Nyilván lehetnek átfedések mind biokémiában, mind agyszerkezetbrn, sőt valahol képbe jöhetnek a tanult viselkedésformák is (nem csak arra gondolok itt, hogy hogyan elvárt egy nőnek magas sarkúban járni, hanem pl., hogy ha egy kislánynak elégszer vágják a képébe, hogy: -Te nem tudsz bánni a csavarhúzóval, mert kislány vagy!, akkor lehet, hogy agyilag fenemó átlátja a CNC eszterga használatát is, de gátlások (vagy épp makacsság ) alakulhatnak ki benne, olyan szinten, hogy esetleg 3szor kell nekifusson egy képzésnek, mire ki tudja bontakoztatni az igenis meglevő képességeit). Szóval, tudtommal legalábbis nem olyan, kőbe vésett határok ezek, lehet feszegetni őket; hogy mennyire, az ismét sok paramétertől függ. Pl., ismerek transz srácot, aki hülyén érzi magát fúrógéppel a kezében, ugyanakor szerintem T nők sokat tudnának mesélni arról, hogy egy idő után pl. mennyire megváltotott a hozzáállasuk a csecsemőkhöz. A hormonális beavatkozás is (egyénfüggően) sokat tud állítani a biokémián, szóval mindezek alapján azt mondom: inkánb érdemes lenne férfi, vagy női s ú ly o z á s ú agyszerkezetről beszélni, nem elfeledve azt, hogy a kettő közti átmenetlehetőségek száma tkp. annyi, ahányan vagyunk És kontra: ebbő következően talán nem száz százalékban alakul át egy agyi felépítés mondjuk hormonkezelés hatására, de szerintem legtöbbször azért eléggé, hogy igenis elmondhassuk: a T-nő agya is női "lett"

^ Erre mi a megnevezes, jana1? Speciesqueer?

Még egy csomó álproblémát ki lehet találni
Kettős mércének érzem, hogy rajta nevetünk, de amúgy meg létezik több millió gender.
Csak elmaradott sötét gondolkodásuk vagytok ha nevettek rajta.
Remélem egyszer a tolerancia és az emberség eljut oda, hogy ő sem legyen diszkriminálva.

viharmadar beküldte:
Bevallom, meglep azt latni, hogy valaki aki ilyen jartas az agy szerepeiben, hogyan kepes megis rossz dontest hozni, nemvalasztas szempontjabol? Komolyan kerdezem, mert te, masokkall ellentetben, jartasnak tunsz a tema osszetettsegeben, es egyszeruen nem fer a fejembe, hogy akkor hogyan alakult ki nalad ez a ballepes? Megkoszonnem, ha picit kifejtened az elmenyed, mert nezik tobben fiatalok ezt a forumot, akik lehet okulhatnanak belole.

A Jali valami klubbot akar létrehozni, hát majd rábaszik. Úgy érzem, vezető akar lenni, támadja a barátaim, és fúr-farag,.Tipikus. Még a végén egyedül marad, kár engem cseszegetni, engem semmi ilyen nem motivál. Viszont én is egyéniség vagyok, mint itt többen.

Írok majd még magamró továbbra is, hogy pontosuljon a kép Addig, talán annyit, hogy egy téma ismerete nem jelent szükségszerűen tuti védelmet az árnyoldalaitól (most sajna nem ugrik be jobb példa, de pl. pszichológus is felkötheti magát).
A transzság pedig nem csak logikából, hanem érzésekből is álló komplex, amiről, ugye, tudjuk, hogy felül tudja írni a racionalitást
(Sőt: adott érzések hálójában logikusnak is tűnhet az, ami más érzések közepette nem feltétlenül tűnik úgy.
Talán, valami ilyesmi.

jana1 beküldte: Te se itelkezz olyan gyorsan, jana1, mindossze az altalam kitalalt szojatekon nevettem. Ha visszaolvasol a posztjaim kozott, mint ahogy en olvasgattam it masok posztjai kozott, lathatod, hogy en is ugy velem, a vilag nem fekete es feher, es borzaszto nagy kar, hogy a legtobb helyen a vilagon csak ket nem van elismerve hivatalosan.

Nem gondolom hogy a holgy a videoban nevetseges lenne, jana1. Ha ezt a latszatot keltettem, elnezest kerek a holgytol is, meg ha o ebbol most nem is erzekelt semmit.

Azt gondolom az a nevetseges, szanalmas, mikor valaki aki egyaltalan nem erti a binaris nemrendszert se, nem hogy az azon tuli fogalmakat, es akkor itt masoknak pofazzon, olyanokrol amikrol nem is tud joforman semmit.

Tobb millio gender-elmeny van, egyetertek, mivel a gender-t mindenki mashogy eli meg, meg a transznemueken belul is. Nincs univerzalis transznemu elmeny. De fogalmi tevedesek vannak ennek ellenere, amikbe lovestorysecret is oly gyakran beleesik.

Szivesen beszelgetek egyebkent veled, bar rossz hired van az oldalon, tobbektol azt olvastam, de aki kepes 10 masodpercnel tovabb olvasni egy valaszt, az melto a figyelembe vetelre!

Es ugy gondolom, hogy mindketten humanus nezopontok szerint tekintunk a gender kifejezesekre.

Nekem annyi elég, hogy elfogadjuk azt is aki ember testbe zárt macska.

lovestorysecret beküldte: Nem akarok semmilyen klubbot letrehozni, lovestorysecret ur.

Azt emlitettem nehany napja, hogy egy masik, valoszinuleg FB-os platformu forumot, nem biztos, de lehetseges, hogy barataimmal letre fogunk hozni a jovoben, bar csak transznemuek szamara, ugyhogy te mar nem johetsz szoba sajnos.

De vannak mas csoportok, amiket ajanlani tudok, ahol genderqueer fiuk is csatlakozhatnak, mint nem is olyan szereny jomagad!

viharmadar beküldte: Tehat ha jol ertelmezem, erzelmi disszonanciad volt abba a szerepbe bujva, amirol azt feltetelezted hogy a nemed?

viharmadar beküldte:
Ezzel teljesen egyetértek. Nem egyforma két nő és két férfi, két meleg férfi sem. De vissza térve a T agyra, ha a tudomány álláspontját vesszük, akkor az azért alakul ki, mert az anyaméhben a fejlődő agyat nem tesztoszteron érte, míg a test többi részét igen. Szóval az agy női agyként fejlődött ki, míg a test többi része férfiként. Így logikusan egy transz nőnek igenis lehet "full női agya." Ami elég hülye megfogalmazás, és nehéz az identitáson túl megmondani, hogy mit jelent. Minden egyéb ahogy viharmadar is mondja lehet tanulható.

Ezeket viszont nem nagyon értem, akik azzal jönnek, hogy "akkor én kutyának meg macskának érzem magam". Nemi identitás van. Pont. Kutya, macska vagy szőke vagy zöld szemű identitás nem igen. Persze nem akarok senkit megbántani aki így érezne.

Látom senki nem találja a választ.
Memetika gyerekek. Mindenki googlezza ki.
Egyik ember kitalálja, hogy a kötelező védőoltással meg akarnak mérgezni, a sok hülye meg elhiszi és egymás agyát mossák ezzel.
Ne ez 99%-ban ugyanez.
Ezek majdnem mind csak mémek.

L!nds beküldte:
Beszelhetunk identitasrol, azonosulasrol, ami egy jo nagy csoport, es beletartozik minden emberi leny. Azonban ez a csoport lebomlik tobb identitas-kategoriara, nemi identitas, rasszhoz kotodo identitas, es igen, van faji identitas is, de a pinkvanilla forum, leirasa szerint, LMBTQIA emberek szamara lett letrehozva elsosorban, hogy az oket erinto temakat megvitathassak, segitseget, tanacsot kerhessenek, stb.

Es amennyiben, jana1 oszinten remelem veled nem igy van, de amennyiben nemi identitashoz nem kotodo kulonfele megnyilvanulasokat, mint peldaul az elobb berakott cicalany, itt azert posztolnak ki emberek, hogy bizonyitani probaljak azt, hogy a transznemuseg az kitalacio es nevetseges, azaltal hogy valamilyen nemi identitashoz nem kotodo temakorrel akarjak egy napon emliteni ami a ma uralkodo nezetek szerint nagy kozutalatnak vagy kozgunynak orvend, ez valoban teljessel elfogadhatatlan transzfobiara vall.

Jana1, ismet mondom, akinek nem inge az ne gombolja magara, remelem teged nem ez vezerelt, de ha igen, akkor megkernelek, hogy kozold.

Undorító amit Jalival műveltek. Ugyan az amit velem műveltetek. Csak én arrogáns vagyok, agresszív és bunkó. És beszartatok tőlem. Ő is az legyen, hogy elfogadjátok? Egyetlen érdekes hang évek óta.

Szép napot mindenkinek!

(Uh, most látom, mennyit gépeltem félre az előző írásaimban.
Kis képernyő, esti fáradtság és láz okozta, bocsesz).

Tovább egy kicsit magamról.
(Lehet, át kellene helyezni a témát mondjuk, a Transzszexuális út topicba?)

Maximilientől idézek:
"Létezik a pszichének egy olyan működése, amikor a személy az identitásában csak ellenséggel szemben, vagy megtámadását megélve tud megerősödni."

A napokban átgondoltam, lehetett-e ez számomra a T-útra hajtó
erő.

Sajnos, úgy tűnik, igen.

Szerencsésebb ember úgy nő fel, hogy ha lehet, azokban a közösségekben, ahova veti a sorsa, legalább néhány haver is akad, vagy ha mégsem: a családja olyan fészek, ahol támogatást, feltöltődést kap, amivel felvértezve neki tud futni a következő napnak.

Nálam egyik sem áll fenn.

Az első közösségbe kerüléstől kezdve (ez az óvoda volt, 4 évesen) minden nap arról szólt, hogy a kortársaim kiközösítenek (alapja egy, sokkal kevésbé lenézett "másság": vörös hajszín), akiknek pedig dolguk lett volna ezt észrevenni, és beavatkozni, magasról tettek rá (óvónők,
később: tanítók, majd tanárok).

(A legnagyobb problémát amúgy ezzel ott látom, hogy ez teljesen lefedi azt az időszakomat, sőt jóval többet is, ahol az ember alapvető személyiségvonásai alakulnak).
Ennek következtében kialakult egyfajta tapasztalata annak (és a tapasztalat nagyon erős hatóerő!), hogy én elfogadhatatlan vagyok az emberek legtöbbje számára).

Említettem korábban a családot.
2 és fél éves koromban megérkezett az öcsém, aki onnantól apuci igazi szeme fényeként létezett, nagyjából 20 éves koromig (az őseim addigra rég elváltak már, de az öcsém, ragaszkodva a faterhoz sokáig járkált hozzá még, amíg aztán ő is nagyot csalódott benne, de ez mellékes).

Az idő elteltével pedig azt kellett látnom, hogy ahogy a fater rám néz, egyre több undor és utálat jelenik meg a szemében és a hangsúlyában.

Anyám, lévén egyfajta golddigger típus (igaz, nem vagyonért, inkább egyfajta biztonságért menekült a saját családjából a katonatiszt faterhez; anno 70-es években ez valóban biztonságot adó alap lehetett, pláne a részeges nagyfaterral szemben), bármi történt, sosem állt mellém.
Mai napig bármilyen beszélgetés lehetetlen vele (gyakorlatilag nem
sokkal az öcsém érkezte után inni kezdett, amit azóta is folytat; bármilyen problémafelvetésre (sőt, később már nem csak arra) a gúnyolódás és a mellébeszélés maradt az egyetlen eszköze.

Az ivás oka: nem sokkal az öcsém születése után a fater csalni kezdte (12 évvel később emiatt válás, majd a másik nővel új család alapítása).

Egy apró tényező. Talán már említettem (ha nem, most fogom), hogy az általam (elsősorban fatertól) látott, férfi viselkedésminták egy részét nem óhajtottam sosem követni.
Valószínűleg ehhez tartozik ez az aljas kétlakiság is, és egyéb, számomra undorító dolgok (pl. állandó alsónadrágban tartózkodás otthon, sűrű f*szvakargatás, igénytelenségek, stb). Kisebb, de lényeges adaléka lehetett a változtatás kényszerének ("én nem akarok ilyen lenni".

A tágabb rokonság pedig, kimondva vagy kimondatlanul, megerősítően reagált ezekre a dolgokra (naná, nem szabad elveszíteni a pártfunkci fater jóindulatát holmi vitával vagy egyet nem értéssel).

Rendkívül lényeges részlet: az öcsém ugyanezzel a paraméterrel (hajszín) sikert sikerre halmozott mindenhol (az óvónők imádták, a suliban sok haverja volt, a család elismerte, stb).

Tehát: minden napom gyermekként (meg később is) arról szólt, hogy a környezetemet alkotó közösségek állandóan azt nyilatkoztatják ki: nem vagyok számukra elfogadható, csak megtűrt, s ezért csakis én magam vagyok a felelős.

(Ez az ág tovább folytatódik amúgy: munkahelyekről, fősulis közösségről tudnék mesélni hasonlókat, de ezek már csak a tapasztalat súlyát nagyban növelő tényezők, ezért nem részletezem).

A családtól relatíve megszabadulva (munkanélküliség következtében költözés az ország más tájára) elindult a következő kör: társkeresés. Ahol pedig koppanás volt a nők elvárásait megismerve.

Visszafelé haladok prioritásilag.

(Nőkről fogok nyilatkozni általában, s lehet, itt is lesz, akit alapból sérteni fog. Természetesen előfordulhat, hogy mind itt, mind a korábbi férfi viselkedésminták esetében egyszerűen csak nekem volt akkora pechem, hogy a kivételek közül egybe sem futottam bele.
Erősen hangsúlyozom: a korábbi tapasztalataimat írom le, keresve köztük azokat, amik a T-útra vihettek, s a jelenlevők közül, lévén alig ismerem bármelyikőtöket közelebbről, nem szándékozom vádolni senkit, semmivel!)

Tehát:

Tapasztalat1: A nők egy része, ha választhat két, amúgy ugyanolyan srác közül, nagyobb eséllyel indul afelé, aki nem busszal viszi moziba, ahonnan aztán este hazakíséri, mert másnap meló van, hanem aki a frissen vett Bentley-vel hétvégente Mallorcára cipeli, és hétfő reggel is nyugodtan alhat délig. Tény, akárhogy nézegetem is a családnevem,
valahogy nem a Rockefeller szót olvasom ki.

Tapasztalat2: aki nem golddigger, azok egy része elvárja ezt a, hogy is mondjam, "férfias attitűdöt": a hím lehetőleg folyamatosan mutassa ki, hogy a nőnek be kell hódolnia, s hogy ki is hordja a nadrágot. Gyakran előforduló érv: "érezhessem mellette, hogy nő vagyok". Ezt a mintát sem
tudtam sosem követni - naivitás vagy sem, de én úgy gondolom: együtt végigmenni egy, akár nehéz úton, egymást segítve, támogatva, akár cipelve egy darabon, ha kell; együtt megélni a jót, és szembenézni a rosszal; megosztani az élet kihívásait - e gy e n r a n g ú a n. Mint ilyen, újabb nagy szelet szemében nem számítottam férfinak.

Tapasztalat3: Aki pedig se nem golddigger, se nem ősasszony típus, azoknál is eleve megbuktam abban, hogy a legalapvetőbb elvárást sem bírtam teljesíteni. Ez pedig: hogy a férfi 180 cm-nél kezdődik. Én 165-tel eleve az "értéktelen *********" <önmoderálva> kategóriába kerültem ezzel.

Tény: amikor, sok évnyi keresgélés után belefutottam egy, 146 centis csajsziba, aki az első kísérletre ugyanezzel rázott le, ott valami azért megpattant bennem.

Vagyis: a nők nem fogadnak el férfinak.

Nos, az eddigi sok blablát összefoglalva, s visszatérve a Maximilien által írottakra: nagyjából minden emberi viszonylatom arról szólt, hogy nem vagyok elfogadható; legfeljebb elviselnek kényszerből, ha már muszáj, de ép eszű ember nem gondolja komolyan, hogy engem bármilyen szinten is közel enged.

Mit tesz az ember, ha erre rádöbben?

1. Megpróbál remeteként élni - én nem vagyok alkalmas rá, nekem kell mindaz, amitől megfosztottak.

2. Megpróbál hazudni még saját magának is arról, hogy: mindenki le van sz**va, én így is jól érzem magam.
Annak ellenére, hogy nálunk a képmutatás (is) családi alapkövetelmény ezt sem tudtam sosem teljesíteni. Meg hát a Természet sem hagyja, állandóan visszajelez valamivel, szóval: igazán hazudni így nem lehet.

3. Enged a nyomásnak, és felköti magát, vagy önpusztító dolgokba menekül.

4. Keres valami speciális utat.

Itt van a lényeg. Nem mondom, hogy a 3. pont első fele nem kísértett meg rengetegszer. De akár emiatt (rendkívül megerősödött önvédelmi ösztön), akár más okból, egy ponton megjelent bennem valami eszméletlen makacsság, kitartás. S az eddigi szöveget remekül összefoglalja egyetlen kérdés, á lá Maximilien írása:

Megjelenhetett-e valamiféle; tudatos, de már elfeledett, vagy tudat alatti impulzus bennem arról, hogy:

- minden eddigi nyomás ellenében akkor is megmutatom a világnak, hogy találtam olyan alternatíva, amiben én is elfogadható vagyok

ÉS

- ha férfiként ezt tehetem, akkor nőként fogom (közben megismerve azt, milyen döbbenetesen magas fokon meg tudom ezt tenni - hormonkezelés, SRS, profi smink, stb),

MERT

minden más esetben, lévén beletörődő remetének nem alkalmas, csak az marad, hogy egy nap elég erős legyek öngyilkosságot elkövetni, akár kétségbeesésemben ("elég volt"), akár büszkeségből ("ehhez nem asszisztálok tovább")?

viharmadar beküldte: Szia Viharmadár!

Nagyon érdekes dolgokat írsz, köszönöm, hogy megosztod velünk a történetedet és a gondolataidat.
Érdekes és elgondolkodtató az önelemzésed, azt hiszem, hogy ez mindannyiunknak hasznos lehet.

Nagyon-nagyon fontos témát hoztál fel, amit a TS közösségben folyamatosan elhallgatnak, mintha nem létezne: ez a visszaforduló transzszexuálisok, akik visszaváltoztatják a nemüket.
(Vagy, másfelől nézve a dolgot: ismét megváltoztatják a nemüket.)

Itt van egy fontos angol nyelvű weboldal, ami ezzel foglalkozik: http://www.sexchangeregret.com/
Itt sok ilyen történetet lehet olvasni valódi emberekről.

A transzszexuális közösségek általában a nemváltoztatási folyamatot (a többségi társadalom és saját maguk meggyőzése céljából) sikertörténetekként kommunikálják, és elhallgatják azokat az eseteket, amikor valaki "megbánja" a nemváltást, és visszacsinálja. Pedig nincs ezen semmi szégyellnivaló: mindenkinek vannak olyan döntései az életben, amiket később máshogyan csinálna, és sosem késő ezeket belátni, levonni a konzekvenciákat, és továbblépni.

A nemváltoztatással kapcsolatban egy nagy kulcskérdés van szerintem: megtörtént-e az SRS vagy sem? Ettől függ a visszatérés sikeressége. Mivel ma még sajnos az SRS egyirányú utca, a beavatkozás nem visszafordítható, ezért kérdéses, hogy mennyire sikeres egy műtét után a visszatérés a régi nemhez - elsősorban Male-to-Female-to-Male (M2F2M) esetben.

Te hogyan látod ezt a kérdést? Nálad megtörtént az SRS? Hogyan képzeled el a nem-visszaváltásodat ebből a szempontból?

viharmadar beküldte:
Lehet, de szerintem csinálhatsz neki külön topikot is, a téma bőven van olyan fontos.
Korábban volt egy olyan topik már, hogy F to M to F - nemváltás kétszer, de ott F2M2F eset volt, és nem is lett hosszú életű.

P.S.: Ne foglalkozz a trollokkal, kötekedőkkel, előbb-utóbb úgyis megjön a moderátor és törli őket. Különben is azt figyeltem meg, hogy elsősorban azt szokták itt széttrollkodni, aki megérdemli...

Szia viharmadár nagyon érdekes amiket írsz. Van benne sok igazság is,de az hogy egy férfi 180 centinél kezdődik ezt vitatom. Magasságban egyező vagy alacsonyabb nőkkel kell ismerkedni. Persze vannak kivételek mikor az ellentét van érvényben (nő magasabb a férfinél) de ez ritka mert nem túl szép látvány. A nők inkább egy határozott családcentrikus férfit akarnak. Sajnos a legtöbb esetben anyagi vonzata is van,de nem minden nő ilyen. Szerintem a te problémád az hogy nem vagy elég türelmes. Minnél jobban nőt akarsz és ha még rá is görcsölsz annál inkább nem fog összejönni. Egy kicsit lazíts és hagyd egy kicsit a dolgokat maguktól siklani. Érdemes kipróbálni.

glitch beküldte: Sok olyan ismerősöm van aki a saját szájával elmondta hogy az oldalukra felmennek trollkodni így népszerübb lesz az oldal. Többen fognak vitázni,az emberek szeretnek vitázni,trollkodni ha úgy jobban tetszik pláne teljesen anonym. Bizonyos kereteken belül ezzel nincs baj. Ha mást ezzel nem bántunk meg. A határt soha nem szabad átlépni.

viharmadar beküldte:
Az ember azt is elhiszi magáról, és igyekszik tudat alatt "megfelelni" annak, amit mások hisznek róla, és fordítva, amit hisz magáról, az befolyásolja a mások által róla alkotott képet, eszerint reagál a külvilág rá, ez determinálja a sorsát.

Alulteljesíthet az, aki valamiben nagyon jó, de bizalmatlanok vele szemben, vagy lealacsonyítják, ha viszont adott egy átlagos képesség, de többet lát bele a környezet, akkor az jó eséllyel fejlődni fog. Az ember komplex, de az jön felszínre előbb belőle, sőt az kezdhet erősödni, amit keresünk benne, vagy amitől félünk, hogy benne van és az rossz lehet nekünk.

Volt egy kísérlet. Átlagos tanulmányi eredményt produkáló osztállyal elhitették, hogy ők teljesítettek a legjobban, így a legjobbaknak járó tanárok fogják őket oktatni. Év végén az addigiaktól eltérő módon, kiugró teljesítményt nyújtottak.