Vannak olyan emberek, (mint például én) akik nem az illető nemét nézik, hanem magát az embert. Erre lehet azt mondani, hogy biszexuális, de szerintem ez más típúsú, mint az olyan lányok akiknek f*sz is kell meg p*na is. Engem önmagában egyik sem vonz különösen, de ha szeretem azt a személyt, akihez tartozik akkor teljesen odavagyok érte szexuálisan is. Másfelől van a genderqueer mozgalom, talán annak is érdemes utána néznetek.
Ugyan nincs nagy tapasztalatom a szexben, de sosem élveztem addig, amíg nem olyannak csináltam, akit szerettem, és vele is el kellett jussak egy olyan pontra, hogy annyira megbizzak benne, hogy tényleg közel engedjem magamhoz (amíg ez lelkileg nem volt meg, addig egész egyszerűen nem tudtam elélvezni). Ez egyben talán válasz Alexander és Beni problémáira is, bizonyos emberek nehezebben engednek magukhoz közel másokat. Szerintem nem érdemes belemenni semmibe, amit nem akartok, de nem szabad elkeseredni sem a sikertelen "kalandok" miatt. Csak hagyni kell magatokat szeretni, ha megtaláljátok a megfelelő embert.
