Ezzel én is így voltam. Sőt még azt is hozzátették, hogy más dokik véleményét valószínűleg nem fogadják el, irány az említett kettő, ha akarok engedélyt.

Biztos része volt, de kicsit túl erőltette, holott nyilvánvalóan nem érdekelt.

Igaz, de nem bíznám az életem rá. (Ennek ellenére sajnos részben az ő kezében is volt a sorsom.) Ha hülyének érezném magam, valószínűleg nem hozzá mennék kideríteni, hogy valóban az vagyok-e.

Sziasztok!
Olyan szexológusra vagy urológusra... egészségügyi intézményben dolgozó (nem magán-) orvosra lenne szükségem, aki hajlandó lenne aláírni a hivatalos névváltoztatásomhoz szükséges papírokat. Szlovákiai magyar vagyok, rémesek az itteni törvények... és kell egy ilyen orvos ajánlata, véleménye... azt kéne ráírni, amit az Anyakönyvi Hivatal nekem kiadott. Fizetnék érte !!! Nagyon fontos lenne... tud valaki ilyen orvosról???

Az jó, úgyértem elfogadják, ha egy pszichiáternek ez van benne a leírásában:
gyermekpszichiáter szakorvos, igazságügyi orvosszakértő, családterapeuta, gyermekgyógyász szakorvos
?

Mert bár azt olvastam, h elméletileg klinikai szakpszichiáternek kell lennie, én még nem találtam olyat, aki tényleg ez lett volna, és a Transvanillán felsorolt neveknél sincs odaírva, h klinikai szakpszichiáter, hanem h igazságügyi, pl. Simon Lajosnál sincs a klinikai odaírva, pedig őt ugye tuti elfogadják.

(És nem oltást kérek...)

A pszichiáter lehet bármilyen, a pszichológusnak kell klinikainak lennie.

Érdekes, nekem is elsőre kiadta Gertrúd is, és a pszichiáter is, de ebből nem következik az, h mindig, és maradéktalanul megbíznék a szakemberekben. Van elég tapasztalatom még a szakvéleményesdi előttről, nem transz témában. Sajnos sok szakember taktikája (főleg a pszichiátrián belül) ahhoz hasonlítható, mint amikor vki bekötött szemmel lövöldözik a levegőbe, és reméli, h majd csak eltalál egy madarat (ezt a hasonlatot egy pszichiátriai osztály főorvosa mondta nekem, és rém büszke volt magára...).

Ilyesmibe még tényleg nem hal bele az ember, ebben igazad van.
Abba viszont már könnyen belehalhatsz, ha téves diagnózisok tömkelege miatt olyan gyógyszereket írnak fel, amelyekkel még indokolt esetben is illene csínyján bánni, nem pedig szórni, mint bolond a lisztet. Azt pedig megnézném, h azután is így bíznál-e az orvosok szakértelmében, ha vmelyik indokolatlanul felírt szer (amely egyébiránt több országban be is van tiltva) miatt vmi maradandó fizikai, vagy egyéb sérülésed lenne, esetleg feldobnád tőle talpad (spec a pszichiátriai szerek között elég sok olyan van, amelyeknek a "mellékhatásai" között szerepel a halál is).

Szerintem senki nem erre gondolt, amikor a szakemberek tévedhetőségére hívta fel a figyelmet, én legalábbis biztosan nem.
Velem meg közölte Gertrúd, h mivel nem vagyok túl szép nő, ugye nem azért akarok nemet váltani, mert úgy gondolom, h egy férfi elég ha egy fokkal szebb az ördögnél... Na ezen én is állati jót derültem.

Amúgy ezt az ördögös viccet Gertrúd végülis vhol mégis oltásnak szánta, szal Beni, nem esett rosszul, h így leoltott végülis a "szépségeddel"? Szal így az önkritikád felülemelkedett, és emiatt nem sértődtél meg rajta, hanem próbáltál hozzá a humorérzéket elővéve hozzáállni? xD
Am Gertrúd mindenkinek feltesz vmi vicces kérdést "Ugye nem azért vagy TS, hogy/mert" kezdettel?

Am igaz, a Transvanilla se hangsúlyozza ki, h milyen kell, h legyen a pszichiáter. De már hallottam olyat is, h annak is klinikai szak-nak kell lennie. Meg mindenféle verziót...
De akkor ez tuti biztos, h ha egy "sima" pszichiáter, akkor is elfogadják? Ugye nem lesz az, h megíratom vkivel, azt hiszem, h minden tök jó, h elintéztem, és aztán meg egy perccel előtte szólnak, h hoppácska, ez mégse jó, és keress egy olyat, aki speciális?

És erre is hallottam már mindenfélét, h akkor gyermekpszichiáter is jó??? (Hiszen végülis az is pszichiáter, és a TS-ség még csak nem is korhoz kötött, szal értelemszerűen jónak kéne, h legyen.) És ha "gyermek- és felnőttpszichiáter"? Utóbbi tuti jó, nem?
Mert ha tényleg jó a "gyermek-" is, akkor azt nem nagy kunszt megíratnom, van 2 régi "ismerősöm" is, aki megírná... xD

És ha 2 pszichiátriaim is van, mert bővelkedek régi "ismerősökben", akik megírják nekem, az jelent vmi előnyt?

A gyerekpszichiáter részéhez nem tudok hozzászólni, de ha ők jó ismerőseid biztos tudnak ajánlani 1 klinikai szakpszichológust akivel megírathatod. De sztem 2 pszichiátriai véleménnyel semmilyen előnyben nem vagy.

Világosan le van írva: 1 db klinikai szakpszichológusi és 1 db pszichiáteri szakvélemény szükséges.

Gertrúd pedig szeret olyan dolgokat felvetni, amelyekbe ha belemászik, tesztelni tudja, mennyire határozott a törekvésed.

Nem úgy gondoltam, h az egyik pszichiátriai kihelyttesítené a pszichológusit.

Am a klinikai szakpszichológusi az tuti meglesz. Egy szintén klinikai szakpszichológus "régi ismerősöm" (aki maga nem meri bevállalni, h megírja, mert még soha nem írt ilyet és nem érzi magát eléggé kompetensnek benne), keres nekem vkit, aki megírja. xD Ez most van folyamatban.

Csak arra, h ha esetleg az egyik pszichiáter még függőben van, v hezitál, és nem biztos, h megírja, akkor terheljem a másikat azzal, h őt is kérem rá? Ha biztosra akarok menni, h min. 1 összejöjjön, és így mindkettőjüket keresem vele, így végül 2 lesz, akkor mi van? Ez nem tesz esetleg hitelesebbé?

És erre hol lehetne megbízható információt szerezni, h a "gyermek-"-é is jó-e? Annál a minisztériumnál, amit a Transvanilla ír? Azt fel lehet hívni ilyen ügyben?

Nyolcvanhárom szakvélemény sem tesz "hitelesebbé".

Felhívhatod a minisztériumot is (06 ott is kell a szám elé), elég részletesen elmondta nekem is az ügyintéző, mit hogyan kell.

Szóval légy valóban harci oroszlán, hagyd abba a sörényrázást és cselekedj. Kitartást!

Beni írta::Nos Beni, ezzel nem is igen lehet mást kezdeni. Remélem eléggé sátáni volt kacajod. Bocsánat, ördögi kacajra pontosítok.
Nem gondoltatok még arra, hogy nyitni kellene egy topikot ilyen és ehhez hasonlóan nagyformátumú "szakértői" aranyköpéseknek?

Nem kellett hozzá különösebb humorérzék, a gondolat, h vki emiatt akarjon nemet váltani már önmagában is annyira komikus volt, h nem lehetett nem röhögni. Arról nem is beszélve, h mivel nem női külsővel kívántam beilleszkedni a társadalomba, nem éreztem "betámadva" magamat.

Mivel a pszichiáterszakma sajátossága, h minden pszichiáter klinikai, így tök mind1, h kihez mész. Ettől függetlenül felhívnám a minisztériumot, és rákérdeznék, h kifejezetten gyermekpszichológustól is elfogadják-e, ez nem áll semmiből.
A 2 pszichiátriai vélemény pedig semmilyen pluszpontot nem jelent.

Kaptam háziorvosi beutalót (a gyerekorvostól) az SZTK-s pszichiátriára. Orvosnevet nem írt rá, csak ilyen általános beutalót adott, így sztem mind2 helyre jó lesz: ugyanis van ott egy klinikai szakpszichológus is, meg felnőttpszichiáterek is.

A k. szakpszichológust Tóth Ildikónak hívják. A pszichiáterről pedig még nem tudom, h konkrétan kicsoda. Mert többen is dolgoznak ott, és majd megmondják, h melyik körzetbe tartozok.

Hétfőn fogunk náluk időpontot kérni. Addig is, szeretnék felkészülni, ezért szeretnék így tanácsokat kapni. xD
Ha vki volt már náluk konkrétan, akkor írja meg... xDD

Szóval arról van szó, h engem már egy klinikai szakpszichológus visszautasított azzal, h ő nem szakértője konkrétan a témának, és szte így felelőtlenség bármit is kiadni. Ezt szeretném elkerülni. Mert még ha az illetőnek igaza is van, most nekem nem arra van szükségem, h jaj, de nagyon felelős legyen az adott doki, hanem h adjon szakvéleményt.
És ha vki megijed, akkor az SZTK-s főleg meg fog, mert ő tényleg nem lesz "szakértője a témának". Erre az érvre szeretném, ha lenne kész, meggyőző válaszom.

Én arra gondoltam, h nem említem a "szakvélemény" szót, mert túl félelmetesen hangzik. Csak annyit mondok, h kéne egy beszélgetés, h mit érzek, hogy ismertem fel, meg ilyenekről. És h jó lenne, ha vmi személyiségtesztet is végezne (de ha érzem, h ettől elijedne, azonnal visszakozok, h ez nem kötelező).
Ez így nyerő lehet? Ha próbálom elbagatelizálni és pitiánernek feltüntetni a kérdést? (Persze nem annyira, h úgy érezze, hülyének nézem, csak a lehető legkevesebb hivatalosságot, és legtöbb lazaságot és közvetlenséget a megfogalmazásokba.)

A pszichiáternél is arra gondoltam, h nem "szakvéleményt" kérek tőle, hanem "diagnózist". Kevésbé félelmetes hangzású. És már a telefonban letisztázom, h F6400-s diagnózisról van szó. H nehogy az legyen, h jó, jó, és a végén, amikor már odamegyek és rááldoztam időt, mindent, akkor meg ráír vmi hülyeséget, mint ahogy olvastam fentebb, h más már volt olyan SZTK-s dokinál, aki nem ismerte ezt a kódot, és ráírt helyette vmi hülyeséget.
Ez működhet?

Aki már volt (és ugye a többség igen), próbáljon már olyan kérdésekkel segíteni, h miket szoktak kérdezni így tipikusan! Mi az, amit mindenkitől, ami ilyen alapkérdés, mi az, ami nem "kötelező kérdés", de tipikus... stb. Mert ezeket akkor már szeretném előre végiggondolni. Nem, mintha ne bíznék abban, h aki tényleg ért hozzá és lát, az felkészülés nélkül, a spontán mivoltom alapján is megadná, csak akkor már azt akarom sugározni, h nem ott keresem a szavakat és szedem össze a gondolataimat, mert az nem túlságosan a határozottság jele. (Persze olyan se akarok lenni, mint aki bemagolt vmit és elfújja, mint akit felhúztak, de erre majd vigyázok. Csak azt lássák, h végiggondolt vagyok. Ehhez meg végig kell gondolni előtte. xD)

Ez egy fontos kérdés: kérdezheti a szexuális irányultságomat?
Én ugye meleg vagyok. Tudom, h ez nem kirázó ok, de azt is, h sok doki tévhite szerint igen. Még a gyerekdoki is azt mondta, h ha ezt megtudják, azonnal kicsapnak. Naés én most egy ilyen fontos helyzetben nem akarok kockáztatni. Nem akarom azt, h elküldjenek, és utána vigasztalhatom magam azzal, h de hát én mennyire őszinte voltam, mert mondhatom, sokat érek vele. Ezért ezt semmiképpen se szeretném mondani. Az a kérdés, h mit mondjak helyette.
Az egyik opció az lenne, h heterónak tettetem magam. Nem tudom, mennyire tudnám ezt hihetően képviselni.
Másik, és talán nyerőbb opcióként arra gondoltam, h ha ezt megkérdezi, határozottan (de nem durván) kijelentem, h semmi köze hozzá, ez magánügy. Az orientációnak semmi köze az identitáshoz, így a TS-séghez se; szépen megmondom neki ezt, és h ez a kérdés nem kapcsolódik a tárgyhoz, nem ezért jöttem ide, hanem h a TS-ségről beszéljünk.
Ez mennyire jó? Véleményt kérek. (Mert végülis ez lenne a teljesen korrekt, vagány válasz, hiszen erről van szó, h nem kapcsolódik ide, és tényleg magányügy; csak nem tudom, h ezt mennyire értékelné egy pszichó.)

Egy másik fontos kérdés: hallottam már olyat, h kérdez a család támogatásáról, és h ha nem támogat, akkor nem adja meg.
Én ezt, ha tényleg így van, felháborítónak tartom. Mert a szegény TS azon kívül, h TS, még alapból büntetve van azzal, ha a családja nem fogadja el; mért kell akkor még azzal is büntetni, h még a pszichó is ellehetetleníti? Épp az kéne, h akkor még segítőkészebben segíteni, h gördülékenyen menjen neki, h akkor legalább már onnan ne ütközzön akadályba, ahonnan nem muszáj. De hát...
Szóval ha a család támogatását kérdezi, milyen politikus választ ajánlotok egy olyan fiúnak, akit... igazából nem támogat a családja? (Ne mondjátok már azt, h erre nincs megoldás, ha nem támogat, akkor mondjam meg, úsztassam el a szakvéleményt, és dögöljek bele a testembe meg a családom nagyszerű hozzáállásába... jó? )
És ez tényleg igaz, h csak akkor ad, ha támogatnak?

Mégegy kérdés. Ugye nem gáz, ha én, majdnem 18 éves ember, a felnőttpszichiáterhez úgy megyek, h nem kísér be anyám?
Anyám ragaszkodik ahhoz, h mindenhova bekísérjen. És tud hivatkozni arra, h még kiskorú vagyok. De sztem indokolatlan is, és ráadásul taktikailag kész csőd lenne, ha bejönne. Ő tuti benyögne vmi olyat, amivel elbaszná nekem. Akár csak a hozzáállásával.
Pl. amikor a pszichiátria folyosóján voltunk először, egy néninek, akit megkérdeztünk a folyosón érdeklődésként, így beszélt rólam: "az ifjú úr"... semmi előzmény nélkül, a nő nem is értette, és nem kellett volna ezzel előjönni, h most bekavarni, teljesen alkalmatlan volt a helyzet, és főleg nem így; de neki ilyen roppant gúnyos hanggal és arccal el kellett játszania ezt a partit. Olyan volt a hangja, mintha azt akarná kifejezni, h én vagyok a legelmebetegebb hülye az egész világon.
Aztán a gyerekorvosnál a hormonkezelést zombicsinálásnak nevezte. De ezek csak arra utalnak végülis, h ő hogy áll hozzá.
Viszont amikor elkezd azokkal dobálózni, h én milyen szar vagyok... mintha ilyenkor, amikor találkozik egy szakemberrel, késztetést érezne arra, h most kiontsa magából az egész élete összes negatív élményét velem kapcsolatban, h én milyen szar vagyok, h TS vagyok, és úgy általában is az életben, h milyen türelmetlen, milyen gépfüggő... stb. És olyan hangsúllyal... És ráadásul valótlan dolgokat is. H pl. én hány órát netezek, az ilyenekben nagyságrendeket lódít a rovásomra. És mondhatom a dokinak, h nem is igaz; nem nekem fog hinni.
Aztán azt is mindig muszáj ilyen segélykérően kiadnia magából, h jaj, de ő a fiúkat szereti... Ha nekem egy ilyet benyög, és ezzel elbassza a szakvéleményem, én felvágom az ereimet. De most komolyan. Nem igaz, h neki mindent ki kell adnia magából, ami az én ügyemet negatíve befolyásolhatja.
De elég már az is, h folyton sírásra álló elenszenves pofát vág... ez se lesz éppen szimpi egy pszichónak.
Naszóval azt szeretném elérni, h ő ne jöjjön be. H ez 100%-ban az én ügyem legyen, és az én fellépésem, elmondásaim, viselkedésem stb. alapján ítéljen a pszichó, ne az övéi alapján. Ezt hogy lehetne elérni?

Jaj, segítsetek...

Jaj, szép hosszú levelet írtál.

Igazából fogalmam sincs arról, hogy egy házi/sztk-s dokik hogyan viszonyul majd a f6400-hoz, de szerintem ezt orvosa válogatja. Én úgy érzem, hogy ha nem is tud esetleg semmit erről az egészről, azért még meghallgathat és véleménye mindenképpen lehet. reméljük persze, hogy átlép majd saját korlátain és képes lesz szakvéleményt írni.

Hogy miket is kérdeznek, miről is lesz szó. Valószínűleg neked is magadról kell beszélned, a gyerekkorodról, a szüleidről, a kapcsolatotokról és természetesen azokról a dolgokról, eseményekről, érzésekről, ami miatt te nem érzed jól magad a bőrödben. Egyszerűen, csak beszélgettek, néha kérdez valamit, ha látja, hogy kifogytál a szóból. Ami még fontos az a viselkedés, mit lát kívülről belőled. Gondolok itt pl az ülésre, férfiasan, vagy nőiesen ülsz, viselkedsz, stb.
Szerintem nyugodtan elmondhatod, hogy meleg vagy, nincs abban semmi különös.

Nálam a pszichológus lényegében egy az egyben lejegyzetelte, amit mondtam és ez is állt a szakvéleménybe. A végére még odaírta a teszteredményeket és hogy Törekvésével harmonizáló nemi identitás. Meg hogy kissé feminin (látna most! XD)

A pszichiáter meg írt pár sort, nagyon letömörítve amiről beszélgettünk (bár az én dokim nem sokat jegyzetelt és mikor írta a papírt akkor kérdezgetett még.) és a lényeg, ráírta a kódot.

Szóval csak add önmagad, persze ne légy udvariatlan, ne beszélj csúnyán, légy nyugodt és határozott. A legeslegfontosabb az egészben, légy önmagad!!

Ja igen, ha anyud be megy, mond a dokinak, hogy egyedül szeretnél vele beszélgetni. Max előtte vagy utána külön elbeszélget anyuddal is. Ha indokot kér, akkor mond el az igazad, hogy belszól, a saját véleményét akarja ráderültetni, vagy csak egyszerűen feszélyez és nem tudsz önmagad lenni.

Tehát, légy önmagad és nem kell félni, egyik doki sem esz meg. (ezt csak azért írtam mert én minden doki előtt halálra izgultam magam, bár én ilyen vagyok. )

Remélem valamit tudtam segíteni, ha kérdésed van írj nyugodtan.

Nem is attól félek, h megesz, hanem h nem ad szakvéleményt...

Nem is az, h a dokinak hogy mondom meg, h egyedül szeretnék, hanem anyámnak. Ha ezt mondom neki, megint ki fogja verni a raplit, h én mért vagyok olyan szemét, h egyedül szeretnék. Még jó, ha csak otthon, és nem a doki előtt.
Az, h neki, különösen ebben az ügyben, van egy olyan dolga, h állandóan ellenőrizni akar minden apró rezdülésben. És ha mondom, h ne már, már felnőtt vagyok, és ez nagyon terhes nekem, akkor meg veszekszik. Mert beidegesedik attól, h nem akarom hagyni, h ellenőrizzen.
És ez is ennek lenne az eszköze, h be akar majd menni velem. H ellenőrizze, h mit, hogy mondok, h mi történik, ill. h ő "korrigálhasson", ha vmi nem tetszik neki, természetesen a hátrányomra, tehát nem abba az irányba, h mennyire férfi vagyok és mennyire jogosult a szakvéleményre. Tehát ő szeretné a kezében tartani a dolgokat. De ezt meg én nem szeretném. Mert az én szakvéleményem, és mert ha ő irányít, akkor az enyhén szólva nem az én malmomra fogja hajtani a vizet.
Hogy mondom meg neki, h már nem vagyok ovis, h mindenhova kísérgessen, és h ide egyedül szeretnék menni? Ill. megmondani meg lehet, de hogy érem el, h ebből ne csak a veszekedés legyen, hanem megértse és elfogadja?

Én úgy érzem, h ő nem akarja elfogadni, h felnőttem, és h már bizonyos dolgokban egyedül kell intézkednem, és h nem azzal tesz jót, ha kísérget és ezzel leural, engem és a helyzetet, hanem pont, ha hagy önállóan megoldani egy problémát. Ill. természetesen, nem akarja elfogadni, h TS vagyok, ezért azt se, h ezzel pszichóhoz menjek. Sztem ő nem akarja azt látni egy papíron, h F6400 Transz-szexualizmus. Mert akkor nem hitegethetné tovább magát azzal, h ez csak egy mánia, és el fog múlni. Akkor nem dughatná tovább homokba a fejét azzal, h bemagyarázza magának, h nem is TS a gyereke. És sztem ezért meg is fogja tenni a tőle telhetőt, h megakadályozzon a szakvéleményben. Hogy érjem el mégis a célom?

Még egy problémám van a pszichókkal kapcsolatban.

Olvastam kész szakvéleményeket (másét), és találtam bennük olyan gyakori elemeket, amik engem felháborítanak, és nem akarnám, nem hagynám, h az enyémbe ilyenek kerüljenek.

Az egyik az, h az elején, amikor leírja az illető megjelenését, fiús nőnek nevezi (FtM esetről lesz szó végig). Ha nekem egy ilyet beleírna, h nőnek nevez, kb. ráborítanám az asztalt. Mit képzel magáról?
Förtelmesen felháborít az a hozzáállás, h a nemi szerv (vagy a jogi nem) határozza meg vki nemét, így a műtét(/névváltoztatás) előtt még nő. És ő ezzel lényegében ezt a szemléletet követi: h aki nőnek néz ki, vagy az van a személyijében, azt nőnek is nevezi, tartja. De épp ez lenne a lényege a szakembernek, aki tudja, mi az a TS-ség: h legalább ő tudná, elfogadná és tiszteletben tartaná, h nem a nemi szerv teszi a nemet, és h aki neki odamegy azzal, h mondjuk FtM vagyok, az igenis férfi.
Mért kell megalázni az illetőt azzal, h nőnek nevezi? Akkor mért nem írhatja azt, h mondjuk nőnek kinéző ember, v vmi körülírás, amivel nem mondja, h nő, így nem sért bele egy óriásit az illető nemi identitásába?
Az ember nem azért megy egy szakemberhez segítségért, h onnan is csak sértést és megalázást kapjon. Hanem legalább tőle várná az ember pont azt, h megértést és tiszteletet kapjon. Ezért én nagyon felháborodnék, ha vki engem nőnek nevezne a szakvéleményében. Vagy ha egyéb módon azt a szemléletet tükrözné, h szte én nem egy "hátrányos helyzetű férfi" vagyok, hanem csak egy "nő, aki férfi akar lenni".

A másik ilyen elem: gyakran emlegetik a "nemi identitás-zavart". Ez is felháborít. Ugyanis a "zavar" szónak kétféle értelmezése lehet:
- Az egyik az, h ő úgy gondolja, zavaros, bizonytalan, bezavarodott vagyok identitásilag. Vagyis h így nem tudom, h hova tegyem magam, nem vagyok biztos benne, h mi vagyok... meg ilyenek. Ezt viszont én kikérem magamnak, ezt a feltételezést: az én identitásom nem "zavaros", én pontosan tudom, h ki vagyok, és 100%-ban férfi vagyok, nem pedig zavaros, meg bizonytalan, meg akármi.
A másik értelmezés az, h neki van egy elképzelése, elvárása arról, h szte nekem minek kéne tartanom magam (vagyis nőnek). És ha én fogom magam és nem annak tartom magam, aminek szte kéne, akkor azt ő zavarnak nevezi. Ezt viszont megint kikérem magamnak, mert nekem senki ne mondja meg, h én hogy identifikálnám magam "helyesen" szte. Nekem senki ne mondja, h ha én női testben vagyok, akkor az lenne a "helyes", "normális", ha nőnek tartanám magam, és ha nem annak, akkor ez egy "zavar"; nekem senki ne mondja, h ha én férfinak tartom magam, az egy "rossz" identitás, egy "zavar" a normálishoz képest, mert ehhez nincs joga, rossznak, v hibásnak nevezni az én identitásom.

Ez 2 olyan elem, amit én tényleg nem hagynék, h belekerüljön nekem, és az a szemlélet, hozzáállás, amiből fakadnak, engem felháborít. Mert nekem, és sztem minden TS-nek, ez sérti az identitásom. Ez tud a legjobban fájni, ha nem férfiként kezelnek, hanem deviáns, "identitás-zavaros" nőnek, ill. olyan "nőnek, aki férfi akar lenni". És attól, h egy kis szar TS vagyok, még van identitásom, amire büszke vagyok (jó értelemben), és amibe fáj és megalázó, ha belesértenek.

Hogy magyarázzam ezt el nekik?

Tudom, h most megint 2 hosszú hozzászólást írtam, és így most elárasztom a fórumot olvasnivalóval, de ne riadjon már vissza senki se attól, h hosszú, és ne legyen már az, h azért nem olvassa el, jó? Mert amúgy meg figyeltem a logikus, érthető, követhető gondolatmenetre, és így sztem nem annyira nehezen feldolgozható szövegek. xD

Erre nincs semmilyen érv, vagy válasz, ha ő nem mer neked kiállítani szakvéleményt, mert fél, h nem ért hozzá eléggé, akkor keresni kell mást, nincs értelme húznotok egymás idejét.
Telefonban nem célszerű semmit letisztázni, mert akkor van ideje, és lehetősége kitalálni vmit, h ne is kelljen fogadnia téged. Időpontot kérsz, és ennyi.

Erre csak azt tudom mondani, h ha nem szakvéleményt kérsz, hanem beszélgetést, meg mi egyebet, akkor aszerint is fognak kezelni, még az sem kizárt, h mindenféle alternatív "gyógykezelést" akarnak majd rád tukmálni, pszichoterápia, esetleg gyógyszeres kezeléssel kombinálva. SZTK-s szakik különösen hajlamosak lehetnek az ilyesmire, úgyh ezt nagyon átgondolnám a helyedben. Ezzel ráadásul nem csak annál a szakembernél nyírnád el magad, hanem megnehezítenéd a dolgod a következő szakembernél is, nem nagyon szeretnek olyannak kiállítani semmit, akinek korábban felírtak egy marék gyógyszert.
Ja, a diagnózis pedig egyenlő a szakvéleménnyel, úgyh semmi értelme félrebeszélni. Nem kell szemtelennek lenni, de a rendelőben már az elején érdemes tisztázni, h miért jöttél, és mik a céljaid. Ha nem akar ilyesmivel foglalkozni, vagy fél, akkor peched volt, és menni kell másikhoz, mert a Földön nincs semmi, amivel meggyőzhetnéd az ellenkezőjéről.

Igen, kérdezheti, és azt is jól látod, h van aki szerint kizáró ok a homoszexualitás, ezzel számolni kell. Az viszont sajnos nem igaz, h semmi köze hozzá, mert neki MINDENHEZ köze van, legalábbis ő erről meg lesz győződve. Semmi értelme kioktatni arról, h ennek nincs köze a TS-séghez, mert bár igazad van, ezzel inkább csak magadra haragítanád. Arról nem is beszélve, h a semmilyen válasz is egy fajta válasz, elvégre ha hetero lennél, nem csinálnál ekkora ügyet a kérdésből, ezt tudja ő is, így nem lennél előrébb semmivel. Hazudni viszont csak akkor tudsz, ha a későbbiekben sem találkozik anyáddal.

A családi támogatással kapcsolatos kérdéseket nem lehet, és nem is célszerű kikerülni/körüljárni, mert nagyon sok dolgot le tudnak itt szűrni. Persze, sokkal szívesebben adnak ki olyannak szakvéleményt, akiről tudják, h szükség esetén van vki, aki fogja a kezét, bármi történjék is, de alapvetően nem kizáró ok még az sem, ha vkit kitagadnak emiatt. Nem ismerem minden mélységig a családi helyzetedet, de nekem az jön le, h azért csak nem tagadnának ki emiatt. Egyébként kénytelen leszel óvatosan beismerni, h nem támogatnak teljesen, de ez nem a világvége, szinte nincs olyan ember, akit tényleg kifejezetten támogatnának abban, h nemet váltson. Ha kérdezi, h mi a helyzet a családdal, mondd azt, csak nemrég mondtad el nekik is, így még nagyon új nekik ez az egész, el vannak keseredve, nem értik, stb..., de te türelmes vagy velük, mert tudod, h végső soron számíthatsz a szeretetükre. Persze fontos, h hangsúlyozd, h fel vagy készülve minden eshetőségre (mit kezdesz, ha mégis kiraknak 18 évesen, hol élsz majd, miből, stb...). Nem kell feltétlenül igaznak is lennie, amit itt mondasz, de lássa rajtad, h komolyan foglalkoztat a téma, és nem fogsz a Dunának menni, ha nem úgy sülnek el a családoddal a dolgok, ahogy elképzelted.

Anyáddal meg próbálj beszélni, h még csak el se kísérjen. Bár mivel nem vagy még 18, lehet maga a doki fog ragaszkodni ahhoz, h anyádat is megismerje. Na nem az első beszélgetésen (arra be sem engedik), de mielőtt kiadná a szakvéleményt. Én jócskán elmúltam 18, amikor kiállíttattam, de nálam is bepróbálkoztak, de mivel nagykorú voltam, elutasíthattam. Úgyh a te esetedben óvatos lennék, olyat nem hazudnék, amit anyád könnyen leleplezhet.

Az utolsó hozzászólásodra viszonylag röviden tudok reagálni. Téged ezek bántanak, ezt megértem, tiszta sor. De el kell döntened, h szeretnél-e szakvéleményt, mert nem, mert ezek nélkül amit írtál, NINCS szakvélemény. Nincs is értelme ezt felhozni sem a szakembereknek. Első körben legyen meg a szakvéleményed, és utána rajtad a világ szeme, h megváltoztasd az általános hozzáállást, csapj fel aktivistának, tanulj pszichológusnak, vagy pszichiáternek, h később a rendszeren belül tudj ügyködni, változtatni, de amíg nincs szakvéleményed, addig nem érdemes pattogni, mert csak magaddal cs*szel ki.