Üdv, Vendég
Felhasználóinév: Jelszó: Emlékezz rám

TÉMA: A történetem

Vá: A történetem 13 éve 4 hónapja #32058

  • Sid
  • Sid profilkép
Na elmondtam anyunak, nehéz volt, de kinyögtem, hogy gyűlölök fiú lenni. Ekkor voltam magamra először büszke, hogy bátor voltam.
Hát.... Eléggé felemásra sikerült.
Először azt mondta,hogy ez nem lehet igaz, csak kitalálom az egészet. Azután elmondta, hogy (szó szerint ezt mondta) nem akkora bűn az, hogyha esetleg nem veszek el egy lányt feleségül, hanem egy férfivel lennék együtt. És attól, hogy nemet váltsak, attól teljesen kikészült. Nem hitte el nekem, azután meg azt mondta, hogy majd elmúlik.
De nem múlik el.
Az meg, hogy kivel élem le az életemet, egy férfival, vagy nővel, azt még igazából nem nagyon tudom. Egy biztos, hogy nő akarok lenni, és boldog.
Azt is mondta, hogy nagyon örüljek annak, hogy fiúnak születtem. Szó szerint azt mondta, hogy naponta többször a fenekem verhetném a padlóhoz örömömben, hogy fiú vagyok, és hiába mondtam, hogy én egyáltalán nem örülök ennek.
És tényleg az a baj, hogy nem hiszi el nekem, vagy csak nem akarja, nem tudom. Azt hiszi, hogy ez csak a kamaszkorom miatt van, és küzdjek ellene, és majd elmúlik. Ez borzasztó. Ekkor kérdezte meg, hogy mire költöm az általa adott pénzt. Nem mertem elmondani, hogy hormonra kell, féltem, hogy elveszi tőlem.
És most jön a fekete leves. Haza akarja hívatni a két tesómat egy kis családi kupaktanácsra. Ma kell eldöntenem, hogy beleegyezek-e. Hát persze. hogy nem egyezek bele. De a másik lehetőségem szerinte, hogy majd ketten megküzdünk vele, és elfelejtjük.
De én nem akarom, évek óta erről álmodom, ez a legfőbb vágyam.
Egyetlen pozitívum, hogy azt mondta, hogy szeret, és bocsánatot kért mindenért. Ez nagyon jól esett.
Szóval fogalmam sincs, hogy érhetném el, hogy higgyen nekem. Lehet fel kell vetnem a pszichológus gondolatát, egy jó dokinak elmondanék mindent, és talán neki hinne anyu.
Olvastam, hogy Nagy Gertrúd a legjobb, vessem be őt? Vagy lenne valami ötletetek, hogy mit csináljak?
Ma itthon vagyok egész nap, nem kell suliba mennem, csak az orvoshoz kell lemennem igazolásért, de nem nagyon tudom, hogy mit mondjak.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 4 hónapja #32059

Szia Sid!
Igazad van, tényleg nagyon büszke lehetsz magadra, hidd el, most már a nehezén túl vagy. :)
Anyud pedig ahhoz képest, h miket írtál, meglepően jól fogadta, hidd el nekem. Az én anyum is körülbelül így reagált, sőt, ő talán még rosszabbul is kicsit. Nálunk az első 1-2 hónap volt rettenetes, állandó nyílt konfrontáció, fenyegetőzés, lelki zsarolás, de végül túljutottunk rajta.
Mára úgy kezeljük a dolgot, mintha mi se történt volna. Tudom, h soha nem fogják a szüleim kiheverni a nemváltásomat, de elfogadták a tényét, és nem bántanak már vele. Cserébe én nem velük beszélem meg az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseket, maximum tájékoztatom őket az olyan fejleményekről, amiket tudom h jól fognak fogadni. Soha nem leszünk mintacsalád, és mára abba is beletörődtem, h valószínűleg mindig lesznek számomra fájdalmas beszólások, pofavágások, de megtanultam ezeket lenyelni, ahogy a szüleim is megtanulták lenyelni, h nő a szakállam, mélyül a hangom, és kopaszra nyírom a fejem.
Kemény időszak vár most rád, ne csodálkozz, ha anyud visszaesik majd a régi viselkedésmintáiba. Én úgy gondolom, h mindenképpen érdemes pszichológus segítségét kérni, mert ezt anyudnak nagyon keményen fel kell majd dolgoznia, és ebben minden segítség jól jön majd. Én Gertrúdnál voltam, nagyon rendes hölgy, 2 gond van vele, az egyik h Pesten van, a Merényiben, a másik pedig h nem olcsó. Az pedig hosszú távon megint nem venné jól ki magát, h utazgatni is kelljen rendszeresen, pénzt is kiadni, viszont legalább biztos lehetsz benne, h nem zagyvaságokat fog anyudnak mondani, és nem az sül ki az egészből, h téged kell kigyógyítani.
Dukkolok neked nagyon, hidd el, most már könnyebb lesz, te is folyamatosan erősödni fogsz, h már nem nyomja ez a teher a lelkedet!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 4 hónapja #32060

Ja az pedig, h anyud azt hajtogatja, h örülj, h fiú vagy, na az nálunk is így volt (csak persze fordítva, értelemszerűen...:) ).
Édesanyám kibukott, h én szerinte nem vagyok normális, mert hogy akarhatok én fiú lenni, ha egyszer már megúsztam, h annak szülessek. Kifejtette, h ő mennyire undorodik a férfiaktól, és a fordítottját (ha vki fiúból lány akar lenni), azt tökéletesen megérti, de az én esetem szerinte nem nem normális, mert aki fiú akar lenni, az csak beteg lehet...:laugh:
Úgyh hasonlóan fura felfogás, de túljutottunk ezen is, most már nincs napirenden a téma.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 4 hónapja #32092

  • Alexia
  • Alexia profilkép
Jól van! Megtetted az elsõ lépést ami a legnehezebb volt. Mi is büszkék vagyunk rád :kiss:
Természetes, hogy anyukád nem tudja megérteni egybõl az egészet (a pszichológusnak sem sikerült akinél jártál, emlékszel? pedig neki nem is jelentett annyit és tudnia kellett hogy ilyen van, ha még nem is találkozott vele elõtte). Anyudnak ez nehezebb, de a legfontosabb hogy szeret és talán most már majd elkezdhettek beszélgetni errõl.
A testvéreiddel nem muszáj most beszélni, ráér az majd késõbb is, elõször anyuddal kellene megértetni mi a helyzet.
Szerintem ne eröltesd nagyon, de ha látod rajta hogy lehet vele beszélni errõl, akkor megpróbálhatod elmondani mit érzel. Eleinte nehéz lesz neki is és biztos nem fogja tudni megérteni egybõl és lesz még sok ötlete hogyan lehetnél mégis fiú, de idõvel, ha megérti hogy nem leszel és utánanéz hogy ilyen van és ez pont az õ gyerekével történt, amirõl senki sem tehet, akkor majd elfogadja és talán segíteni is fog.
Ha ketten nem boldogultok ezzel és megtehetitek, akkor felkereshettek egy pszichológust vagy pszichiátert, akinek volt már ilyen tapasztalata, ez talán segíthet, de akkor is szükség lesz kitartásra és egy kis idõre. Én is Nagy Gertrúdnál voltam, ahogy Beni írta rendes, tapasztalt, de Pesten van és pénzbe kerül. Megpróbálhatsz találni mást is aki közelebb van és olcsóbb, ebben nem tudok segíteni.
Mi itt lélekben veled vagyunk, számíthatsz ránk, szorítunk neked, de az úton neked kell végigmenni, amihez erõ és kitartás kell. De ahogy Beni mondja, egyre könnyebb lesz, még akkor is, ha bizonyos pillanatokban nagyon nehéznek tûnhet, de lesz jobb, hidd el.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 4 hónapja #32127

  • Sid
  • Sid profilkép
Köszönöm, édesek vagytok, nélkületek nem ment volna.
Most már jobban érzem magam, hogy elmondtam, ami már évek óta nyomott belül.
De anyuval az a baj, hogy baromira nem hisz nekem, szerinte majd elmúlik, és okokat keres. Pedig ennek nincs semmi oka, egyszerűen ez jön belülről. Belül teljesen nőnek érzem magam, már csak a külsőmet kellene hozzá igazítani.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 4 hónapja #32158

  • Barno
  • Barno profilkép
Hoppá, akkor elnézést kell kívánnom eddigi hozzászólásaimért az ügyben, mert én azt hittem, hogy alapból tudja, hogy mi van, mert már el lett mondva neki, és úgy megy a fizikai és lelki erőszak, meg az olyan szöveg, hogy "minek élsz te". Valamit félreértettem, bocs. :)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 3 hónapja #32617

  • Sid
  • Sid profilkép
Be lettem jegyezve pszichológushoz, Nagy Gertrúdhoz,
december 31-re.:lol: Örülök, de már most nagyon félek, nemtom milyen lesz, de várom. Remélem tényleg kedves lesz, meg jól fog elsülni a dolog:lol:
Magántanuló is lettem, anyu azt mondta, hogy jó legyen nekem.
Most kicsit boldog vagyok, úgy gondolom megérdemeltem:lol:
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 3 hónapja #32624

  • shadow
  • shadow profilkép
Hajrá, Sid! Csak így tovább!
Ha boldog vagy, akkor minden OK, a helyes úton jársz! :)
Nem kell parázni Gertrúdtól szerintem, csak őszintén! B)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 13 éve 3 hónapja #32661

  • Barno
  • Barno profilkép
Ez nagyon szuper, úgy örülök, hogy emberi fejlődésről hallok hírt! Ez nagyszerű!!! (És még én is tanultam belőle.)
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 12 éve 11 hónapja #34434

  • arabela
  • arabela profilkép
Igaz ez nem az én történetem, de történet a javából. Remek példa arra milyen sokszínű a világ:
Egy ritka betegség miatt láb nélkül született, és bár férfi, de nőként szeretne sikeres énekesnő lenni a 19 éves Piyah Martell. Rengeteg rajongót gyűjtött magának YouTube-on, sorra gyártja a videókat, amikben énekel és a kezén állva táncol. Tizenötévesen állt a szülei azzal, hogy nő szeretne lenni, hamarosan kezdődhet a hormonkezelése.

http://velvet.hu/sztori/2011/03/29/sztar_szeretne_lenni_a_lab_nelkul_szuletett_transznemu/

Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Vá: A történetem 12 éve 11 hónapja #34446

  • Barno
  • Barno profilkép
Hát le a kalappal előtte! Elképesztő!
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.

Oldal elkészítésének ideje: 0.213 másodperc
A pinkvanilla.hu fórumán található hozzászólások a  szerzőik nézeteit tükrözik, és nem a pinkvanilla.hu álláspontját - így az nem vállal felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook