerik ezt a címkét, dobozt; pontosabban, bárkibe bele tudnak szeretni, még TS-nek sem kell lenned, indulhatsz a versenyben három lábbal és negyed füllel is. Van, aki tojik a címkékre, tkp. pánszexuális, az egyik legjobb barátnőm.
Vannak, akik binárisan biszexuálisok, nekik biopasi és-vagy bionő az esetük. Velük kicsit nehezebb megértetni, hogy mi is vagyok én. (Pláne, hogy nálam beszól a nem-teljes transzszexualitás, inkább vagyok transznemű, genderqueer stb.)

Szóval mostanában nagyjából abban bízok, hogy előbb-utóbb, csöndben, nyugodtan, nem egyről-kettőre kialakul valami olyan barátságom, amiben az illető, vagy ismeri ezt a címkét vagy sem, úgy érzi, hogy nem érdekli a gender gubancom, a testemet pedig önmagában elég érdekesnek tekinti és szereti.
Valahogy én is a lelkekbe zúgok bele, olyanokba, amiket ebben a társadalomban nőinek vagy legalábbis nőiesnek tartanak. Nem hisztisség, hanem <határozott, független nő, aki önmagáért nő, önmagáért van>. Ez jön be.
Persze, ezt a kölcsönösséget felkutatni nem nagyon lehet erővel. Szerintem. Nem azt mondom, nagyon pocsék már sültgalambra várni, csak hát... én is félek a direkt akcióktól, mint mások.

Volt nekem egy barátnőm, aki kifejezetten a fiús lányokra bukik (ő maga is fiús lány, de nem TS, lubickol a nőiességében, csakhogy úgy néz ki, ahogy stb. jó példa, hogy a kinézet nem feltétlen mutatja az agyat), engem is annak tartott. Pedig fordítva, lányos fiú vagyok.
Azaz, ő nagyon binárisan közelített hozzám, neki a fiús női test az bizony nőt rejtett, csakazértis-csakazértse. Hát. Nem volt jó. Néha persze függetlenítettem magamtól a testemet, akkor a szexualitás része is oké volt... de többnyire az égett a fejemben, ki is mondta egyszer halkan, hogy "te egy nő vagy, annak kell lenned, úgy működik a tested, mint egy nőnek".
Az ilyen párkapcsolatokat Önnek nem ajánlom! (Fél évig fulladoztam benne.)
Mármint, ahol finoman, már-már kimondatlanul megy a dobozolás, a másikba-valamit-belelátok-így-jajdeszép tevékenykedés. Ez a láthatatlan valami sokkal rosszabb, mintha a fejedhez vágnák egy buli közepén, hogy selejt vagy, fúj. Pszichikai hadviselés, amivel együtt élsz és nehezen moccansz meg, nem mászol ki belőle, mert amúgy másik részletek kellemesek, kényelmesek.
Nyilván ezt mások is megtapasztalták már. Sajnos.

Ha szabad, kíváncsi volnék arra, hogy van-e valaki, aki anno, még mit sem sejtve a transzneműségről, arról, hogy ő maga TS/TG/izé volna, párkapcsolatban nem tudta hová tenni a partnere determináló gondolatait? (Fenti példa nyomán, partner kíméletlenül elhelyezett ide vagy oda és mindezt alig észrevehetően, talán még ő sem vette észre magát...)

Ennek ellenére kitartó vagyok, majd akad valaki, remélem.

Ami nekem pl. problémát okoz (másoknál is van ilyen?), hogy már eleve közösségből érkezem, a homlokomra ragadt egy "leszbikus lány", "fiús lány" címke. Ráadásul ha nem csípkelődnek, a testemmel is elvagyok, mint a befőtt. Így simán még ötször az arcomba kapom, hogy "nem műtteted át magad? akkor nem vagy te transzi, csak leszbi!". Pedig ez marhaság.
Egyszer, emlékszem, valami összebújás után sírva közöltem az exemmel, hogy "nem tudom, miért forog ez a fejemben, de pocsék leszbikus vagyok, de tényleg".

Így marha nehéz ismerkedni.

Találtam egy jópofa képsort angol versikével, hátha mosolyra deríti a népet.
kepfeltoltes.hu/120722/pansexual_poem_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Így marha nehéz ismerkedni. [/quote]

hat figyelj Quaoar !

esetleg arra nem gondoltal hogy olyan tarsasaggal menyel el ismerkedni, aki fiukent tekint es kezel?

Ha szabad, kíváncsi volnék arra, hogy van-e valaki, aki anno, még mit sem sejtve a transzneműségről, arról, hogy ő maga TS/TG/izé volna, párkapcsolatban nem tudta hová tenni a partnere determináló gondolatait? (Fenti példa nyomán, partner kíméletlenül elhelyezett ide vagy oda és mindezt alig észrevehetően, talán még ő sem vette észre magát...)

amugy igen velem is volt mar hasonlo...de en ugy fuztem be pl a mostani csajomat is hogy tutta mi vok. erztem hogy nem tud igazabol hova tenni, de ezt megbeszeltem vele, hogy en teljesen fiunak erzem magam.....de eszre vettem hogy az ido telesevel elfogadja es mara mar teljesen ferfikent tekint ram..barhol meg mer csokolni bar nem mindenki elott :/// de sebaj hiszen tom hogy nem azert csokolom hogy masok elott villogjak vele

udv : Rajmondo

Quaoar beküldte: Ó igen, a pánszexuálisok akik teljesen függetlenítik magukat a nemi preferenciáktól Én elviekben egyetértek a dologgal, de a valós vonzódásaim tekintve valahol a meleg és a pánszexuális között állok, vagy inkább meleg, erős pánszexuális felhangokkal
Illetve hallottam még a polysexual kifejezést, ami a wikipedia cikk szerint (en.wikipedia.org/wiki/Polysexual) kb az ami én vagyok: több nemhez való vonzódás, de nem mindhez, ami az én esetemben minden olyan ID ami nem túlnyomóan női/nőies. A polysexual kifejezést nem sokat láttam angol nyelvű közösségekben használni, mert sokan más jelentéssel ismerik a szót, pl. összekeverik a polyamoryval. (Ez vmennyire igaz pl. a pánszexuális címkére is, van olyan ismerősöm aki azért mondja magát biszexuálisnak pánszexuális helyett, mert volt aki félreértette, és azt hitte h MINDENHEZ vonzódik, nem csak emberekhez ) Egyszerűen túl ismeretlenek vagy hibásan ismertek még ezek a kifejezések a társadalomban.
Quaoar beküldte: Hmm végre valaki más is, aki nem szigorúan véve "transzszexuális" Ezeken a fórumokon még nem nagyon láttam mást aki nem-gender-binárisnak azonosította magát, hehe.
Quaoar beküldte: Ouch, örülök hogy már kiszabadultál ebből A másik identitásának tagadása/elnyomása nagyon káros tud lenni Én csak a családomtól tapasztalom ezt a folyamatos kétkedést és hitetlenséget, de az is nagyon rosszul esik, jobb esetben csak feldühít, rosszabb esetben, elkezdek kételkedni azokban a dolgokban amikről amúgy tudom hogy igazak... meh
Quaoar beküldte: Ó igen, abszolút... Csak idén februárban tudatosult bennem, h nem vagyok nő, de visszatekintve, ezek a jelek már rég óta ott bújkáltak... Mindig is rosszul esett ha nőként tekintettek rám, ha nőként bántak velem... Egyszerűen nem éreztem magam jól, amíg nőként azonosítottam magam, de nem tudtam hogy van alternatíva, így igyekeztem elfogadni a címkét. A testi diszfóriát is teljesen elnyomtam, mert hát (anyai agymosás) MINDEN nő szereti ha vannak mellei, egyszerűen nem létezik h valaki ne így tegyen.... Aha, aha...
Quaoar beküldte: Hát oktatni kell a népet (akár egyesével akár összefogva), szerintem nem lehet nagyon máshogy Magyarországon még a "sima" bináris transzszexualitás is annyira ismeretlen, hogy a nembináris nemekről ne is beszéljünk...
Mondjuk a közösségből érkezéssel nekem nem volt tapasztalatom, számomra villámcsapásszerű volt hogy bármi közöm van az LGBT szférához. Egyik pillanatban még sima hetero nő voltam aki nem érezte jól magát nőként, aztán egy videó hatására leesett a tantusz, és jókorát koppant, hogy tulajdonképpen transznemű és meleg vagyok...

Rajmondo9 beküldte: Naná. Nem az exemmel megyek el csajozni.
Meg... aki már eleve nem tisztel, azzal nem szervezek semmiféle programot. Ez tiszta sor.

Bár én alapból olyan típus vagyok, hogy pl. szeretek vegyes queer közösségen belül lenni, efféle körökben mozogni és barátkozni. Akiket már ismerek, hozzák az ismerőseiket és bővülünk. És talán... nem kell -annyit- magyarázni nekik. Jóllehet, sokan ők sem látják át, mi a fészkes fene vagyok, de pl. LMBT-n belül a B is elég marginalizált. Volt pl. egy biszex csaj, akinek (pont amiatt, hogy őt is hülyének, komolytalannak nézik) egy villanás alatt tiszta lett, hogy még ha engem véletlenül női néven mutattak is be, az a név NEM jelent/határoz meg/dönt el semmit, _emberként_ kezelt.
Szvsz az a jó társaság, ahol első- és másod- és harmadsorban is EMBER vagy.
Sajnosnemsajnos én a "másik" oldalhoz szoktam. 13-14 évesen belenéztem a nadrágomba és tkp. az orientációm volt csak biztos, abból tudtam kiindulni, hozzácsapva a biológiai tényeket.

Ahogy írtam, a problémák fő forrása inkább az, hogy nem tagadom le a testem és a női oldalról hozott gesztusaimat. Nem fáslizok, nem tömöm ki a nadrágomat stb. Ilyen szempontból egoista és makacs vagyok, nem adok le belőle. A "túlélés" érdekében persze megtanultam "férfiasan ácsorogni", picit belenyírok a gesztusrendszerembe. Egy vadiúj társaságban, ahol tiszta lappal kezdek (lesz ilyen, majd beszámolok, rám tapadt-e valaki ) az egyik első szempont: a külső. (Nem pakolom ki a melleimet - brr, ez távol áll tőlem, de ha "rosszul" mozdulok, látszik, hogy vannak - és ez... "lebuktat".)

Ahogy észrevettem, nem mindig, de sokat nyom a latba, hogy transzként mennyire sztereotíp-nőies egy nő vagy -férfias férfi valaki. Egy sima ismerkedés idején (nem szeretem a konkrét "randikat", bármiből lehet bármi, alapvetően barátkozom), ha összezárt combokkal guggolok le, egy butább ember rögtön megkérdőjelezi, hogy férfias - azaz férfi vagyok-e. Émmeg nem sokat teszek azért, hogy pasibb legyek. Lehet, ez hátráltat..?

(Társkeresőn olvastam, hogy az illető TS pasit keres, de kizárólag olyat, aki jó szőrös és már volt maztekje. Nem csapom agyon érte, az ő dolga, bár egy picit elszomorít néha az ilyesmi kérés-elvárás. Sokaknak a test az 1. szempont, a fejedben lévő zselé csak a második.)

MoonEyes,
Ááá, címkééék. Ahogy írod, keverik-kavarják: na, itt látszik, hogy a címkék mértékkel nem ártalmasak és a magyarázatok sem!

Ezért indul a GQ csoport a Transvanillán belül! Egyelőre érzékenyítés, meg hát... nem feltétlen látható az, aki nem TS, de bármiféle T*. Remélem, előbb-utóbb feleszmélnek, előbújnak páran, adnak ötleteket, vélemények sokat segítenek.
pinkvanilla.hu/transgenderhirek/2019-genderqueer-identitasok

Oktatósdival nagyon is egyetértek. Ha valaki azt se tudja, mi fán terem a transzneműség széles ernyője (még ha kimondatlanul, haloványan körvonalazódva a fejében is van), a transzszexualitás és egyéb féle-fajta formák, akkor nehezebben jutunk el A-ból B-be, B-ből C-be. Az emberek, amit nem ismernek, attól sokszor igyekeznek távol tartani magukat - aztán elég sok pozitív dologról is lemaradnak így, stb.

Quaoar beküldte: Szerintem azért okozhat a nemi kifejezés gondot, mert a legtöbb ember a bináris társadalomban felnőve, ösztönösen is próbál mindenkit "bekategorizálni" valahova, és elbizonytalanítja vagy akár taszíthatja is őket, ha valakitől összezavaró, számukra ellentmondásos jeleket látnak. (pl. "férfias" öltözködés és "nőies" gesztusok)
Quaoar beküldte: Hát igen, ahogy tapasztaltam elég nehéz úgy megtalálni a saját identitásunk, ha nem is ismerjük a lehetőségeket, nincs meg a fogalomkészlet ami segít tájékozódni

Régóta sejtem, hogy én csakis izé lehetek! Köszi hogy rávilágítottál! xD