Sziasztok. Én egy 16 éves fiú vagyok, csak más, mint a magát normálisnak nevező hetero emberek.
Kb. 4-5 éve alakult ki bennem a "másság", már ha lehet így mondani.
Akkoriban kezdett megtetszeni a női élet. Nagyon vonzott az a világ, mely egyre csak vonz mind a mai napig. Nagyon szépnek láttam őket a tv-ben, különböző műsorokban, képeken, utcákon. Már akkor eldöntöttem, hogy egy nap én is nő leszek, egy szép nő, aki boldogan éli életét. Mindig anyu cuccai között turkáltam, és minden ruháját felbróbáltam.
Valahogy ez számomra normálisnak tűnt. Szerettem egyedül lenni, mert akkor kibontakozhattam, az lehettem aki szerettem volna, akkor voltam igazán boldog. És azóta, napról-napra egyre erősebb ez az érzés. Sohasem csillapodik, inkább folyton-folyvást nő. Most is mint életem minden percében csak álmodozom, hogy mi lenne ha...., milyen lenne ha....stb. Mindig erre gondolok.
Csak arra vágyom,hogy nő lehessek, bármit megtennék érte.
Anyukámmal élek egy jó nagy,4 szobás lakásban, miután apám meghalt 4-5 éve. Nagyon nehéz vele élnem, ha lenne lehetőségem,valakinek a segítsége, elmennék és vissza se nagyon jönnék.
Sose szeretett engem,és most se teszi. Mindig a 2 felnőtt tesómat szerette,engem soha. Mindig hozzájuk mér, nekem is olyannak kellene lennem, mint ők. Menjek egyetemre, mint ők.
Legyek egy igazi férfi, mint ők. (Pedig gyűlölök fiúként élni. Csak egy nagy szenvedés az egész).
Legyen feleségem. Nem akarok senkit elvenni. Biztos hülyén hangzik, de én szeretnék feleség lenni. Sokat álmodozom róla, hogy egy férfi megkéri a kezem. Tiszta őrület. Sokszor gondolok úgy magamra mint hülye,beteg,undorító valakire. Nem tudom magam hova tenni. Senki nem ért meg engem, nem foglalkozik velem senki. Bárcsak lenne valaki.
Szinte csak gyűlöletet látok és érzek magam körül, azzal hogy körülöttem mindeni gyűlöli a melegeket. Az osztályom is utálja őket, még jó hogy nem tudják rólam ezt. Pedig jól kijövök velük, leginkább a csajokkal.
A családom is tiszta homofób, főleg anyukám.
Kezdem azt hinni, hogy csak apa szeretett.
Nem nagyon szeretek élni, szinte csak álomvilágban élek, esténként álmaimban, ahol olyan vagyok,amilyen szeretnék,és szeretnek engem.
Nagyon vágyom arra, hogy törődjenek velem,foglalkozzanak velem, szeressenek,átöljenek,megértsenek,segítsenek,és hogy én is fontos legyek.
Ezekre vágyom, hogy boldog lehessek valakivel, valakikkel a családomtól távol.
Köszönöm, hogy elvolvastad a levelem, visszaírsz, segítesz. Már ezzel többet törődsz velem mint a családom. Nagyon el vagyok keseredve, boldog akarok lenni, csak szükségem lenne törődésre, segítségre. Nagyon akarok szeretni és hogy engem viszont szeressenek.