Viharmadár. Gondolom ha még nem volt műtéted akkor biztosan vissza lehet csinálni a változást főleg papíron. Biztos vagyok benne ha ezen túl leszel megfogod találni a hozzád illő hölgyet. Türelem mindenek előtt a mondás is úgy szól hogy isten se 1 nap alatt teremtette a világot. Sok sikert szoritok neked hogy megtaláld a helyed az életben hisz ez a legfontosabb.

maximilien beküldte:
Nahát először is külön köszönöm ezt a szép lila színt amivel megtiszteltél, nagyon szép árnyalat.

Nyílván nem tudom hogy mi történt közted és grindylow (az ex-párod) között pontosan, mivel személyesen egyikőtöket sem ismerem, de azt tudom, hogy mindketten bevallottátok itt a fórumon, hogy jártatok, aztán pedig grindylow segítséget jött kérni a fórumra, azért, mert zaklatni kezdted, nem akartad elfogadni hogy neki te már nem kellesz. Én igenis úgy éreztem hogy bunkóztál velem, és az exed is azt mondta, hogy neked ilyen a másik érzéseit letojó tendenciáid bizony vannak, ezért is idéztem be olyan kis szépen, belinkelve, pár oldallal ezelőtt azt hogy miket is mondott el rólad valaki aki személyesen is ismert és kapcsolatban volt veled, ezzel alátámasztva hogy nem csak én találom ki rólad azt, hogy nem mindig vagy olyan kis empatikus mint amilyen most kezdessz lenni.

De hát maximilien, persze, én nyitott vagyok tudod, nagyon is, a békés, építő jellegű párbeszédre amivel pozitívan járulhatunk hozzá a fórumhoz. Főleg, ha mindig ilyen szép lilával írsz nekem majd

Röviden közbeszólnék (hosszabban majd valami asztalibb vasról).

Igaz, hogy visszaforduláshoz kértem infókat, mostanra azonban nyilvánvalóbb lett számomra, hogy talán az vezethetett, hogy a magamén túl más rálátásokat is megismerhessek ebben a kérdésben, ugyanis éppúgy megtörténhet, hogy m o s t tévednék nagyobbat.

Valójában tehát inkább bizonytalan vagyok (ennek okai világosabbak lesznek további, hosszabb írásaim kapcsán).

Hogy jó, vagy kevésbé jó ötlet-e itt keresnem szembenézést - nem tudom; annyiban biztosan, hogy a jelenlevőktől nem kell eleve T-fóbia-vezette érveket hallanom

Annyi mindenesetre részemről biztos, hogy ha végül mégis elindulok visszafelé, senkit nem fogok hibáztatni a korábbi életszakaszomért (miért tenném? Én döntöttem, s akkor az látszott jónak, s nem azért, mert X vagy Y azt mondta.)

Ismerve a magyaros "énsosevagyokhibás" lelkületet, bizonyára akad nem egy olyan is, akik ilyenkor rárogyasztanák az épületet is a sorstársakra.

Ezért (is) örülök annak, hogy (tudtommal) az oldal hivatalos álláspontja, hogy SRS tényleg csak végső esetben (én sem tettem még meg, noha megoldható lett volna).

Nehéz dolgok ezek, ez tény. Éppúgy fel kell nőni hozzájuk, mint a lőfegyvertartáshoz.

Kedves Viharmadár! Nekem úgy tűnik, hogy Te a két végletben gondolkodsz - vagy férfi, vagy nő. Lehet, hogy valahol a két pont között fogod megtalálni önmagad? (nem bináris identitás?)

Szép napot mindenkinek!

Zsófi:
Köszi, de ne gondold, hogy nem tartok az emberektől Néha viszont van az úgy, hogy az ember úgy érzi: szólnia kell.

Glitch:
nem vagyok még túl az SRS-en, sőt: egy rövid időszakon kívül korábban nem akartam erőltetni. (Korábban egészségügyben dolgozva, jobban el tudtam képzelni, mi minden történhetett azon sorstársakkal, akik félresikerült műtétükről írtak az oldalra, valamint: tudom, hogy egy sima foghúzás sem kockázatmentes, és hát az egyszerűbb MtoF folyamat is
meglehetősen bonyolult, hosszú, és kockázatos beavatkozás.

Ezek sajnos tények, s korántsem azzal a szándékkal írom le őket, hogy bárkit elijesszek bármitől; ha szükségét érzi, tegye).

Nekem tehát, ha jól sejtem, két lépcsős lenne a visszafordulás: adott döntés és hivatali hozzáállás esetén a papírmunka elrendezése (és az egész végén új munkahely keresése), majd valamikor, úgy 20-30 év múlva egy kis csörte a NYUFIG-gal, hogy elhiggyék: mindhárom név hozzám tartozik, tehát nem 15, nem 6, és nem 22, hanem 43 év szolgálati időm van (meg az ügyintézés idejére elviselni a "vén b**i kö***g"-nek kiosztott pillantásokat, ha úgy alakul).

Aki erre a fórumra eljut, és kérdez, attól mellesleg nem hiszem, hogy az itteniek bármelyike elzárná a műtéti statisztikáról és utóéletekről szóló infókat; más kérdés, hogy az illető esetleg eleve fel sem teszi a kérdés(eke)t, mert annyira menne már előre.

(Ámbár, amilyen hírek járnak olykor "hétköznapibb" eü. problémákhoz kötődő dolgokról, szerintem ennek kicsi az esélye). De ez szerintem ugyanaz a kategória, mint amikor a pszichológiai szakvéleményben valaki aláírja, hogy "tudatosan, mindent megfontolva, saját felelősségre szeretné majd elvégeztetni a beavatkozást".

Lazarus-bővítmény: javíts ki, ha tévedek, de 5-ös Androidon nincs ilyen. Azóta felmerült bennem, hogy esetleg az "Emlékezz rám"-ot kellene bepipálni a belépéskor. De még jobb kivárni, míg asztali géphez férek. (Sajnos, 'Droidon a vágólap és a szövegkijelölés is nehézkes).

Gringa:
Természetesen én is vitatom, hogy egy férfi 180-nál indul Ismerek olyat, aki, annak ellenére, hogy FtoM, és alacsonyabb nálam, a szememben férfibb, mint bármelyik kétméteres, kigyúrt izomfiúcska, vagy ilyenolyan dél-amerikai amorózó.

Ami a türelmet illeti: azt hiszem, 24 év (ennyi telt el az átfordulásom
megindulásáig; szélsőségesen korán értem biológiailag (habár ez kifejezetten női tulajdonság!)) elegendő türelem.

Magasság: Ami nekem nem tetszik ebben: az azonnali ítélet. Ha nem 15 centivel feljebb van a fejem, az miért automatikus bizonyíték arra, hogy:

- biztosan nem fogom tudni megadni neki a pénzügyi biztonságot (mondjuk, királylány-szindrómásak esetén itt nem is játszik a magasság), de láttak már alacsony ügyvédet vagy IT-st is),

- tutira nem fogom tudni neki megadni a fizikai biztonságot (És p. Bruce Lee? Rám van tán írva, hány dan-t és/vagy toan-t szedtem eddig össze? A legnagyobb darab állat is gyorsan apróra csuklik össze egy gyors, jó helyre betalált, hegyes tárgytól, stb, stb),

- ezer százalék, hogy nem fogom tudni neki levenni a fa tetejéről az élelmet (manapság már feltalálták a létrát, illetve: nem a fárol élünk (sokan viszont még mindig ott)),
- ....
- ....???
Amikor egyszerűen ESÉLYT SE KAPSZ AUTOMATIKUSAN, hogy megmutasd, milyen vagy, mert ALAP, mindenki tudja, hiszen közmegegyezés van róla, s neked kötelességed elfogadni és mosolyogva tűrni , hogy egy értéktelen darab sz... melléktermék, és ez jön szembe folyamatosan negyed századon át, az úgy gondolom, elég ok lelombozódni, nem?
Ha visszaolvasol, írtam a 146 centis csajt, akinek rögtön ugyanez volt a baja.
(Bocs a közbeni nagybetű miatt).

Egy ide vágó párhuzam, hogy jobban megérts. Tegyük fel, valaki észreveszi, hogy ide írsz, és sikerrel azonosít is. Másnap reggel a hatóság dörömböl az ajtódon, hiszen egyértelmű, hogy közveszélyes gyermekmolesztáló elmebeteg vagy, mint mindenki, aki ide jár (csak őket
még nem sikerült visszakövetni).
Amíg visznek gyalog a hivatalba, száz szembejövőnek kétségbeesetten
elpanaszolnád, hogy nem csináltál semmit, csak ide írtál két szót ("Jó reggelt!"). De amint kimondod, hogy "...a Pinkv...", azonnal mindenki leköp, és közli, hogy megérdemled a sorsod, mert "közveszélyes gyermekmolesztáló elmebeteg vagy, mint mindenki, aki ide jár (csak őket még nem sikerült visszakövetni)".
Mit teszel ebben a helyzetben a századik eset után?

Húzd szét 24 évre, mondjuk, átlag 1 havonta megismételve, és csak 2- szembe jövővel. Akkor most már nagyjából értheted azt, nekem hogyan esett.

" de ez ritka mert nem túl szép látvány. "
Miért nem?
Ha az elmúlt 50 év "filmművészete" arra lett volna kihegyezve, hogy: a legkisebb fiú nyer, és viszi a szép, magas tündérkirálynőt, akkor most valaki más kínlódna itt, te pedig azt írnád neki: mennyire nem szép látvány a magas zsiráf-tag az alacsony gazellával. (Biztosan lennének bevett érvek is, mint kontra a biztonságról: há' mer elfogja előle a napfényt és a friss levegőt, meg olyan fenyegetően fölé tornyosul!)

Hollywood, a Cosmopolitan és még pár hasonló, meg a csordaszellem,
valamint az emberiség ősi félelmeire való építés által mesterségesen kőbe vésett "alaptörvény" ez.

Rajongok az ázsiai nőkért. Mondjuk, összejöhetnék eggyel. Kérjem ki szerinted a közösség engedélyét? Elég lenne az utcáé, vagy a városé is kell? Mi van, ha az utca még szépnek talál minket, de a város nem? Dobjam el, mert "mit szólnak majd az emberek"?

Ősi ösztön: nem szabad a közösséggel összeveszni, mert kidobnak a barlangból; igaz, előbb fagyok meg, mint hogy megzabáljon a kardfogú tigris.

Csak most már kicsit odébb tartunk, ha nem vették volna észre.

A családcentrikusságot pedig egy magas, gazdag pasas is el tudja játszani... aztán lehet, hogy koppansz majd, mikor lerúg a lépcsőn az utcára, mert megunt.

Határozottság: lásd korábbi írásom egyenrangúságról szóló részét. Nem alávetett cselédre van szükségem, hanem társra, akivel kölcsönösen, nyugodtan rábízhatunk egymásra bármit, akár egy életet is.

A trollkodásról: ez a honlap speciális. Nagyon az. Mivel nem nagyon van más hasonló (én pl. egyről sem tudok, ahol ennyi, kapcsolódó infó lenne egy helyre gyűjtve), a trollkodásnak két okból nincs értelme.

Egyik, hogy ellentétes a honlap által felvállalt felelősséggel. Aki ide jön, nem újabb köpködésre és bántásra, hanem segítségre, megértésre, támogatásra vágyik. S ha nem kapja meg, hasonló oldalakon el fogja mondani, mit tapasztalt itt.
Annak pedig híre megy, így inkább csökkenni fog a látogatottság.

A másik, hogy aki egy kicsit is benne van ezekben a dolgokban, az felfogja, hogy gyakorlatilag elesett emberbe rúg bele, amit a közösség nem, vagy nem sokáig díjaz.

Hogy ennek ellenére vannak veszekedések, sokmindennek be lehet tudni. Attól függően, mik a kiindulási pontjaik.

Lehet egy, rosszul feltett kérdés; egy hülyén megfogalmazott válasz, vagy egy kiragadott szövegrész (ebben az írásban is van arra alkalmas rész); egy rosszul sikerült találkozó, s még kismillió egyéb.

Ne felejtsük el: bevalljuk vagy sem, de olyan, érzékeny témák miatt vagyunk itt, ami miatt nem hiszem, hogy ne lenne köztünk teljesen sérülésmentes ember. Hozzátéve a hormonális beavatkozásokból, vagy épp a természetes szintekből eredő vagy egyéb forrású biokémiai dolgainkat is, szinte törvényszerű, hogy érzékenyebb sorstársainkba akaratlanul belegyalogoljunk valamivel.
És igen, valóban lehet szándékosság is - sikertelenségét itt kiélő, unatkozó, vagy épp hitből vagy megbízásból "züllesztő" ember - sokminden előfordulhat, hiszen a regisztrációnak nem feltétele pl. a nemváltást engedélyező ügyirat számának megadása, vagy orvosi F6400 igazolás, azaz: nincs szűrés; az regisztrál ide, aki akar).

A közösség felelőssége ugyanúgy megvan a trollok kiszűrésében, józannak maradásban, elsimításban, nyugalomteremtésben, mint a moderátoroké.

Röviden: viselkedésbeli anomáliák vannak, de szerintem az üzemeltetők lehetnek olyan tapasztaltak, hogy nem vállalnak trollkodással kockázatot.

(Bevallom, én pl. abban vagyok idegesítő, hogy hajlamos vagyok egy témát hosszan, minél több szempontból, sok érvvel kifejteni Miattam gyorsabban kopnak majd a szerverek, a szemek és a billentyűzetek )

Maximilien: Magam sem mondhattam volna pontosabban, amit a #59991-ben írtál.

MajaP:
Vannak testileg olyan pontok, ahol nem is tehet mást az ember, mint hogy a végpontokban gondolkodjon (kivéve: kellően rugalmas és elfogadó társ és/vagy interszex esetén).

Lélekben viszont... ott szerintem még érvényesebb, hogy inkább csak árnyalatok vannak.

Nekem például nem nőies a járásom. Nem hordok sminket; nem is szándékozom foglalkozni vele (némi elkerülhetetlen alapozón kívül).

Ugyanakkor, megfigyeltem magamon, hogy egyáltalán nem élem meg hátrányos megkülönböztetésként, ha a konyhában "kell" pepecselni sokáig, sőt: nagyon is szeretek hosszan, új dolgokat is alkotni annak, akit szeretek.

Gépekkel fogom körbevenni magam, és megvan bennem az a speciális "programozó gondolkodásmód" - mégis kicsordul a könnyem egy-egy esküvői ruhabolt mellett elhaladva, s készülj fel rá, hogy össze kell szedj darabjaimból, ha egy nagyáruház csecsemőosztályára tévednénk.

A mai élet kihívásai valahol meg is követelik sok területen, hogy ne legyen különbség. A magára maradt férj el kell tudjon látni egy kisgyermeket éppúgy, mint ahogyan egy nő is képes kell legyen biztonságosan villanykörtét cserélni.

Elkerülhetetlen tehát, hogy az ember szakítson a végletekkel (illetve, lehet, de szerintem ma már inkább nehezebb így az élet).

Egy terület van, ahol sajnos nekem sem megy a rugalmasság: a nemi élet. (Magyarázat későbbi, rólam szóló részletekben). Sajnos, fából-vaskarika eset lesz

Zsófi, #60000:
Amikor elkezdtem utánanézni annak, meddig lehet eljutni a váltásban (milyen lehetőségek, technológiák elérhetők, s azok mennyire hatékonyak), megdöbbenve láttam, hogy még én sem, aki direkt azt lesve mentem el egy-egy találkozóra, hogy: "nah, majd jól észreveszem az áruló kis jeleket", tehát kifejezetten kerestem guvadó szemmel, azt láttam:
meg lehet csinálni a változ(tat)ást úgy, hogy esélyem se legyen kiszúrni, ki a nem-született.

S nyilván nem volt összekötve a dolog sztriptíz- és élő anatómiai bemutatókkal.

Következésképp: igen, lehet kompromisszumot kötni - "átváltozhatsz" úgy is, hogy a lehető legteljesebbnek látsszon, de minimális kockázattal (radikális, egyirányú beavatkozástól mentesen).

Egyetlen kivétel van, ahol sajnálatosan kb. fele-rossz a helyzet: az egészségügy. Itt, ugye, olykor nyilatkozni kell (érdemes) arról, hogy az eredeti nemhez tartozó paramétereket vegyék figyelembe, vagy kénytelen vagy feltárni nemesebb részeidet is.
Nemrég jártam így, urológiai ügyben (igen erős felfázás, ijesztő tünetekkel, és még ijesztőbb, esetlegesen elvégzendő vizsgálatok ígéretével, pl, vesetükrözés).
Amint megemlítettem a gyors ultrahang előtt, hogy MtoF, a "kedves" doktor úr hangsúlya azonnal megváltozott; végig épp hogy le nem köpött, és tolta volna a felelősséget minden szempontból oda, ahol a hormonokat felíratom.

Kontra, fogászati műtét esetén az egész személyzet - noha meg kellett
mondjam, miért szedek Cypromixet és Estrimaxot - mindvégig (legalábbis
szemtől-szembe) teljesen természetesen vette a lapot, és az "aktuális" nemet figyelembe véve intéztek mindent, egy rezzenetnyi hangsúlyváltozás nélkül. (A doki meg is dicsért, milyen együttműködő voltam, és kitartó, nő létemre).

Glitch, #60013:
A pszichomókusok igen eltérő hozzáállásáról nekem, is van történetem. (De asszem, ma már nem mondom el )

Sziasztok. Láttam, a "Dr.Király István műtétei" topicban folytatódott a vihar - én inkább ide írok továbbra is, szerintem ide jobban illik a téma.

Én nem kérem senkitől, hogy velem együtt megálljon, visszaforduljon; vagy hogy előre siessen. Mindenkinek a saját útja - a saját útja.

Kevés köztünk a jóstehetség - mindenki reméli, hogy jó úton jár, de senki sem tudhatja előre, valóban ez-e a helyzet.

Részemről kívánom mindenkinek, hogy megtalálja, amit keres - akár nekiindul, akár kivár; akár már végigment az út nagy részén. (Olyannyira, hogy ha sikeres visszafordulás lesz a vége, még attól sem zárkózom el, hogy végül valamely ex-sorstársammal folytatódjék egy közös út - nah persze, az esélyeket nagyban rontja, hogy a 165 centis magasság valószínűleg éppoly lesajnálandó és semmibe veendő kategória, mint a "kedves" GG-k szemében. De hát, ha valakik,akkor az ide látogató érintettek tudják a legjobban: sosem lehet tudni, milyen irányba fordul a jövő )

Én is választ keresek; egyfajta segítséget a döntéshez, épp azért, mert azt érzem, hogy nem látok tisztán.

Óvakodtam volna attól, hogy a maradék élet-részleteimet is leírjam (lesznek, akik ugrani fognak rá). Ezért csak a legfontosabbat írom még le, röviden.

Két éves kapcsolatom volt egy FtoM-mel. Nagyon-nagyon mély érzelmekkel. Ígért mindent: fűt-fát-bokrot; esküvőt, családot saját gyermekkel (a kockázatok miatt ő sem akart SRS-t); kitartást mellettem, megbecsülést, satöbbi. Végül egyik pillanatról a másikra visszatáncolt, s eldobott, mint egy darab sz**t.

Nagyon közeli ismerős szerint ez pont lehetett bennem akkora törés, ami elhozhatta a mostani bizonytalanságomat.

Önvédelmi felejtés? Menekülés még a helyzet közeléből is, esélyt sem adva, nehogy még egyszer megtörténhessen? Vagy eleve benne volt minden, amit korában leírtam (beleértve, hogy ehetek akár egy kiló hormont is egy ültömben, akkor is legfeljebb gyűlölni tudom a férfi nemi szerveket - másét is)?

Az még mindig joban tetszik a tükörben,amit most látok benne... de megtalálhatom-e így; ritkaságként a ritkaságok közt, a saját utamat? vagy az első pillanattól kudarcra voltam/vagyok ítélve?

Nem tudom; csak egyben vagyok biztos: hogy ebben a helyzetben valóban nem biztos, hogy tisztán tudok látni.

Csapdában érzem magam, de nem világos, miből áll a csapda: a múlt, vagy a jövő félelmeiből? Netán már mindkettőből egyben?

Menni, vagy maradni így éppoly életre szóló döntésnek látszik (mert azt biztosan érzem, hogy több ilyen nem lesz), mint az elején az indulás volt.

Ez hozott ide közétek. Hátha valaki meglát olyasmit a történetben, amit én nem látok, vagy nem akarok meglátni.

Szabad volna megkérdznem, hogy mennyi ideje élsz a választott nemedben? És hogy csak a kapccsolatod megtörése után voltak kétségeid, vagy már azt megelőzően is?

Arra már nem emlékszem pontosan, mikor csusszant le (még nem hivatalos forrásból) az első darab tabletta, de hivatalosan 2011 óta írják fel.

Az már rövid idő alatt lekoppant, hogy szexuális téren, stilszerűen, csak a sors b*szott ki velem rendesen, mivel sajnos még így is a kettő közül csak a női nemi szerv nem vált ki belőlem irgalmatlan gyűlöletet és dühöt. Ugyanakkor, még mindig sokkal jobban éreztem magam nőként élve, mint az eredeti formámban.

Dupla pech

De ha nőként jobban érezted magad, miért fontolod azt hogy visszatérsz abba az állapotba, amiben nem érezted jól magad? Vagy úgy gondolod, hogy a másik nem után az eredetibe való visszabújás már nem lesz olyan rossz, mint amikor még az átmeneted előtt voltál?

Egyébként hadd mondjam el azt így a magasságodra kitérve, hogy én ismerek 175 centis GG-t akinek a férje másfél fejjel alacsonyabb, de gyerekeik vannak, és boldogan élnek.

Tehát megértem hogy általában nem buknak erre olyan sokan, de azért szerintem akad, akit nem zavarna. Én szerintem egy férfi ha helyes, sármos, szexi, akkor lehet 165 cm vagy 185 cm, ugyanúgy jól néz ki.

Említetted hogy nem akarsz SRS-t, de vannak emberek akik nemi megerősítő műtét nélkül élik le a transzt életüket, tehát nem kötelező mint ahogy azt te is tudod. Csak azt próbálom megfejteni hogy ez miatt-e fordultál vissza, vagy mi a helyzet.

A nemváltás még egy lehetséges alapja: irracionális bűntudat.

Az első, nagy sokára a sorstól "kapott" barátnőm bűncselekmény áldozata lett (nem az életét vették el, hanem valami mást; nem akarom leírni, miről van szó, a lényeg az, hogy olyasmire kényszerítette valaki, amit általában önszántából szokott adni egy nő). Ebből számomra kettős hatás lett: egyrészt, mivel akkor és ott nem voltam ott, hogy megvédjem, elvesztettem a jogot "férfiként" definiálni önmagam, másrészt: évekig voltak rémálmaim, amelyekben én vagyok a helyében, amikor ez megtörténik. (Ismét csak: bűntudat? Vagy kísérlet rá, hogy átvegyem a terhet tőle, legalább ennyivel?)

Megjelenhet valamiféle, irracionálisan érzett önutálat, csak azért a párhuzamért, hogy az elkövetőnek is qkac van a nadrágjában?

Későbbiekben, mikor rövid ideig összejött valamiféle nemi élet-féleség, emlékszem rá, hogy az alkalmak után kifejezetten undort éreztem, saját magam iránt (pedig távol állt tőlem, s mai napig távol áll az erőszakos megnyilvánulás e téren). Az idővel ez erősödött.

Ahm... annyi minden van ebben az egészben...

Móni, én tudom, racionálisan, hogy az alacsony srácok is boldogulnak valahogy... de évtizedeim mentek el arra, hogy minden nap, mind a családom (!!), mind az egyéb környezetem ellenében naponta kellett magamnak újra és újra bebizonyítsam, hogy: nem, nem vagyok egyértelműen értéktelen, megtűrt sejthalmaz. S ezek a mindennapi küzdelmek, hiába sikeresek, megérződhetnek az emberen... s attól tartok, mélyebbre vágnak az idővel,mint gondolnák a legtöbben.

Mostanra, negyven éves korra már több a félelem - szinte mindentől; még a jótól is... hiszen, eddig mindig kitépték azt a kezemből, mikor alig ismertem meg kicsit közelebbről. Kell-e nekem még ilyen tapasztalat?
(Kell hát... az eleje; lehetőleg úgy, hogy most márt eltart még vagy 40 évig... annyi harc után nekem is jólesne egy kis érzelmi biztonság végre )

Paradoxon az egész... hiszen visszafordulni a nehezebb út, több szempontból is... mégis, most valahogy úgy tűnik, úgy még mindig nagyobb esélyem lenne révbe érni.

Ennek is megvan a maga ára - pl. valószínűleg el kell majd költözzek jó messze, valahova Dél-Kelet-Ázsiába; ott talán lehetőségem lesz még egy próbálkozásra, hogy valamit felépíthessek végre... mert itt, sajnos évtizedes tapasztalatok alapján, nem sok jóra számíthatok. Egyszerűen kísért a múlt, s megpróbálja felfalni a jövőmet is.

Így, félig ilyen, félig olyan "hibridként" félek, a lehetőségeim még annyira sem adottak. Jó, tény, hogy még nem írtam a helyi társkergetőbe... de félek is megtenni. Az én képességeim is végesek, s nem tudom, hány újabb pofont bírnék még elviselni ép ésszel

Remélem más fog tudni valami hasznosabbat is, de kívánom hogy megtaláld azt az életmódot ami neked természetes, amiben te jól érzed magad, és amiben megtalálhatod azt a személyt, vagy azokat a személyeket, akiket keresel! Szorítok!

Szia!
Hozzád hasonlóan én is FTM vagyok, pont ma adtam fel a postára a kérelmemet
Legelőször nem és névváltoztatást intézd el! Ehhez 3 engedély kell: pszichhiáteri, pszichológusi és nőgyógyászati
Mivel nekem volt pszichiáter ismerősöm, akit régóta ismerek, így hozzá fordultam először, majd nőgyógyászhoz és pszichológushoz.
Ez saját vélemény, de sztem előbb pszichiáterhez menj és csak azután a nőgyógyászhoz, mert nem volt nálam oda az ötletért egyik se (3.nál kaptam meg) és kérte a pszichiáteri szakvéleményt.
Ezután én egy felsőtest műtétet tervezek, majd egy "kiürítést" és azzal egyidőben a hormonkezelés megkezdését.
A többi dolog egyelőre várat magára, mert egyrészt nincs rá keretem, másrészt pedig nem látok előre ennyire
Üdv: Fenrir

Sziasztok!

Nem szeretnék külön Topic-ot indítani, remélem ide befér a kérdésem és választ is kapok valakitől.

Megvan minden szükséges papír a nem- és névváltoztatáshoz, viszont én borzalmasan esetlen vagyok kérelmek írásában. Valaki tudna nekem egy mintát mutatni, hogy miként kéne kinéznie az Állampolgársági és Anyakönyvi Főosztály számára küldött kérelemnek?

Sziasztok,

Pontosan hogy kell megírni a kérelmet?
Mindent beszereztem végre!
Beleírhatom, hogy már lassan egy éve szedem a hormonokat vagy ezt inkább hanyagoljam?
Ha valaki segítene azt megköszönném!!!

A kérelemhez nyomtavány sablont itt találsz: transvanilla.hu/images/letoltesek/nem_es...s_kerelem_sablon.pdf

További információt pedig itt: transvanilla.hu/nemvaltoztatas/nemvaltoztatas