Igen, a pirítós minden bizonnyal protekciót adott. Meg ugye a benyomás is, mert én akkor már fél éve önmagamként éltem, szóval cseppet sem zavartattam magam Andreaként bemutatkozni, talán ez is lendített a dolgon, nyilván akik nem ilyen mázlista ribik, mint én, hozzájuk sajnos a paraszt (elnézést, AGRO ) orvosok is szkeptikusan állnak. :-\

De addig kell menni, amíg valami nincs. A fizetős megoldás tényleg csak a vége, ha valaki abban a helyzetben van, mint én voltam... vagyok.

Senki sem kételkedett abban, hogy besütögetted magad a "fináléig"!

Ha más nem is, de legalább egy odaégett pirítóskenyér!!

Sziasztok! Köszi mindenkinek,nagyon aranyosak vagytok! Sokat jelent nekem,hogy támogatásra,bíztatásra lelhetek itt! Egyébiránt felívtam a dokit és megmondtam neki,hogy addíg fogok hozzá visszajárni,amíg meg nem írja a megfelelő kóddal ellátott szakim. Úgyhogy velem nem jár jól,én kihajtom,ami jár. Csóró vagyok,muszály tbre intézem. Gyűjtenem kell a nunimra a pénzt. Pusz mindenkinek.

Szabina kitartást és sok sikert! Ha megvan a kitűzött cél és kellő határozottság, akkor menni fog! Nekem is voltak kellemetlen pillanataim, de az igaz, hogy ami anno rosszul esett, attól ma már csak erősebb vagyok.

Szia Arti,köszi Neked is,igyekszem határozottan,célratörően indulni. Azt olvastam a fórumban nemrég,hogy valamelyik doki 130 ezerért csinálja a vaginoplasztit. Ha megvannak a szakik,akkor lehet azzal kezdeni szerintetek? Nem lenne rossz a hormonok szempontjából sem,mert ugye a beavatkozással együtt akkor megvan a kaszt is... Gondolom ilyen esetben androcurt nem is kellene szedni...mit gondoltok?

Tod, hogy komállak, de emellett nem megyek el sz nélkül!
Nem csak a cél, és határozottság kell hozzá. Ez esetben nem árt, ha a cél miszerint transzexuális az ember, kell, hogy alátámasztott legyen, szakemberek által.
Sajnos azért kapja meg minden futó bolond, az engedélyt, mert vannak kiskapuk...
Csakhogy, legyetek tisztában azzal, hogy, hogyha megműtettétek magatokat, már nincs vissza út, nem fordítja ki senki a betömködött cuccot, és képtelenség visszaállítani az eredeti állapotába.
Úgyhogy akinek van esze, az nem úgy gondol a pszichókra mint akadály, és nem készül fel belőlük, hanem elmegy, és kiderítteti velük, hogy valóban helyes e a gyanúja, miszerint TS!

Szabina írta::
Nem tudom úgy megcsinálják-e, de Androcur akkor is kell, legalábbis egy darabig ajánlott még kaszt után is. Többek között én is szedtem kaszt után egy ideig és mások is.

Wini írta::
Ebben igazad van Wini, nincs gond. Feltételeztem, hogy Szabina nem futó bolond, de remélhetőleg helyesen eldöntik majd az illetékesek. Azért nemrég olvashattuk itt, hogy nem mindenki kapja meg azt az engedélyt...

Lehet, hogy nekem nem volt anno eszem, de számomra kifejezetten fölösleges akadályt jelentettek, semmi többet. Abszolút nem érdekelt, hogy mit fognak mondani, mert gyerekkorom óta volt időm gondolkodni a dolgon és minden szomorú elmélkedés végén rádöbbentem, hogy jól érzem, rossz testben vagyok. Esetemben megbánásról nincs is szó. Csak azt bántam meg, hogy nem gyerekként kezdtem bele, mert elrepült jó pár év, ami talán szebb is lehetett volna.

Másrészt valószínűleg nem egy példa létezik a világban arra, hogy a pszichok is tévedhetnek, és akkor valóban csak akadály az adott TS számára.

Sziasztok. Köszönöm a választ Neked Arty. Egyébiránt mentálisan teljesen egészséges vagyok,ahogy azt a szakim is leírja. Nálam az volt a gond,hogy egy végtelenül rideg és bigott dokihoz mentem,aki még a bno kódokat is kis kézikönyvből bogarássza ki. El is mondta nekem,hogy mivel nem találta a kiskönyvébe a 64.00 ás kódot, ezért 52.80 at ír a papíromra, de ne aggódjak,mert ezt is értelmezik és elfogadják. Azóta már felhívtam és megmondtam neki,hogy addíg járok oda, míg a megfelelő kódot nem írja rá. Én amúgy 4 éves korom óta tudom,hogy a természet fura tréfájaként rossz testbe születtem. Elfogadtam,nincs más választásom,de tudom,hogy mindent meg fogok tenni ,hogy valaha harmónikusabb,boldogabb életem lehessen. Pusz mindenkinek.

Erről a "néhány" példáról akár kötetes regényeket is lehetne sajnos írni...

Nagyon jól hangzik, és első hallásra logikus is, h teljes egészében bízzuk rá magunkat az úgynevezett szakemberekre, csak van ezzel egy kis bibi. A pszichiátria sajnos minden csak nem egzakt tudomány, tapasztalatom szerint többször tévednek, mint ahányszor véletlenül igazuk van, és most nem csak a transzszexualizmusról beszélek. Arról nem is beszélve, h ha tetszik, ha nem, sajnos sokszor bizonyos "egyéni érdekekkel" is meg kell küzdeni, nyílt titok, h bizonyos kórházakban bármilyen tünetekkel/problémákkal jelensz meg, egyetlen "diagnózist" képesek kiállítani, és természetesen mindenkinek ugyanazt a gyógyszer kombinációt fogják felírni.
Sajnos muszáj a megfelelő kritikával, és óvatossággal közelíteni szeretett szakembereink felé, különben könnyen kerülhetünk nagy bajba.

Még jó néhány évvel ezelőtt összehozott a sors egy fiatal sráccal, aki 16 éves korától kezdve gyakorlatilag a pszichiátrián élt. Elég feltűnő jelenség volt szegény, mivel a karjai, a lábai, egy merő seb voltak (vagdalta, megégette magát napi rendszerességgel), a nap nagy részében pedig vmelyik sarokban ült, és zokogott. Párszor beszélgetésbe elegyedtünk, és hogy, hogy nem, kiderült, h az alap problémája az, h férfi létére nőnek érzi magát, csak mivel pechére leszbikus, szóba sem állnak vele a szakemberek, az évek folyamán pedig még vele is elhitették a "leszbikus TS = zavarodott férfi" egyenletet. Sajnos akkoriban még nem voltam ilyen szinten képben TS ügyben, így nem biztattam, h ne adja fel. A mai napig sokat gondolok szegény gyerekre, él-e még egyáltalán, ha igen, akkor vajon hol, és milyen "állapotban". Na ő például egy ékes példája annak, h hogyan tudnak a "szakemberek" egy normális, ereje teljében levő emberből pár év alatt súlyosan elmebeteg emberi roncsot faragni, ha minden fenntartás nélkül bízik az ember a véleményükben...

Mért nem tudom Gertrúd nénit a Transvanillán megadott számról elérni? Azt mondja a telefon, h ezen a számon előfizető nem kapcsolható...

Ezt a számot hívtam 3-szor is: 1/347-3815. És már akkor besípol, amikor ott járok a tárcsázásban, h 1347.
V van benne vmi olyasmi, h nem így kell tárcsázni, v még elé kell írni vmit v ilyesmi? A budapesti számok körzetszám-szerű azonosítóiban nem vagyok annyira otthon...
V esetleg változott az elérhetősége?

Most eszembe jutott, h úgy kéne tárcsázni, h 06-1... stb. Így először 2 alkalommal nem vette fel senki, de legalább már nem mondta, h nincs ilyen előfizető. Most pedig felvette vki, de nem beszélt bele, hanem ilyen zenét játszottak be. Ilyen harangjátékos töltelékzenét.
Ezt mire vélje az ember?

Mostmár legalább sikerült elérnem. Nem lett vmi jó, megyek máshoz szakvéleményért, de legalább felvette. Mindenki rakja elé a 06-ot tárcsázáskor!

harcioroszlan írta::Te jó isten! Szerintem ez másnak evidens. Ezt meséld el Getrúdnak legalább ezt is beleírhatja a szakvéleményedbe.

Érdekes, hogy leginkább azok tudnak erről regényt írni akiknek nem volt zökkenőmentes.

Azért megjegyezném, hogy belém érdekes módon senki nem kötött. Nem volt velem ellenséges se Gertrúd, se Simon, se Pajor.
Nem kellett egyik dokihoz sem kimajzolva parókában mennem, nem kellett megjátszanom magam. Senki nem kötekedett, elbeszélgetünk, elmondtam mi a gyanúm, mit szeretnék, ennyi.
A kedves regényírók meg azért tudnának regéényt írni, mert zavarja őket, hogy nem dobják eléjük a szakvélemyényt. Csak hogy okkal! Nem minden mentális beteg tudja, hogy beteg. Nem minden beteg fogadja el,fogja fel hogy beteg.
Engem pl módfelett érdekelt, hogy valós e az elgondolásom, vagy csak bekatantam e, és felettébb megnyugatott, amikor arról olvastam, hogy épelméjű vagyok, csak csaj.

Wini írta::
Azért megjegyezném, hogy belém érdekes módon senki nem kötött. Nem volt velem ellenséges se Gertrúd, se Simon, se Pajor.
Nem kellett egyik dokihoz sem kimajzolva parókában mennem, nem kellett megjátszanom magam. Senki nem kötekedett, elbeszélgetünk, elmondtam mi a gyanúm, mit szeretnék, ennyi.
[/quote]

Ez nagyon szép és jó, csakhogy ezzel, kedves Wini, egy a baj: mint azt valószínűleg tudod, nem sokunknak van arra pénze, főleg ha nem pesti lakosról van szó, mint esetemben, hogy Gertrúdhoz meg Simonhoz járjon. A valamilyen SZTK-s pszichológus pedig azt se tudja hogy mit csinál. Persze, most mondhatod, hogy akkor akinek kell, menjen a fent említettekhez, csak sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Sajnos valóban nehéz megbízható szakembert találni, aki még ingyen is van...

Wini írta::
Ismét megjegyezném, hogy a dokik sem tökéletesek, annak ellenére, hogy beléd nem kötött egyik sem. Örülhetsz, de ne általánosíts! Mert nem minden eset egyforma, és nem minden esetben van igaza a dokiknak sem! Ez már számtalanszor bebizonyosodott, nem csupán TS eseteknél. Ők is csak emberek, olykor tévedhetnek, mert az elmét nehéz boncolgatni, még nekik is.

Mint írtam nekem Gertrúd a homokos kapcsolatokról mesélt, holott közöm nem volt hozzá, meg hogy van bennem némi bizonytalanság. Arról beszélt, hogy milyen jó lehet nekem egy meleg pasival is akár, miközben folyton azt hajtogattam, hogy magammal van eleve bajom, a testemmel, és el nem tudom képzelni még álmomban sem, hogy meleg vagy bármilyen pasival pasiként éljek, és én azzal elégedetten elfelejtsem, hogy nő vagyok. Igaza volt? Mi a fenében? Gyerekkorom óta 1 percig nem voltam bizonytalan abban, hogy nő vagyok és mai napig nem bántam meg ez irányú lépéseim.

Én megkaptam mindkét említett dokitól. Mégis zavart, hogy oltári nagy hülyeségeket beszélt nekem pl. Gertrúd.

Úgyhogy megértem a regényírókat is. Van olyan doki, aki még értelmetlenebb, mint a betege.

Az én időmben, az volt, hogy Tímár Krisztina azt montda, menjek el Simonhoz, és Gertrúdhoz, szerezzem be a szakvéleményt! Pont.

Akkor még 100 km-re laktam a fővárostól, tehát számolnom kellett utazási költségekkel, kaja pia egész nap, plusz a szakvélemények árával.
Tehát nekem sem volt könnyebb!

Honnan tudod, hogy ez nem volt részea vizsgálatnak? Nyilván nem a kedvenc témája, és elbüfézgetett róla veled....

Tőlem meg megkérdezte, hogy ugye nem akarok kimajzolva kurválkodni, és nem azért kell a szakvéleménye, mert így legálisan hormonkészítményekhez juthatok? Válaszoltam, hogy nem, és ennyi. Semmi rossz érzést nem váltott ki belőlem, sőt, mosolyogtam is rajta, igazán vicces feltételezés volt.

Kibírtad, nem haltál bele.

Az orvosoknál valószínű azért sokszor a mi fellépésünk is döntő lehet. Főleg olyan orvosnál, aki nem jártas a ts témában. Velem általában kedvesek voltak, de azt is elmondhatom, hogy pont leszartak..ez a Simon volt, de azért meglett az a szakvélemény tőle és csak ez számít. Igaz hogy kétszer futott neki mert egy hatalmasat bakizott, de ő is csak ember. A háziorvosom meg kedvesen volt lüke, hogy így mondjam. Műtét után valamit nem értett és felhívta az OEP-et, azok szerint meg szépészeti beavatkozásom volt (méh-petefészek eltáv)és ezért nem vettek táppénzre. Harcoltunk velük pár napig, de nem jött be. Így vesztettem 8 nap szabit. Még szerencsésen is megúsztam. A háziorvos ha kicsit rugalmasabb felvehetett volna inflienzára pl. De hát már mindegy, túl vagyok rajta.